H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)
Lelőhelyek jegyzéke - Dunántúl
SZÉKESFEHÉRVÁR - Város Az építkezések, felújítások mellett régészeti leletmentő ásatásokkal Siklósi Gyula (MTA Régészeti Intézet) kutatja a középkori város topográfiáját. A várossá fejlődést és a topográfia jelentős megváltozását elősegítette a latinusok 1246-1249 közötti betelepítése (Siklósi 1987). Sziget külváros (középkori). A D-i határát átszelő utcában álló — egykor feudális tulajdonban lévő — kőház leletei: Csalikorsó (ltsz.: István kir. Múz. 80.567.1.) (1. ábra). Halványzöld üveg, kék díszítéssel. Amikor a korsóból ittak, aki ivott, maga felé döntötte, ezért a kiöntő nyilas a fül felett helyezkedett el. Hasonló, kissé "bolondos" formák Németországban voltak divatosak a 16. század végén és a 17. század elején (Baumgartner 1987, Abb. 108.). Géza fejedelem tér, a Szent Anna kápolna előtt feltárt középkori kanonoki ház helye. A középkori ház építése a 13. század közepén kezdődött és 1478-ban pusztult el. Üvegleletei: Palackok töredékei, kettős-kónikus típusból (ltsz.: István kir. Múz. 86.427.1.; 86.431.1.; 86.432.1.) (2. ábra). Anyaga romlatlan, színtelen, tiszta, átlátszó. Szájánál a cseppfogó gyűrű a perem alá csúszott. 14. századi, velencei üveg. Cseppes pohárkák. 2 db. 1./ alacsony hordóformájú, alacsony, gömbölyű peremmel (ltsz.: István kir. Múz. 86.428.1.) (4. ábra) romlatlan, szép velencei üveg. 14. század. 2./ alacsony test, magas, egyenes perem (ltsz.: István kir. Múz. 86.430.1-2.) (3. ábra). Romlatlan szép velencei üveg. 14. század. Az első típus a gyakoribb, a második a ritkább, de azért ebből is található jónéhány példány, pl. Budán és Vácott (Gyürky 1987, 47-68.). Palack, szűk nyakkal, tölcséres szájjal. A csészealakúra kiszélesedett száj maradt meg és egy egész kevés a szűk nyakból. A szájtölcséren párhuzamos sötétkék fonáldíszítés. A kevés maradvány miatt ezúttal nehéz a kort biztosan meghatározni, ugyanis ez a palacktípus nagyon hosszú időn keresztül kedvelt forma volt (természetesen némi változtatásokkal). A korhatározás kiindulópontja itt a száj csésze-formája, amely a 14. századi, gótikus korszakban inkább tölcsérformájú volt. A "gömbölyű" csészeforma látható azon a leleten, amely Kőszeg várában került elő (Holl Imre lelete) (11. kép) Mátyás korára meghatározott rétegből. Ez a lelet tehát feltehetően a 15. század második feléből való, mindenesetre az 1478 előtti időszakból. Ugyanerről a lelőhelyről került elő egy serleg és egy pohár töredéke is zöld, erdei üvegből. Mindkettő legkorábban a 16. sz. végéről, de inkább a 17. századból származik. Ezeket tehát nem lehet a kanonoki ház leleteinek tekinteni. A Géza fejedelem téren talált más leletek: Serleg szára, üvegfonálból sodrott nódussal (ltsz.: István kir. Múz. 80.235. és 80.137.) (8. kép). Ilyen részlet az ország területén viszonylag gyakran fordul elő (Kat. XV. 4. típus, XXXIV. tábla, 14. kép), e kötetben is tárgyaltuk (8/6. kép), mint a magyarországi üvegkészítés olyan darabját, amely a 15. század közepén, velencei hatásra és protoreneszánsz részletekkel készült, méghozzá a magyarországi szokásoktól eltérően nagyobb darabszámban, ha úgy tetszik, "szériában". A kehely, amelyet a szár fölé rajzoltunk, azonos lelőhelyről került elő, de persze nem biztos, hogy összetartoztak. Mivel azonban a kehelyhez más szár és a szárhoz más kehely nem került elő, összetartozásuk mégis egy lehetőség. Kettős-kónikus palackok töredékei is előkerültek már nem a velencei, hanem a 15. század közepétől magyar műhelyekben gyártott fajtákból (ltsz.: István kir. Múz. 80.60.1.; 80.238.1.; 82.861.1.) (11., 12., 13. ábra). Pohár, nagyméretű, ú.n. "Krautstrunk" forma perem és fenéktöredéke (ltsz.: István kir. Múz. 80.232.1. és 80.233.1.) (10. ábra). Nem biztos, hogy a két darab egymáshoz tartozik, de biztos, hogy mindkettő azonos típusú pohárhoz. Ez a pohár a német " Krautstrunk"-ot utánozza. Lényegében a kis velencei pohárkák nagyméretű változata. A német poharaktól abban különbözik, hogy kisebbek a cseppjei. Különbözik a technológiában is. Az eredeti német poharak ugyanis nem romlottak, míg magyarországi hasonmásaik teljes vastagságukban romlott állapotban kerülnek elő. 15. sz. második fele - 16. sz. eleje. Ablaküvegek a kerek, ú.n. "köldökös" üvegek fajtájából és a hozzájuk tartozó háromszögletű térkitöltő elemek.
