H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl

Veszprém megye CS EP ELY - Falu Nagyvázsony tói északra feküdt és a nagyvázsonyi várbirtokhoz tartozott. Első hiteles adat róla 1233-ból való, 1557-ben pedig már elhagyott pusztaság. A falunak és templomának feltárását 195758-ban Méri István és a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának munkaközössége végezte (Kovalovszki 1969, 235-250.). A faluban, a templom mellett udvarház is állt, de az egyetlen üveglelet mégsem innen, hanem egy falusi házból került elő, amelyet a templomtól délre tártak fel. A leletet a fent említett publikáció 33. képe ábrázolja. Kotyogós palack, öt csőből csavart nyakkal, halványzöld üvegből. Különlegessége, ami hasonló palackoktól megkülönbözteti az, hogy füle is volt, ami miatt inkább kancsónak, mint palacknak mondható. Tekintetbe véve a falu pusztulásának idejét, kora a 16. század első felében határozható meg. SARVALY - Falu (elpusztult) A falu régészeti feltárását 1969-74 között Holl Imre (MTA Régészeti Intézet) és Parádi Nándor (Magyar Nemzeti Múzeum) végezte. A falu a 12. századtól a 16. század közepéig élt (Holl-Parádi 1982, üvegek képe: Abb. 41.). Serlegfedő kis töredéke (2. ábra), velencei üveg, analógiája Budán található (Kat. V. 1. típus, II. tábla, 1. kép). Palack, kettős-kónikus típus (1. ábra). Magyarországon készült. Kora: 15. század vége. Peat megye dunántúli része (az egykori Pilis megye) BUDA - Város 1986-ban jelent meg a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Gyűjteményének üveg katalógusa, amely a középkori Buda területén, valamint a múzeum mai körzetéhez tartozó területen feltárt és beleltározott üvegleleteket foglalta magába. Egy ilyen feldolgozás sohasem befejezett, hiszen a feltárások folytatódnak és mindig újabb leletek kerülnek elő. Már a katalógus megjelenését követő évben egy újabb tanulmányban tettem közzé a palota előterében Zolnay László ásatásánál előkerült nagymennyiségű üvegleletet (Gyürky 1987, 47-68.). A munka folytatódik. Ezúttal Magyar Károly régésznek (Budapesti Történeti Múzeum) a keleti városfal mellett, az egykori ferences kolostor mögött végzett leletmentésének üvegeit mutatjuk be (a leletmentés publikációja előkészületben van). Pohár optikai díszítéssel (4. ábra). Velencei üveg. Vékonyfalú, kisméretű, teljesen színtelen, átlátszó üveg. A peremet vékony kék fonál szegi. Alatta széles, sima perem után kezdődik a szabályos sorokba rendezett kis, kerek fotocskákból álló díszítmény (ltsz.: BTM 87.152.1.). Hasonló pohárkák kerültek elő Baselben az augusztinusok utcájában (1280 előtt) és Lübeckben (Phoenix... 1988, 228. Abb. 218-219.). Ez a pohár a velencei üvegek legjobb minőségét képviseli. Kora: 13. sz. vége - 14. század első negyede. Palack töredéke (1. ábra). Itáliai forma volt, az ú.n. "angastare" (ltsz.: BTM 87.157.1.). Diagonálisan csavarodó plasztikájú nyakrészlete és a gömbölyű váll találkozása maradt meg. Igen vékony, teljesen tiszta, színtelen velencei üveg. 13. század vége - 14. század első harmada. Az itáliai festmények ilyen palackot már 1280 körül is ábrázoltak, pl. a firenzei "Magdolna mester" követője (Carotti: Musée de Chambery catalogue raisonné. Chambery 1911, 149.). Természetesen ez a típus sokáig élt, például Benozzo Gozzoli is ábrázolta 1450 körül Montefalco Szent Ferenc templomában. Régészeti leletben is