Selmeczi Laszló: A négyszállási I. számú jász temető (BTM műhely 4. kötet Budapest, 1992)
Korongok
csontot. 112 Az alán temetőkben már a VIII. századtól kezdve megtaláljuk a talizmánként viselt kauri kagylókat. Pl. a krasznodari repülőtér építésekor feltárt VIII-IX. sz.-i alán katakomba temető 1. sírjában 22,3. sírjában pedig 1 kauri kagylót találtak. 113 Az Urup környéki VI-X. sz.-i alán sziklasírok közül is többen találtak kauri kagylókat. így pl. a Baranaha hegyen levő sziklasírban 2 db kauri kagyló, Il'ic halárától 9 km-re Sosenka balka-nál a 2. sírban 1, a 4. sírban 22, a 6. sírban 1, a 7. sírban 4 kauri kagyló volt. 114 . A hegyi ingus vidék XIV-XVI. sz.-i temetkező helyeinek kutatása során is került elő talizmánként viselt kauri kagyló. 115 Észak-Oszétiában, Nar falu mellett egy X-XII. sz.-i kőládás sírban is találtak kauri kagylót. 110 Tehát úgy tűnik, mintha a kristálygyöngyök mellett az egyes talizmán típusok párhuzamai is a Kubány és az Észak-Kaukázus felé mutatnának. c) Nyakdíszek: két sírban (180. és 251.) találtunk fémből készített nyakéket. A 180. sírban (V7/. tábla 42.) ovális ezüst foglalatban domború felületű négyszögletes, csiszolt áttetsző hegyikristály volt. A 251. sírban pedig (X. tábla 32.) egy eltört ún. hólyagos díszítésű korong függcsztőfüles részét alakították át csüngővé. Korongok A művészettörténeti és régészeti szakirodalom már régen megalapozottan arra a meggyőződésre jutott, hogy a XIV. sz.-ban Magyarországon (Nyugat-Európában is) általánosan elterjedt volt a kapcsok, a különféle korongok használata, elsősorban a ruhát díszítő jelleggel. 117 Az egyes szerzők munkáiban nézetkülönbség legfeljebb abban jelentkezik, hogy a díszítő korongok közül a bizánci eredetű páros korongok viseletének elterjesztésében teljességgel a nyugat-európai divat játszott-e szerepet, 118 vagy a régészeti leletekben bizonyíthatóan kun és jász területeken történő előfordulásuk miatt elterjesztésükben számonunk kell-e egy esetleges, sőt talán nem is olyan esetleges jász-kun közvetítő szereppel is, mégpedig kizárólagosan az ún. hólyagos korongok esetében. 119 A négyszállási I. sz. temetőben 15 sírban tártunk fel ruhát díszítő korongot. A sírok egyik részében (8 előfordulás) csupán egy díszítő korong volt, a másik részében (7 előfordulás) pedig a korongok párban voltak találhatóak. Egy-egy díszítő korongot találtunk a 49. (/. tábla 70.), 11. (III. tábla 19.), 135. (V. tábla 51.), 207. (VIII. tábla 55.), 222. (IX. tábla 11.), 231. (IX. tábla 33.), 256. (XI. tábla 19.) és 392. (XIV. tábla 40.) sírban. A korongokat párosan találtuk a 78. (IV. tábla 30-31.), 117. (V. tábla 11.), 180. (VII. tábla 39-41,44.), 251. (X. tábla 29.), 281. (XI. tábla 36.), 323. (XII. tábla 31. és 393. (XIV. tábla44. sírban. A korongok méretüket tekintve három csoportba sorolhatóak. A kisméretű korongok átmérője 2-2,6 cm között, a közepes méretű korongok átmérője 3,2-3,9 cm között mozog, míg a nagyméretű korongok közül 2 db átmérője 4,5 cm, a többié pedig 5,4-6 cm között van. A korongoknak a sírban levő helyzetét egy kivétellel (77. sír) minden esetben pontosan meg lehetett állapítani. A 180. sírban 1 korongpárt, a 231. sírban pedig 1 kis korongot közvetlenül az állkapocs mellett találtunk, az összes többi sírban a korongok a szegycsont magasságában, közvetlenül a gerincoszlop mellett találhatóak: ajobb oldalon 4 esetben, a bal oldalon 8 esetben, a gerincoszlop mellett a jobb és a bal oldalon 1 esetben. Következésképpen a korongok 2 kivétellel, amikor is feltehetően az ingnyakat díszítették, mellkorongok voltak. A korongok különféle díszítésűek. Miután ezek leírását a sír- és tárgykataszter tartalmazza, újbóli felsorolásuktól eltekintünk. A korongok díszítésével kapcsolatban bizonyos tendenciákra mégis szeretnénk felhívni a figyelmet. Amíg a nem párban talált korongok közül (összesen 8 sír) hét nem hólyagos díszítésű volt, s a nyolcadukat is (49. sír) legfeljebb a hólyagos díszítésű korongok egy variánsának fogható fel, addig a páros korongok közül, (miután a 180. sírban három korongpár is volt) összesen 9 korongpár, 5 volt hólyagos korongpár, és ezenkívül még két korongpárnál az egyik korong hólyagos díszítésű volt, s csupán két korongpár ábrázolt oroszlánt, illetve oroszlánt és talán griffet. A hólyagos korongot tartalmazó sírok közül a 180. sír biztosan a XIII. sz. második felére datálható, a 323. sír pedig a XIV. sz. végére. Ezért nem alaptalan arra a meggondolásra hajlani, hogy a négyszállási jász közösség hagyományos viseleti tárgya, ékszertípusa az ún. hólyagos díszítésű korong volt. Ezt a véleményt látszik megerősíteni az a jelenség is, hogy az eltört, sérült hólyagos korongokat átalakították és más funkciójú tárgyként helyezték el a sírban, pl. 230. (7X. tábla 28.) és 251. (X. tábla 32.) sír. Hatházi Gábor a sárosdi ruhakorongpár régészeti-művészettörténeü értékelése során kifejtett véleményével egyetértve magunk is úgy gondoljuk, hogy a páros ruhakorong elterjesztésében egy havasalföldi-balkáni jász-kun közvetítő útvonallal is számolnunk kell. Ezt az álláspontot megerősítendő, szeretnénk a páros korongokra vonatkozó párhuzamok sorát egy újabbal bővíteni. A havasalföldi Ora§ul de Floci-ban kiásott XV. sz.-i bazilika temetőjéből került elő egy, a Magyarországról ismert példányok pontos funkcionális párhuzama, egy kőberakásos, díszes korong, háüapján kapoccsal és kapcsolótaggal, valamint rozsdában konzervált textilnyomokkal. 120 Ugyancsak fontosnak Uirtjuk megemlíteni, hogy a XVIII. sz.-XIX. sz. első fele írásos adatai szerint a ruhára varrt páros mcllkorongokat az Észak-Kaukázusban is viselték, mégpedig az adigék, a kabardok és a csecsének. A régészeü adatok szerint az adigéknél és az oszétoknál már a XVIII. sz.-ban több évszázados hagyományra tekintett vissza a ruhára varrt páros korongok viselete. 121 Tehát feltehetően nem alaptalan úgy vélekedni, hogy a páros korongok viselete az egész bizánci kultúrkörben nyomon követhető.
