H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)
Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl
Kotyogós üveg, ötcsöves. 17-18. század. Sziget, azaz Palotai külváros. Az egykori Johannita kolostor ebben a külvárosban volt. Lelőhely: Selyem utca. Ablaküvegek. Kettős-kónikus palackok töredékei. Ötcsöves kotyogós palackok halványzöld üvegből. 17-18. század, (ltsz.: István kir. Múz. 78.51.1.). Az István király Múzeum gyűjteményében van egy ismeretlen lelőhelyről származó velencei serleg a 16. század elejéről. A kehely alsó, gömbölyű részét a felületből kiemelkedő fehér, függőleges fonálrátét tagolja, nódusát pedig fehér fonalháló, "reticella" díszíti. Analógiája a Múzeum de la Haye-ban található (Selim Abdul-Hak 1958, 95. Fig. 18.). Győr-Sopron megye GYŐR - Város A város történelmi magjában, a Káptalandombon Szőke Béla, Szőnyi Eszter és Tomka Péter végeztek feltárást 1976-ban (Szőke-Szőnyi-Tomka 1980, 137-142.). Az ásatás a Martinovics tér 12. sz. ház udvarán folyt, amely ház a 14. században épült. Hulladékgödrét egy 16-17. századi újjáépítés alkalmával temették be. A legkorábbi lelet 14. századi: Pohártöredék, cseppdíszítéssel. Romlatlan finom, velencei üveg, 14. század. Palack nyaka (1. ábra) váltakozó kék és színtelen fonáldíszítéssel, tölcséresen szétnyíló szájjal. A következő tárgy hasonló típusú, de nagyobb méretű: Palack szájtölcsére (2. ábra). Mindkettő romlatlan, velencei üveg. Itáliai típusú palackforma töredéke. Rekonstrukciónk (1. ábra) egy nürnbergi lelet után készült (Kahsnitz 1984, 202. II C 1). Két hasonló palacktöredék van Sopronban is (lásd a lelőhelynél). Kahsnitz korhatározása: 15. század, Baumgartneré pedig a 13-14. század fordulója (Phoenix... 1988, 276.). Sajnos a magyarországi leletek sem határozhatók meg pontosan. Lelőkörülményeik nem adnak erre lehetőséget, mégis e palack esetében a 15. századi meghatározást tartom elfogadhatóbbnak. Ennek a palacktípusnak példányai ugyanis nálunk Sopronban és Győrben, tehát a Bécs felől vezető útvonal mentén fordulnak elő, ami — feltevés szerint — a 15. században a velencei üvegáruk keredkedelmi útvonala. Ezek a palackok sokkal vaskosabb üvegből készültek, mint 14. századi elődeik. A Róma melletti Tarquiniában került elő palacknyak hasonló díszítéssel (Phoenix... 1988, 46.), sokkal vékonyabb üvegből. A magyarországi velencei üveg-leletanyagban található itáliai típusú palackok minőségén is jól érzékelhető ez a különbség (lásd például ebben a kötetben a Budánál ábrázolt palackot). A 15. század közepén, miután Zsigmond tiltó rendelkezéseit már nem tartották kötelezőnek (1433 után), újból megjelentek a velencei áruk, ezúttal már a bécsi, vagy német, elsősorban nürnbergi kereskedők közvetítésével. Vannak a 15. század közepére korhatározott velencei leleteink, ám ezeknek a minősége már nem teljesen azonos, mint a korábbi velencei üvegeké (pl. Felsőnyék). A különbség éppen a légiesen vékony edényfalak megvastagodásában mutatkozik. Úgy gondolom tehát, hogy győri palackjaink egy régi és jellegzetesen itáliai palacktípusnak 15. századi változatai. Palack részletek a kettős-kónikus típusból (3-4. ábra). Minden töredék romlatlan, színtelen, átlátszó, finom velencei üvegből készült. Valójában a rekonstrukció nem helyes, mivel ehhez az ú.n. "állgolyvás" szájkiképzés tartozik, t.i. a szájperem alá csúsztatott gyűrűvel. Az alsó testek töredékeinek egyenes vonala is megfelel ennek a korszaknak. Díszítmény: malacfej, erősen romlott üvegből (5. ábra). A 15. század végén és a 16. század elején a németországi műhelyekben készítettek különböző poharakat állatfejes díszítésekkel (Baumgartner 1987, Abb. 111.). Ez feltehetően Magyarországon készült német minta után.
