H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)
Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl
Pohár töredéke. Az oldalfal-töredéket finom, elcsavarodó kannelúrák borítják, e felett helyezkedik el a nagy csepp és egy nagyon vékony, vízszintes fonál keresztezi a kannelúrákat (ltsz.: MNM60.17.528.). Ez a típus 1550 körül fordul elő (Phoenix... 1988, 366. Abb. 453.). Cseh típusok: Talpas pohár (ltsz.: MNM 60.17.487.1-2.; 60.17.577-78.). Magas vékony, jellegzetesen cseh típus egészen apró cseppecskékkel az oldalfalon. Ismeretes, hogy a cseh üveggyártás a 14. században már igen jelentős volt, és ezeket a poharakat már akkor készítették (lásd e kötetben az importált üvegekről szóló fejezetet). Magyarországon csak kevés cseh üvegleletet találtak eddig, de ha előfordulnak, csak ez a típus kerül elő és a többi nagyon jellegzetes típusból soha semmi. Eddig Budán, Nagyszombatban és itt fordult elő ilyen pohár. Nem tudjuk, milyen hosszú ideig gyártották ezeket. A budai leleteket kivéve a többi lelet anyaga erősen romlott, ezért eredetiségük kétségbe vonható. Az is lehetséges, hogy valahol a Felvidéken készült és csak utánzata a cseh poharaknak. Feltételezem, hogy a 14. századnál későbbiek ezek a darabok. Magyar típusok: Olyan üvegeket sorolunk ide, amelyek nem utánoznak egyetlen külföldi típust sem. Serleg kelyhe (10. ábra) (ltsz.: MNM 60.17.434.). Csak a nagyon alacsony, öblös kehely maradt meg, és a csipkézett talpszegély. A kehely oldalfalán kannelúrák vannak. Rajzunkon itáliai reneszánsz típusú szárat rekonstruáltunk hozzá, ez azonban nem bizonyítható, mert a szárból semmi sem maradt. Poharak, serlegek, talpas poharak apró töredékei (ltsz.: MNM 60.17.514; 60.17.564-566.; 60.17.439; 60.17.437; 60.17.440-441.). Ezek a töredékek annyira kicsik, hogy jelenleg rajzban sem rekonstruálhatók. A magyarországi üvegekre az a jellemző, hogy ahány darab, annyi féle. Egy velencei üveget akármilyen kis töredékéről fel lehet ismerni, a magyart nem. Egyelőre legalábbis nem mindegyiket. Várni kell, amíg előkerülnek olyan nagyobb darabok, amelyek megmutatják, hogy a kis töredék mely formához illeszkedik. Az ilyen leletek nem tekinthetők teljesen haszontalan leleteknek, de sokszor sokáig kell várni, amíg értelmezésük megtörténhet. Palack (18. ábra) (ltsz.: MNM 60.17.554.). A nyak-váll töredékhez hozzárekonstruáltunk egy talpat (ltsz.: MNM 60.17.567.), amely biztosan nem tartozott hozzá, hiszen a felső rész színtelen üveg, a talp ellenben zöld, azonban ilyen típusú talpat képzelünk hozzá. A keresztmetszete levélalakú. Ez a fajta talpszegély nagyon gyakori magyarországon a 16. században. Az ilyen apró részletek felettébb jellemzőek egy-egy korra. Szeretnék utalni például a kettős-kónikus palackok talpának mindig azonos kialakítási módjára, amely semmi más edénynél nem fordul elő. A kettős-kónikus palackból itt viszonylag kevés került elő; két nyak-száj töredék (2. és 6. ábra) (ltsz.: MNM 60.17.472.C és 60.17.469.) és egy fenék (5. kép) (ltsz.: MNM 60.17.573.c). A 6. képen ábrázolt nyakon sűrű, párhuzamos, függőleges rovátkák láthatók. Ezért lehetséges, hogy nem a kettőskónikus típushoz tartozott, hanem az ú.n. "Váci" típushoz (lásd "Vác" címszónál). A leletegyüttesben van is egy ilyen típushoz tartozó palackfenék (8. kép) (ltsz.: MNM 60.17.431.). Serleg (1. ábra) (ltsz.: MNM 60.17.555.), amely tojástartóhoz hasonlít, vagy inkább hasonlítható a fehér cserépből készült középkori talpas poharainkhoz. Kotyogós palack (ltsz.: MNM 60.17.468.). Egycsövű, hajlított nyakú, széles kiöntőcsészével, erősen romlott üvegből. Feltehetően 16. sz. eleje. Nagyméretű palack szájpereme, vastag, világoszöld üvegből (ltsz.: MNM 60.17.475.). Nagyméretű, ú.n. "ballon üvegek" több helyen is előkerültek. Sajnos ezideig nem sikerült a korukat megállapítani. Csészék. Két darab (11-12. ábra) (ltsz.: 60.17.444.c. és 60. 17.455.c). Mindkettőnek csak a szája és erősen gömbölyödő válla maradt meg, egészen rövid nyakkal. A forma emlékeztet a velencei csészékre. A 11. ábrán látható darabnál a jellegzetesen visszahajtott perem és az ugyancsak jellegzetes a nyak profilja. A 12. képen ábrázolt darabnál a diagonális, plasztikus rovátkák azok, amelyek által a velencei csészéktől különbözik. Serleg, vagy talpas pohár (13. ábra) (ltsz.: MNM 60.17.540.). Közvetlenül a kerek talpból vékonyan kinövő tölcsér. Feltehetően már nem is középkori forma.
