H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)
Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl
Palack, sárgászöld üvegből körtealakú testtel, tölcséres szájjal. A nyéki vadászkastély leletének egyik változata (Holl 1971, Abb. 1/1.). A korhatározás további pontosításához újabb adatok "Kőszeg" lelőhelynél. Palack szájtöredék egyszerű, kihajló peremmel (Holl 1971, Abb. 1/2.). Erről a típusról korábban azt bizonyítottuk, hogy igen korai: a 13. sz végéről, legfeljebb a 14. sz. első negyedéből való. Ezen a lelőhelyen sincs kizárva ez a korhatározás, azonban itt semmi nem bizonyítja. Elég késő középkori leletanyag között került elő. A forma, a profil olyan egyszerű, hogy bármely időben készíthették. Ez a lelet jó példa arra, hogy mennyire nem határozható meg önmagában egy tárgy csakis régészeti környezetében. Kotyogós palackok (2 db) vékony, görbülő nyaka, széles száj tölcsérrel. A nyakon diagonálisan csavarodó plasztikus rovátkák, a szájtölcsér külső oldalára üvegfonál tekeredik (Holl 1971, 1/3-4. kép). Serlegkehely fehér fonálrátéttel (Holl 1971, 2/1. kép). Velencei, 16. század első fele. Pohár egyenes fala, feltehetően "Stangenglas" típusú volt. Függőleges fonálrátét látható rajta. Velenceit utánzó, de feltehetően nem velencei üveg a 16. századból (Holl 1971, 3. kép). Serlegek a 16. sz. végéről (Holl 1971, 4. kép). Talpas poharak és palackok a 16. és 17. századból (Holl 1971, 5-6. kép). Sopronból nem hiányzanak a korai üvegleletek. Vannak 14. századi velencei üvegek is. A város földrajzi helyzete kedvező volt a nyugat felől, vagy dél felől érkező távolsági kereskedelem szempontjából. A 15. század második felétől kezdve azonban az üvegleletek jellege teljesen megváltozott. A német típusok kerültek előtérbe. Ez tulajdonképen érthető, miután tudjuk, hogy a velencei üvegáruk beáramlása ebben az időben egy ideig szünetelt. Nem érzékelhető azonban a német típusok elterjedése ilyen mértékben az egész országban, mint itt a Sopron-Győr-Buda útvonal mentén. Komárom megye ESZTERGOM - Vár és város A 10-13. századok közt a Duna-medence legjelentősebb városa és Magyarország fővárosa. Földrajzi fekvésénél fogva a távolsági kereskedelem egyik fontos útvonalába esett. Árumegállító joga miatt sokféle kereskedő rakta le itt áruját. Már 1147-ben is megírta VII. Lajos francia király kereszteshadjáratának krónikása, hogy: "a Duna sok vidék gazdagságát hajón szállítja Esztergom nemes városába". 1288ban rajnavidéki, velencei, orosz, stb. kereskedők áruinak vámtarifáját szabályozták. A "kisebb árukért" "szokás szerint" kellett fizetni, azaz szekérrakományként számolták el és nem tételesen. Ez a vámrendelkezés néhányat fel is sorolt a "kisebb áruk"-ból. Ezek között található például a cyfis = pohárka. (Györffy 1987, Bd. II. 255.). A szöveg nem nevezte meg milyen anyagból készültek a pohárkák. Ebben az időben már volt nálunk bizánci üveg, sőt a finom itáliai üveg is ezen időpont körül jelent meg. A várban és a városban eddig előkerült üvegleletek azonban nem ennyire koraiak. Semmi esetre sem jellemzőek a lelőhelyre. Úgy véljük, hogy üveg-leletanyag szempontjából ez a város még továbbra is figyelmet igényel. Lelőhely: a város Széchenyi tér 16. Lebontott ház helye. Feltárást végzett: Parádi Nándor (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest). Kettős-kónikus palackhoz tartozó nyak. A régész véleménye szerint 14. századi (Parádi 1973, 232.). Lelőhely: a vár. Nagy Emese régész (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) feltárása (Nagy 1979, 95-101.). Pohár (6. ábra) (ltsz.: Balassi B. Múz. 72.592.1.) függőleges bordákkal és a széles sima peremszegélyt az oldalfaltól elválasztó vízszintes sötétkék fonállal. Romlatlan, színtelen, átlátszó velencei üveg. 15. század.
