H.Gyürky Katalin: Üvegek a középkori Magyarországon (BTM műhely 3. kötet Budapest, 1991)

Üvegkészítés a középkori Magyarországon

helyét sem tüntették el. Az optikai díszítés a pohár méretével arányosan nőtt (pl. Vácon), vagy minden rendszert nélkülöző összefolyó mintává alakult (Pécsett). A csésze, mint típus a mi leleteink között is gyakori, akárcsak a velenceiek között. Kivételesen azonban az itthoniak nem utánozták a velenceieket. A csésze kedvelt forma a cserépedények között is (8/1. kép), valószínűleg ezért készítették üvegből is (8/2-4. kép). Egy Kerekiből (Fejérkő vára) származó csészét kétféleképen rekonstruáltunk: talp nélkül (8/3. kép) és talppal (lásd a címszónál), mert a 15. század végéről származó velencei csészék kerültek elő alacsony talppal (Kat. II. 1. típus, I. tábla 1-2. kép). A poharak és palackok áráról a 15. század első feléből Bártfa város számadáskönyvéből kapunk tájékoztatást: e szerint 1438-ban egy ivópohár, "vitris ad bibendum" ára 1 florénus = 75 dénár volt, 1438-ban pedig egy palack, azaz "flasculo ad ustum vinum" ára 20 dénár (Fejérpataki 1885, 388.). (Nehéz megmagyarázni, miért volt drágább a pohár, mint a palack?) A magyarországi műhelyek nem készítették nagy példányszámban termékeiket, ezért — ha éppen nem utánozták a velencei típusokat — minden darab, amit készítettek, más volt. Az idő múlásával egyre több lett az olyan üveg, amely már nem utánozta a velenceieket, de azért a különféle hatásoktól nem szabadult meg. A 15. század végén kezdett népszerűvé válni a német "Angster". Ennek egyik — feltehetően már itthon — készült példánya Kőszegen, Mátyás király korára meghatározott rétegből került felszínre (Holl 1986, 50-68.) (11. kép). Magyarországi ábrázolása ismeretlen festőtől származó "Mária látogatása" című oltárképen látható, a 15. századból (a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) (12. kép). Ebből a formából indult ki a nálunk is nagy népszerűségre szert tett "kotyogós üveg", melynek számos változata alakult ki. Azokat a példányokat, amelyeknek a nyaka virág száraként hajlik és a szájtölcsérük csészévé szélesedik, és olyan, mint a virág kelyhe, már a 16. század elejére határozzuk meg. Később két-, vagy négy-öt vékony cső csavarodik össze. Ezeket még javában készítik a 18. században is. Van egy palackforma, amely tulajdonképen a mai borospalackok őse. Egyszerű forma, de abban a korban, amikor a kettős-kónikus palackok, vagy az itáliai "angastare"-k voltak nagy mennyiségben használatban, akkor ez az egyszerű forma nem került elő egyetlen külföldi leletanyagban sem, így hát magyar típusnak tartom, sőt arról a lelőhelyről, ahol a legnagyobb példányszámban került elő: "Váci palack"-nak neveztem el (Vác, Széchenyi utca, Miklós Zsuzsa leletei). Jellemzi a nyakon sűrűbb, a testen a fenék felé egyre jobban szétnyíló diagonálisan csavarodó plasztika. Hasonló darabok kerültek elő szórványként a budai királyi palotában (Kat. XII. 2. típus, XI. tábla 2-5. kép) és Pécsett (Kárpáti 1978, 165-192.). Mátyás vadászkastélyában, (Buda)Nyéken sötétkék üvegből készült körtealakú palackok kerültek elő (Höllriegl 1934, 178.). Hasonló palack több is előkerült Budán, de a nyéki lelet határozza meg a korukat (Kat. XII. 10. XIX. tábla). A válltól diagonálisan csavarodó plasztika borítja. Rövid nyaka és tölcséres szája van. Ebben a kötetben Fonyód lelőhelynél találjuk meg egy ilyen palacknak a töredékét. Ezeknek a palackoknak közeli rokonai a kulacsok. A kétfüles kulacsoknak Mátyás korára meghatározott lelőhelyről származó példánya a kőszegi lelet (lásd a címszónál). A forma más, mint a nyéki típusú palack formája, de a nyak és a száj tölcsér hasonló és a testet borító kannelúrák is arra emlékeztetnek. A kétfülű kulacsok legszebb példánya Visegrádon került elő (lásd a címszónál). A kulacsokra jellemző a lapított, ovális keresztmetszetű test. Van egy kisebb méretű, fül nélküli változat. Ezek már a 16. századba vezetnek át (Kat. X. 2. típus V. tábla, 3. kép). Kötetünkben is találunk ilyet (pl. Esztergomban, stb.). Előfordul kancsó is, bár elég ritkán (Kat. VIII. 2. 4. IV. tábla 2-3. kép). Országos gyűjtésemben Diósgyőrben találkoztam egy töredékkel (a képét sajnos nem tudom közölni). Eddig egyik lelet sem került elő korhatározott lelőhelyről. Ezeknek a leleteknek érdekessége, hogy igen szűk a szájuk, sőt, olykor hosszú a nyakuk is, vagyis inkább palackokra emlékeztetnek, mint kancsókra. Csak egy füllel rendelkeznek. Hasonló kancsó látható a Mátyás-graduálé "D" iniciáléján (127. folia) (13. kép), amelynek készítési ideje 1487. Ennek alapján tehát a 15. század második felében már készültek ilyen kancsók. A graduálét ugyan flamand miniátor munkájának tartják (Soltészné 1980), és feltehetően Franciaországban készült, a rajta látható kancsót, sőt a diagonális plasztikával díszített poharat azonban inkáb megtaláljuk a magyarországi leletanyagban, mint a németalföldiben (mai ismereteink szerint). A muránói pohárkákat utánzó üvegek — úgy tűnik — a 15. század végére eltűntek. A jól datált lelőhelyekről származó leletek nagyobb mennyiség esetén már önmagukat korszakokba rendezik. Végül olyan leletanyaghoz érkezünk, amely egyfajta unalmas egyhangúságot sugároz magából. Főként az üvegek anyagából árad az egyhangúság. Világos zöld színe van mindegyiknek. Erdei üveg (Waldglas).