Bánkúti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez (BTM műhely 2. kötet Budapest, 1991)
Dokumentumok (1-94. sz.)
51. Salánk, 1711. február 11. H.Rákóczi Ferenc válasza azokra az ellenvetésekre, amiket Pálffy János a császárhoz írt levelére tett (Eredeti. OSzK Kt FH 1389/16. Pag.265-266. Egykorú tisztázata: MOL P.396. Károlyi cs.lt. Ap lAcRa Series V.l.cs. Kiadta sok eltéréssel és hibával: Pulay, 289-292., és Pray, III. 546-550. Az aláírás és a felette lévő két sor Rákóczi írásaKülső címzés: Illustrissime» ac Excellentissimo Comiti Domino Joanni Pálfy ab Erdőd, Sacratissimae Caesareae Regiacque Maiestatis Exercituum Generali Campi Maréschallo, et per Regnum Hungáriáé Plemipotentiario ette. Affini mihi Observandissimo. A boríték vörös viaszba nyomott ovális alakú, feliratnélküli Rákóczi címeres pecséttel lezárva. ) Méltóságos Gróff, nekem kedves Atyámfia. Megvallom, tusakodtam magamba, ha válaszollyak-e Kegyelmed 5 ta February 1 írott levelére, avagy csak praeterállyam a végre, hogy több diffidentiára pennámmal okot ne adgjak; de mivel halgatásom is ne talántán a Felséges Császárral való competentiának magjaráztassék, s másként is az emberek ítíletit el nem kerülhetném, ime válaszolok, meghatározom elmémet s tompítom pennámat, noha ugj is keservessen általlátom, hogj céllyát nem érem igj ékezetemnek. Boldog Isten! ugjan csak probálgat-e Kegyelmed levelében fel (sic!) terminusokban talált difficultasokkal? avagj ugjan serio akarja velem elhitetni, hogj azon terminusok okai lehessenek a vérontás és hadakozás continuatiojának, és hogj azokat egj Császári Ministerium ugj fogja magjarázni, a mint kegyelmed írja, mert igenis jól tudom, mi áll az incompetens terminusok és titulusok-on; de azok ott consideráltatnak, a hol a két rész egjmásnak derogálhat, nem a galamb és sas között; a mint is Supremae Pontificae et Imperatoriae Potestatibus, quibus quicquid excelsum est competit, minus excelsum non derogat, qvia et Ipsae Supremae non essent, si ys derogari posset; ezért mondatik, hogj a sas legjet nem fog; más az, hogj mivel a császároknak nem csak clementissimus s benignissimus, hanem mindaz, a mi a maiestassal nem repugnál, valóságos praedicatumok szokott lenni, azzal, hogj mindenkor egésszen fel nem tétettnek, nem denegáltatnak, mert jól tudom én, hogj az invictissimus, pius, felix, augustus is mind oda illett volna a clementissimus mellé, de ezeket Kegyelmed is ugj kifelejtette exprobratiojábúl, mint én a clementissimust, nem azért, hogj Kegyelmed is ezeket ígj nem tudta volna, hanem csak azért, hogj szintén olly elégségesnek vélte a clementissimust, mint én a benignissimust, és valamint a pápának sanctissimus a titulussá, de a beatissimus sem derogál, ugj sacra maiestas sem derogál a sacratissimának. Már pedig a mi a servust és servitort illeti, abban is csak az a differentia, a melly ő Felsége udvaránál azok között szokott lenni, a kiknek audentiaja a tanácsházban, és a retirádában szokott lenni; az az: ő Felsége iránt azok mind szolgák, de még evvel egjmás között distingváltatnak sine derogamine maiestatis. Imé azért repetalom a politicában tanult leckémet, hogj kegyelmednek megmutassam, hogj azon terminusokkal ő Felségének tartozó alázatosságom ellen véteni nem akartam, s ha csak ezeknek correctioja kívántatnék, ujjonnan is írni kész voltam volna. De az 2 dlk punctumra, ha nem tudtam volna is, minap kegyelmedtűi tanultam a választ, hogj az emberséges ember lelkit Istennek, vérét s életét Urának, s a becsületit magának szokta tartani, mellybűl származik, hogy magamat rebellisnek nem agnoscálom, s nem is agnoscálhatom, és ha a Felséges Udvar nem agnoscállya azt, hogj Hazánk törvényit mind megfogatásomban, mind a posoni, most is fentlévő ország gyüllésébűl — beadott gravamenekben, megsértette, arrúl nem tehetek, de hogj mik, (sic!) a kik attúl kéntelenítettünk a fegjverfogásra, lelkűnkismérete ellen azt mondgjuk, és ugj is hidgjük, ítfllye el kegyelmed maga is, s feleilyen Pálfi János az Feldt Marschalnak. Ezekbűi már származik a válasz a 3 dlk punctumra is, mellyre declaráltam még Vaján létemben is, hogj hitemet el nem hagjom, s azok nélkül, a kikhez hittel köteles vagjok, s ők hozzám, a fegjvert le nem tehetem. Praetereálhattam volna ezen declaratioimat, ha Kegyelmedet emlékeztettem volna arra, hogj Kegyelmed előtt elolvastam a levelet, a mellybűl csak az András király privilégiuma 2 előhozását reprobálta vala Kegyelmed, de syneeritasom repetáltattya mindezeket velem, mivel megvallom, hogy édes Hazámban nem csak színes, de szíves békességet kívánnék; de ugy látom, ebben contra torrentem nitimur. Legjen mindenekben Isten szent akarattya, a ki eddig is csudálatos utakra vezérletté ügjünket. Legjen tovább is azon Isten bírája igjekezetemnek, s vezérellye maga szent ítéleti szerint. Én az fegjvert már mindaddig suspendálom, míg Kegyelmed ujjonnan a felkötésére nem kénszerít, s maradok Kegyelmednek minden attyafiui szeretettel szolgáló attyafia F.Rákóczi m.p. Szalánk ll ma Februarii Anno 1711. * * * 1. Kiadva: Pulay, 283-286., és Pray, III. 543-546. 2. Az Aranybulla (1222) XXXI. pontjának ú.n. ellenállási záradéka, amelyet az 1687. évi országgyűlés eltörölt.
