Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
CSONGRÁDINÉ BALOGH ÉVA: Szigetszentmiklós-Üdülősor korabronzkori telepének kőeszközvizsgálata
ső triász szarukő. A kőeszközök 37,9%-a ebből a nyersanyagból készült. Ugyanezt a nyersanyagot használta a Csepel-Hollandi úton feltárt Harangedényes kultúra népe eszközei döntő többségének elkészítéséhez. 7 Tipológiai szempontból leginkább retusálatlan, szabálytalan, esetenként négyszög, ill. háromszög alakú, néha bifaciális megmunkálású szilánkokat készítettek belőlük, de egy bifaciális megmunkálású, fűrészélű vállas hegy (79. kép 6.) is ebből a nyersanyagból készült. A leletegyüttesben előfordul még ütőkőként használt kvarcitkavics (13,6%), szentgáli és kárpáti radiolarit (9,1%), valószínűleg a Börzsönyből származó andezit (4,5%), kárpáti 1. (szlovákiai) obszidián (3%), homokkő 8 (3%), zöld pala (3%), továbbá elenyésző számban krakkói jura tűzkő (1,5%), mátrai jáspis (1,5%), szurdokpüspöki kalcedon (1,5%), kovapala (1,5%), lidit (1,5%), mészkő (1,5%), s egyéb, közelebbről, makroszkopikusan nehezen meghatározható nyersanyag (6,1%). Tipológiai szempontból a szigetszentmiklósi kőeszközök legérdekesebb darabjai a bifaciális megmunkálású nyílhegy, a csuklóvédő, s a fűrészélű kés. A leletegyüttesben nincsenek a Csepel-Hollandi útihoz hasonló bifaciális fűrészélű kések. 9 Ezektől teljesen eltér a jzigetszentmiklósi krakkói jura tűzkőből, rendkívül gondosan megmunkált fűrészélű kés (77. kép 3.). Az eszköz típusa, ill. nyersanyaga északi kapcsolatot feltételez. 10 A háromszög alakú, alapjánál völgyeit, bifaciális megmunkálású nyílhegy (79. kép IL) a Harangedényes kultúra általános típusa. Nyersanyaga kárpáti radiolarit, de előfordulási helyeként a Gerecse is elképzelhető. 11 Párhuzamos, mélyen a felszínre felfutó felületi retusokkal dolgozták ki. A korabronzkori Nyitra-kultúrában technológiai eltérés figyelhető meg az ilyen típusú nyílhegyek között. Találunk közöttük felületi és peremi retusokkal kidolgozott példányokat is, de ezek minden technológiai eltérésük ellenére egykorúak, mivel a sírokban együtt fordulnak elő. 12 Ilyen típusú nyílhegyek fordulnak elő a Morva-vidéki Aunjetic-kultúrában, 13 a kis-lengyelországi Harangedényes kultúráin, 14 s kelet-németországi területeken. 15 Magyarországon a Harangedényes kultúra Csepelcsoportjának sírjaiból és telepeiről egyaránt jól ismert ez a nyílhegytípus, s továbbélő formaként a Nagyrévi kultúrában is megjelenik. 16 A csuklóvédő lemez (79. kép 10.) szintén általánosan elterjedt, jellegzetes lelete a Harangedényes kultúrának. Magyarországon a kultúra temetőiben (Békásmegyer, 1 7 Csepel, Tököl, Szigetszentmiklós-Vízcsőárok) szórthamvas és csontvázas sírokból egyaránt előkerült már. Ugyanilyen csuklóvédőket találunk a korabronzkori 1 8 Chlopice-Veselé kultúrában, a Kost'any-csoportban. Ez utóbbiban csak keskeny, ovális és négyszögalakú, két álfúrással felerősített csuklóvédők a jellemzők, s kronológiailag a Harangedényes kultúra fiatalabb fázisával párhuzamosíthatok. 19 A Nyitra-csoportban a férfisírok jellegzetes melléklete a csuklóvédő. A fent említett nyílhegyekkel együtt a nyilas vadászat fegyverzetének tartozékaként tartják számon ezeket. 20 A Kis-Lengyelország területén élő Harangedényes kultúra a legközelebbi kapcsolatot a magyarországi Csepel-csoporttal, ill. a morva Harangedényes kultúra csoportjaival mutatja. Ennek egyik bizonyítéka a csuklóvédők és nyílhegyek megléte. 1 Az ún. „kárpáti epizsinegdíszes kerámia kultúrkör"höz (C. E. C. E.) tartozó korabronzkori kultúrák 23 kőeszközeire általánosan jellemző a magyarországi Harangedényes kultúra Csepel-csoportjában előforduló kőmegmunkálás. A szilánkokból, esetenként kis, vastagabb pengéből készített eszközök, a sok szabálytalan vagy három- illetve négyszög alakú, retusálatlan szilánk, a bifaciális eszközök, nyílhegyek, csuklóvédők ill. más, a korai bronzkor idején még általánosan használt, itt, Szigetszentmiklós-Udülősoron igen szerényen előforduló pattintott kőeszköz (I. táblázat) alapján a telep kőeszközegyüttesét a harangedényes kultúra Csepel-csoportjába sorolhatjuk, s tipológiai, mind kronológiai szempontból a fentemlített „kárpáti epizsinegdíszes kerámia kultúrkör" kőeszköz-együtteseivel párhuzamosíthatjuk. Annak ellenére, hogy innen hiányoznak a bifaciális fűrészélű kések, nyersanyag és tipológiai ismérvek alapján a lelőhely kőeszközei rokonságot mutatnak a Csepel-Hollandi úti leletanyaggal. 24 kőeszközök származási helyét ül- felhívta figyelmemet a leletegyüttesben szereplő nyersanyagok jelentőségére. 7. T. Bíró Katalin, 1990-1991. 46., T. Bíró Katalin, 1991. 93. 2. tábla 8. Természetesen jóval több homokkőből készült tárgy került elő a lelőhelyen, de azokat nem lehetett eszköznek meghatározni. 9. T. Bíró Katalin, 1991. 10. P. V-Nowak, 1989. 97. 11. T. Bíró Katalin meghatározása. 12. M. Novotná-B. Novotny, 984. 304. 13. M. Novotná-B. Noootny,\9&4. 313. 14. J. Machnik, 1984. 343. 15. Sangmeister, 1951. III. á. 10-21. 16. Kalicz N. - Schreiber R., 1984. 141. 17. Schreiber R. 1973. 21.; Schreiber R. 1975. 200., 202.; Kalicz N. - Schreiber R. 1984. 141. 18. M. Novotná-B. Novotny, 1984. 287.; J. Machnik, 1984. 346. 19. M. Novotná-B. Novotny, 1 984. 294. 20. M. Novotná-B. Novotny, 1984. 301. 21. J. Machnik, 1984. 343. 22. P. V-Nowak, 1988, 160. 23. Schneckengerg-Glina 111. kultúra (A-B), Nyitra-csoport, Krakkó-Sandomierz-csoport, Chtopice-Veselé-kultúra, Mierzanowice-kultúra, Koàtany-csoport... (P. V-Nowak, 1988. 58.; M. Novotná-B. Novotruj, 1984. 299.; M. Novotná-B. Novotny, 1984. 287.; P. V-Nowak, 1989. 107.; J. Machnik, 1984. 351^ M. Novotná-B. Novotny, 1984. 301.)
