Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)

Gyűrűk

Úgy véljük, a felsorolt adatok is elégségesek ahhoz, hogy az. övek sajátosan magas arányát, valamint a több övvel történő eltemetést a négyszállási jászok esetében etnikus sajátosságként vegyük számításba. A négyszálláson feltárt övcsatok közül csupán a XII-XIV. sz.-ban legelterjedtebb egyszerű ü'pusok (vasból készült szögletes keret csattüskével, vaskarika csattüskével) ismertek a kelet-európai sztyepp kun lcletanyagából.

130

. Kétség nem fér hozzá, többek között ezt tükrözi a szokások egységes volta a temető egész használata idején, hogy a négyszállási jászok igen erősen őrizték hagyományaikat. Öveiknek mégis alig találjuk párhuzamait Keleten. Ezt a jelenséget leginkább azzal tudjuk magyarázni, hogy az övet, mint személyhez kötött használati tárgyat, mindig eltemették a halottal. Következésképpen ezt az árut csak a kereskedelemből lehetett pótolni. Tehát éppen az övcsatok, az övek is azon tárgyak körébe tartoznak, különösen az ismert temetési szokás esetében, amelyek nagyon gyorsan változnak. Mégis talán lehetséges néhány olyan megfigyelés, amely még ilyen körülmények közölt is említésre méltó lehet, s további szempontokat adhat a kutatás kiterjesztéséhez. A négyszállási öveknek a párhuzamait csak a legelterjedtebb, egyszerű geometrikus alapformák (karika, négyzet-, téglalap-, háromszög alakú csat, ovális keret csattüskével) találjuk meg hazai középkori temetőinkben. Kivételt képez a pcrkátai kun szállástemető, innen ugyanis a kerek övcsatokon kívül még a négyszállási temető 70. és 100. sírjában talált bronzcsat, illetve egy középtengelyes, fekvő nyolcas alakú vascsat párhuzama is ismert.

131 Utóbbi vascsat párhuzamát megtaláljuk a Brassó megyei Drauseni templom körüli temetőjében is.

132 A hegyi ingus terület sírboltjaiból is került elő egy, a XIV-XVI. sz.-ra datálható középtengelyes vascsat.

133 XVIII-XIX. sz.-i néprajzi adataink vannak arról, hogy az oszétoknál, különösen a díszöveken, csattüskévcl ellátott, illetve csallüske nélküli középtengelyes csatokat használtak.

134 Ezek a párhuzamok és néprajzi jelenségek talán arra utalnak, hogy középtengelyes csatjaink kialakulási területe valahol az egykori kun birodalom legnyugatibb területein, illetve a Kubány és az Észak-Kaukázus vidékén lehetett. Sajnos nem túl sok sikerrel kereshetjük a női övek legfontosabb tartozékainak, a tűtartóknak és a gyűszűknek a sírokban talált párhuzamait. A Fedorov-Davydov által feldolgozott 728 kun temetkezés közül egyben sem volt tűtartó és gyűszűt is mindössze egy Dnyeszter vidéki sírban (Lola II. 10.) talállak.

135 Bár a hazai kun szállástemetőkből ismerünk tűtartókat. Ilyenek az ágasegyházi temető XXXI. és XXXV. sírjában talált és Szabó Kálmán által ólomcsöveknek meghatározott,

136 valamint a pcrkátai kun szállástcmető 1., 141. és 192. sírjában talált leletek.

137 Ugyanennek a temetőnek a 65. sírjából egy „fátokba bújtatott ár került napvilágra, egy gyűszű társaságában" }

n A négyszállási I. sz. temetőben 22 sírból került elő, összesen 28 tűtartó (1., 64., 76., 78., 117., 157., 160., 179., 185., 197., 215., 251., 286., 334., 340., 346., 362., 379., 397., 421. és 440. sír). A sírokban általában egy tűtartó volt, azonban a 78. sírban 2, a 117. sírban 3, míg a 179. sírban 4 db is akadt belőlük. A tűtartók közül 3 db bronzból készült, a többi csontból, utóbbiak közül 3 db-on karcolt díszítés volt. A tűtartókban általában tű is volt (64., 70., 78., 197., 251., 286., 334., 346., 362., 379. és 440. sír). Két sírban pedig gyűszűt temettek el. A négyszállási I. sz. temető 76. és 323. sírjában talált gyűszűpárhuzamát a Verhnij Dzulat-i temetó'25. sírjában találjuk, ahol is a gyűszű a bal kéz csontjai mellett feküdt,

139 valamint a hegyi ingus vidék sírkamráiból Markovin 7 db gyűszűt is közölt.

140 Miután a gyűszűk a kelet-európai sztyeppén az aranyhorda városainak kultúrrétegéből ismertek, az említett két sírbéli előforduláson kívül, úgy véljük - a történeti összefüggések alapján -, hogy a Lola Il.-i, a Verhnij Dzulat-i és a négyszállási adatokat közvetlenül rokonílhatjuk egymással. Gyűrűk A gyűrűk a kelet-európai sztyepp nomádjainak nem voltak jellemzői ékszerei. Fedorov-Davydov az általa feldolgozott temetkezésekben összesen 15 gyűrűt talált, 2 db-ot férfi-, 11 db-ot női- és 2 db-ot gyereksírban.

141 A Verhnij Dzulat-i XII-XIII. sz.-i alán templom köriili temetőben csupán egyeüen gyűrűt talállak.

142 Ebből arra következtethetünk, hogy a négyszállási jász közösség a gyűrűk ékszerként való használatával vándorlása során feltehetően a történeü Havasalföld és Moldva területén ismerkedhetett meg. E vidék középkori templom köriili temetőiben már egyáltalán nem ritka a gyűrű előfordulása.

143 Az általunk elemzett temető 72 sírjából (az énekelhető sírok 18%-a) került elő gyűrű, nem egy sírból kettő, három, sőt négy is. A 72 sírban összesen 91 db gyűrűt tártunk fel. A gyűrűk két fő típusra oszlanak: van köztünk 54 db pántgyűrű (karikagyűrű) és 37 db fejesgyűrű. a) A pántgyűnTk (karikagyűrűk) leginkább a női sírok jellemző ékszerei. A legelterjedtebb típus az oldalán két körbefutó kanellúrával díszített gyűrű, amely 42 sírban fordult elő (L, 14., 48., 64., 70., 75., 78., 83., 86., 93., 115., 117., 118., 140., 160., 162., 180., 186., 202., 222., 234., 244., 248., 257., 278., 293., 296., 311., 323., 334., 339., 345., 397., 398., 400., 405., 409., 411., 425., 432., 440. és 447. sír),40sírban egy-egy gyűrűt találtunk, egy sírban (323. sír) 2 db-ot, és szintén egyben pedig 4 db-ot (332. sír). E gyűrűtípusnak a négyszállási jász közösség által történő használata a XIII. sz. második felétől követhető, végig XIV. sz. folyamán is. Elenyésző számban találtunk a temetőben másféle karikagyűrűket is. Sima felületű pántgyűrű volt 5 sírban (81., 173., 238., 352. és 386. sír), ovális metszetű, sima felületű karikagyűrűt találtunk egy sírban (215 sír), két sírban pedig olyan pántgyűrűt tártunk fel, amelynek felületét két körbefutó vonallal keretezett pontsor díszíti (147. és 447. sír).