H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl

Pohár (Marosi 1982, 163.). Cseppes típus. Halványzöld, de teljesen átlátszó, finom üveg. IX. réteg. Palack. Kettős-kónikus típus. Színtelen, romlatlan átlátszó, finom velencei üveg. Poharak. Kannelúrás típus 26 töredéke. Mivel 3 fenék található, így legkevesebb 3 pohárnak kellett lenni. A kannelúrák egészen a peremig kifutnak, ettől a perem gyengén hullámos. A fenekek és peremek átmérője egyezik: 6 cm. Sajnos a töredékek kicsinysége a rekonstrukciót nem tette lehetővé. Serleg szárának kicsiny töredéke. Függőleges kannelúrák tagolják. Ez a szártípus tapasztalataink szerint a 15. század közepén tünt fel. Mécses olajtartálya. III. réteg. Csésze (2. ábra). Színtelen, romlatlan, finom velencei üveg, peremén vékony, kék fonáldíszítéssel. A velencei formák között nagy népszerűségnek örvendő, elég gyakran előforduló típus. Analógiáiról bővebben az import üvegekről szóló fejezet velencei üvegeknek szentelt részében szóltunk. Ezt a formát másféle anyagokból is készítették, így fémből, fából is. Többnyire füllel készültek és fülesek a későközépkori németországi változatok is. Velencei csészéknél a fül ritka, ámbár ezek többnyire töredékesen kerülnek elő és hiányosan. A velencei minőségre jellemző, hogy nagyon vékonyfalúak. Úgy gondolom, egy megtöltött csésze súlyát a vékony üveg nem bírta volna el, ha azt egy fülnél fogva emelik fel. A csészék korhatározása eléggé széthúzó. Mint a többi gótikus velencei üvegre, erre is érvényes, hogy a 13. század végétől a 15. század 20-as éveiig szinte változatlan. Éppen ezért a lelőhely régészeti korhatározása a fontos. A visegrádi csésze két pénzzel meghatározott réteg között (II. és X.) került elő, ezért a 14. század második fele és a 15. század első negyede közé tehetjük a korát. Palack. Kettős-kónikus típus velencei változata a 14. századból, ugyanis jóminőségű, romlatlan üvegből készültek azok a talpszegély-töredékek, amelyek erre a palackfajtára jellemzőek, valamint a nyak-száj töredék, amelyen a perem alá csúsztatott golyva kor- és eredethatározó (lásd a kettős-kónikus palackokról szóló külön fejezetet). II. réteg. Korhatározó lelet egy Zsigmond érem (1387-1437). Serleg kelyhének alsó része. Színtelen, romlatlan finom, velencei üveg. A gömbölyű fenéken a szár tövéhez futnak össze a finom kannelúrák. A fenék szegélye csipkézett. 15. század első fele. Pohártöredék. Velencei cseppes pohárka cseppjei. Rétegjelzés nélkül. Pohár (3. ábra). Velencei cseppes típusnak a magas peremű változata. Csak a perem töredékei maradtak meg. 14. század (erről a típusról bővebben az import üvegekről szóló fejezet velencei típusokat tárgyaló fejezetében). Palackok (4. és 5. ábra) a kettős-kónikus típusból. Velencei változat. Csak nyaktöredékek. 14. század. Díszítmény (6. ábra). Zöld üveg. A díszítmény az edény falára tapadt, a faltöredékek kónikus formára utalnak. Ezáltal a lelet bizonyos 13-14. századi németországi poharakra emlékeztet (Baumgartner 1987, 41. 11. kép és Krueger 1984, 536-540.). Tál (7. ábra). Perem, töredék borostyánszínű üvegből. Nagyméretű volt, mert a sugara 15,8 cm. Maga a lelet nem tesz lehetővé korhatározást. Borostyánszínű üveggel, méghozzá egy tányérral Budán találkoztam (Gyürky 1987, 61. Abb. 12/1.), reneszánsz üvegek (16. sz. eleje) kíséretében. Ez a hasonlóság természetesen még nem elegendő az azonos kor meghatározásához. Csésze. A 2. ábrán ábrázolt velencei típus 4 Összeilleszthető töredéke. Ezt is kék fonál szegélyezi. Fülecske, amely velencei üvegből készült, 2,2 cm hosszúságú és feltehetően egy cseppes velencei pohárka falán helyezkedett el, mint ahogy erre ritkán ugyan, de van példa, pl. Zürich-ből, ahol a Münsterhof-ban találtak egész poharat kis füllel, amelynek azonban csak díszítő szerepe volt (Schneider 1980, 217. Abb. 2/a.). Budán, a királyi palota Anjou épületszárnya mellett (Pince, 8. r.), Anjou rétegből is került elő egy ilyen fülecske és ugyaninnen cseppdíszítésű pohárfaltöredékek is.