Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
M. VIRÁG ZSUZSANNA: Újkőkori és középső rézkori telepnyomok az MO autópálya szigetszentmiklósi szakaszánál
ró 6 , Neszmély 7 Sturovó 8 , amelyek a DVK-n belül eddig csak kottafejes, illetve zselizi telepeken fordultak elő. Ezeken általában csak egy-egy alak látható, de az ábrázolásmód hasonlósága a szigetszentmiklósi töredék szempontjából mindenképpen korhatározó jelentőségű. Az agyagtárgy keltezése hozzávetőlegesen meghatározhatja az üdülősori újkőkori telepnyom kronológiai helyzetét is. Szigetszentmiklós-Vízműtelep Az újkőkori település, egy átlagosan 100-102, legmagag sabb pontján 103 m B. f. magasságú mintegy 600 m hosszú, É-D-i gerincű, északi végén kiszélesedő teraszháton létesült. 0 A teraszhát középső részét, a vízdúsító medence 80 m széles, kb. 70-100 cm mély É-D-i irányú sávval vágta át, megsemmisítve többek között az újkőkori telep jelentős részét is. Leletmentés elvégzésére, illetve a lelőhely hitelesítésére már csak a Vízmű 6. sz. kútjával szemben, a teraszhát elkeskenyedő déli végénél, a település feltételezhető szélén volt lehetőség, ahol a medence végleges kimélyítésére még nem került sor (7. kép). Az 1989-ben végzett kisebb leletmentés alkalmával, az átkutatott 50x30 m-nyi területen, két csoportban sikerült feltárnunk az újkőkori telep néhány objektumát (2. kép). A tereprendezés következtében a terület már itt is jelentősen lepusztult, mely részben az objektumok felső részét is érinthette. Objektumok 13. gödör Az objektum a feltárási terület nyugati szélénél került elő. Rábontásra, a szelvény szélére halmozott nagy mennyiségű föld miatt, nem volt lehetőség, így csak részleges feltárásra kerülhetett sor. A középkori beásással jelentősen bolygatott, alaktalan, teknős aljú gödörrész betöltése az objektum belseje felé sötétedő, világosbarna színű volt, benne rétegződés nem mutatkozott. Legnagyobb kiterjedése 4,30x4 m, relatív mélysége 72 cm volt. A leletanyagban 1 db obszidián, illetve 3 db radiolarit szilánk mellett 2 db, ugyancsak radiolarit sarlópenge került elő, egyikükön sarlófénnyel. 11 A gödör betöltése viszonylag több állatcsontot is tartalmazott. 1 Kerámialeletek Agyagcsüngó töredéke (3. kép 1.) A töredék az eredeti tárgy kb. egyharmad része lehet. A lapos, eredetileg feltehetően ovális, felfelé elkeskenyedő csüngő az előlap felé enyhén domború, hátoldala homorú. Felső részét az előlap felől két helyen átfúrták. Az átfúrásokat két-két, a tárgy széle felé nyitott, nagyjából félkörívű, mélyen vésett, 2 mm széles párhuzamos vonaldísz keretezi. A díszítés egészének rendszere a töredékesség miatt nem rekonstruálható. Világos vörösesbarna, simított, homokkal, finom kavics-zúzalékkal, esetleg kevés szerves anyaggal soványított. Vastagsága 1,2-1,4 cm, magassága 7-8, legnagyobb szélessége 6-7 cm-re becsülhető. 10 cm-nél került elő. Tálak A leletegyüttes leggyakoribb edénytípusa. Fordított csonkakúposak, oldaluk a perem felé elkeskenyedő. Peremátmérőjük átlagosan 20-30 cm, falvastagságuk 0,5-0,6 cm. Felületük polírozott vagy gondosan simított, amely gyakran az edények belsejét is jellemzi. Soványítóanyagként általános a finom szerves adalék és homok különböző arányú keveréke. Néha ezeket önállóan is alkalmazták. Jellemző a barna, leginkább a világosbarna, vörösestől szürkéig terjedő árnyalata, de előfordul világos-, illetve sötétszürke példány is (4. kép h, 15.). Formailag különböző mélységű, ívelt oldalú (4. kép 3., 5-6., 13.), illetve kónikus felsőrészű változat különíthető el (4. kép 1-2., 4., 8., 9.). Ritkább az alig észrevehetően kihajló peremű variáns (4. kép 10—11., 14.). Több példányban szerepel a csaknem függőleges oldalú, ívelt aljú forma (4. kép 12., 15-18.), amely talpas edény felső része is lehetett. A legtöbb példány díszítetlen, csak egy-egy esetben figyelhető meg barázdaszerű vonaldísz, amelynek mélyén vésett párhuzamos (4. kép L), illetve sekélyebb ívelt formája fordul elő (4. kép 2.). Egyedülálló a sötétszürke táltöredék, amelynek felületén ujjal függőlegesen elhúzgált vékony agyagmáz (?) látható (4. kép 12.). Bikónikus edényformák Néhány kisméretű, vékonyfalú töredék sorolható ide, de igazán jellegzetes példány nem szerepel az előkerült leletanyagban. Polírozottak, finom szerves anyag és homok keverékével soványítottak. Színük világosbarna. Kónikus felsőrészű (5. kép 1.) és enyhén kihajló peremű változat fordul elő (5. kép 5.), de a teljes forma nem rekonstruálható. Megtalálható a lekerekített, gömbszelet alakú formához hasonló változat is, öblén lencseszerű bevágott bütyökkel (5. kép 2.). Vonaldíszes töredékek A finomkerámiához tartoznak, de az edényforma nem 6. Makkay 1970., 8. kép 1-13; 1970/a., 15-16; 1972., 16-19., 15. L 1-3. 7. Kalicz 1988., 93. kép 14. 8. Paoúk 198l/a., 43., 29-30. kép. 9. A földmunkát megelőző szintadatok a Fővárosi Vízművektől származnak. 10. Schweitzer 1992., 3. kép. 11. A kőanyag meghatározásokért Balogh Évának tartozom köszönettel. 12. Mindkét lelőhely állatcsontanyagának vizsgálatát Vörös Istvánnak köszönöm. A 13. gödörben 81 db töredék között 60% szarvasmarha, 13% juh, 5% kecske, 14% őstulok, 1% gímszarvas, 3% vaddisznó szerepel.
