Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)

VADÁSZ ÉVA: Későbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében

Későbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében VADÁSZ ÉVA A Budapest Fővárosi Vízművek Szigetszentmikióstól ÉK-re, a szigetszentmiklósi telephelyen 1989-ben vízdúsító építésébe kezdett. A már megkezdett tereprendezési munkát leállítottuk, mivel a területen középkori és neolitikus telepnyomokat észleltünk. A leletmentést a közeli MO autópálya nyomvonalán végzett, kötött határidejű ásatás után kezdtük meg. A feltárás helyét a viszonylag nagy területen két alapvető szempont határozta meg: 1. a középkori objektumok várható helye és a leletanyag sűrűsége; 2. a gépi földmunka bolygatásának mértéke (a terepszint a természetes, átlagos 102 m-es szint feletti magasságról 100,8 m-re volt tervezve). A gépi munka bolygatása az oka, hogy a két nagyobb kibontott felület között nem dolgoztunk. A feltárt felszínek nagyságát és a bővítések irányát a neolit és középkori jelenségek mérete és sűrűsödése határozta meg. Igy néhány kelta, valamint kora- és az alább ismertetendő későbronzkori gödrök az ásatás melléktermékeként kerültek elő (7. kép). Földrajzi helyzet A Csepel-sziget

1 felszínét - ahol lelőhelyünk is fekszik - a Duna eróziós és akkumulációs munkája, s kisebb mértékben a defláció (szél) formálta. A Duna a holocén időszakokban itt több ágban folyt, kialakítva az alacsony- és magasártéri szinteket (l/b sz. és ll/a sz. teraszok). Ezek a ma már feltöltődött medrek a hordalékkúp felszínen teraszhátakat, terasz-szigeteket alakítottak ki, s itt található a régészeti lelőhelyek többsége (96-103 m tsz. feletti magasságú térszínek). A teraszok felszínét meszes iszap borítja, a meandereket kötöttebb üledék (öntésiszap, -agyag, réti agyag) tölti ki. Mindkét felszínt szárazabb időszakok tanújaként lepelhomok, sőt lapos bucka is boríthatja. Ezt a jelenséget észleltük a Vízmű területén végzett munka során is, mely egy ll/a terasz ÉK-i oldalán fekszik. Későbronzkori jelenségek, leletanyag 12. gödör Megközelítőleg kör alakú gödör , melyet D felől metsz a középkori árok. Nagyjából függőleges oldala padkákkal mélyed le, alja egyenes, m.: 53 cm, átm.' 1,9 m. Leletek Anyaguk finoman iszapolt, sötétszürke, fényezett felületű. Csésze Fordított csonkakúpos mély csésze töredéke, perem alatt körbefutó mély vonaldísszel (70. kép 3.). Tálak Egy kisebb és egy nagyobb behúzott peremű tál töredéke (70. kép 4-5.). Urna Hengeres nyakú, kihajló peremű kisebb urna töredéke (70. kép 6.). Tárolóedény Széles szájú, csonkakúpos nyakú nagy edény töredéke, vízszintesre vágott, duzzadt peremmel. Durva kidolgozású. Anyaga kavicsos, téglaszínű (70. kép 7.). 14. gödör Alaktalan, teknősödő sekély gödör. E-i és D-i széléhez kis kerek, mélyebb gödör csatlakozik, amelyeknek a gödörhöz tartozása kétséges. Betöltése sötét humuszos, sok tapasztástöredékkel. m.: 22 cm, átm.: 2,2-4,4 m. Leletek Csészék Anyaguk finoman iszapolt, felületük fényezett, szürke színűek. a) Mély, gömbös hasú, rövid tölcséres nyakú, széles aljú. Kiegészített, m.: 6,9 cm, pá.: 11,8 cm, fá.: 6,1 1. A lelőhely geomorfológiai leírását Schweitzer F. megfigyelései alapján adjuk (vö. Schweitzer F. tanulmánya a kötetben). 2. Az ásatást, melyen csak alkalmanként vettem részt, Endródi A. és Virág Zs. vezette. Az objektumok leírását az <5 megfigyeléseik és dokumentációjuk alapján adjuk.