Havassy Péter - Selmeczi László szerk.: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán 1. (BTM műhely 5/I. kötet Budapest, 1992)
ENDRŐDl ANNA: A korabronzkori Harangedény kultúra telepe és temetője Szigetszentmiklós határában
Az általunk tárgyalt korszak, éghajlatát tekintve a Bükk 1. fázisra tehető, amikor az éghajlat kontinentalitása tovább csökken, a hőmérséklet és szélsőségei csökkennek, a csapadék mennyisége emelkedik. Lelőhelyünk területének geomorfológiájára jellemző, hogy a főként folyami homokból álló anyagát ártéri meszes iszap emeli meg 1-2 méter vastagságban. A Duna felé meredek, alámosott peremmel végződik. 83 A mai beépítettség ellenére a tengerszint feletti magasságkülönbségből is lehet következtetni erre. A megnövekedett árvízveszély miatt így az árterületből kiemelkedő széles dombhát megtelepedésre rendkívül alkalmas volt, már a középső rézkortól kezdve. A régészeti lelőhely ősföldrajzi vizsgálatát Schweitzer Ferenc végezte el. 84 Megállapítása szerint a lelőhely a Csepel-sziget alacsonyabb (90-106 m) tengerszint feletti magasságú térszínén helyezkedik el. Az Óholocén időszaki ártéri szintet csak a legmagasabb árvizek öntötték el. A szerkezeti mozgások és az óholocén időszaki klímaingadozások hatására a Duna a ll/A teraszfelszínbe 2-3 méter mélységű medreket vájt. A Dunának ezek az ágai több kisebb szigetet is közrefogtak, feltételezhetően a szigetszentmiklósi lelőhely is egy ilyen kisebb szigeten helyezkedett el. A jelenleg mezőgazdasági művelés alá vont 50-100 méter széles feltöltődött medret kötöttebb, üledékes iszap töltötte ki. A Szigetszentmiklóson feltárt sírcsoport a korabronzkori településtől mintegy 350 méterre került elő, az említett feltöltődött medren túl, így valószínűsíthető, hogy a korabronzkori telepet és temetőt a Duna egyik ága választotta el egymástól. A Szigetszentmiklós-üdülősori lelőhely nagykiterjedésű, és huzamosabb ideig lakott volt. A régészeti lelőhely horizontális stratigráfiája: - Dunántúli Vonaldíszes kerámia fiatalabb szakasza (szórvány leletanyag) - Ludanice kultúra - Kostoláci kultúra (Késő Bádeni telepen) - Harangedény kultúra - Kelta megtelepedés - Árpád-kori falu (XI—XIL sz.) A legintenzívebb, és valószínűleg a leghosszabb ideig tartó megtelepedés a korabronzkorban volt. A Harangedény kultúra leleteinek egy része („Begleitkeramik M ) még a Makó-Kosihy-Caka és a Somogyvár-Vinkovci kultúrával mutat szorosabb összefüggést, azonban néhány lelet már előrevetíti a Nagyrévi kultúrába való asszimilálódási folyamatot. Harangedény kultúra klasszikus (vagy idősebb), tehát a valódi harangedényeket tartalmazó időszak (korabronzkor ll/a) a Nagyrévi kultúra késői fázisa előtt 85 befejeződik. A ll/a periódus végén, majd a ll/b periódusban egyre erőteljesebben megindul a Harangedény kultúra Nagyrévi kultúrába történő asszimilálódási folyamata. A határt azonban nem lehet élesen meghúzni, mivei a Nagyrévi kultúra korai fázisának leletei hamar megtalálják az utat a Harangedényes telepekre. 86 Az üdülősori leletek alapján valószínűsíthető, hogy ez a folyamat törésmentesen és megrázkódtatás nélkül ment végbe. A ll/a periódusra datált Budapest környéki leletegyüttesek (Budatétény, Csepel-Háros stb.) a Nagyrévi kultúra korai fázisával, és nem elsősorban a Harangedény kultúrával mutatnak rokonságot, tipológiai 87 összefüggés alig mutatható ki. Mindez azt is jelenti, hogy a koranagyrévi leletek Budapesten és környékén is előfordulnak. Ezen túl az asszimilálódó Harangedény kultúra és a koranagyrévi kultúra kölcsönhatásáról lehet beszélni, amely elsősorban a periódus elejére jellemző, majd a periódus végére, a koranagyrévi kultúra végére befejeződik. A Szigetszentmiklós-ddülősoron feltárt telep és temetőrészlet leletei alapján igazoltnak látszik az a megállapítás, miszerint a késő Makó korszak végén (korabronzkor l/a vége) a Nyugatról érkező Harangedény QQ kultúra infiltrációja zajlott le. A fővároshoz kötődő elterjedési területén minden bizonnyal egy fázissal megelőzve a Nagyrévi kultúra kialakulását. Az integrálódási folyamat már a korabronzkor ll/a fázisában megindult, amely korszak párhuzamba állítható a Somogyvár-Vinkovci II, Nagyrévi kultúra korai szakasza, Clopice-Veselé, Nyírség, Óbéba-Pitvaros kultúrákkal. 89 A korabronzkor l|/b periódust Budapest területén és környékén is a Harangedényes reminiszcenciákat mutató koranagyrévi korszaknak nevezzük, párhuzamba hozva a (Loretto) Leithaprodersdorf (vagy Lajta) csoporttal, a Nagyrévi kultúra korai szakaszával, a morvaországi Aunjeticz ll-lll fázisokkal, valamint a Clopice-Veselé II. kultúrával. 91 A korabronzkor ll/a periódusra datált Harangedény kultúrát, eredetét és kulturális sajátosságait figyelembe véve, (nem a Nagyrévi kultúra részeként, hanem) önálló kulturális egységként értékeljük. 82. Pécsi (1958) 532. 83. Pécsi (1958) 299. 84. Lásd: jelen kötetben megjelent cikkét 85. Schreiber (1984) 48. kronológiai táblázat 86. Ecsedy (1988) 17. 87. Csányi (1983) 58. 88. Ecsedy (1988) 17. 89. Hicke (1987) 137., Schreiber (1989) 254. 90. RuUkay (1977) 182., Hicke (1987) 137. 91. Hicke (1987) 137.
