Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

A dunántúli halomsíros kultúra

A koszideri típusú kincsleletek radikális törést jeleznek a korábban fellendülőben levő gazdasági életben. A halomsíros vándorlás következtében megszűnt a Kárpát-medence első, igazán széles bázissal rendelkező, s már bizonyos fokig uniformizált tárgyakat gyártó bronzipara. A halomsíros inváziónak áldozatul esett az addig még töretlenül fejlődő autochton bronzkori kultúrák jelentős része. Ezek az események a Dunántúl mellett az Alföldet és a Tiszántúlt is érintették, s e két utóbbi területen a későbronzkor első szakaszában halomsíros hatásra új kultúrák (Piliny, Egyek stb.) jöttek létre.

54 A koszideri településeket feldúló halomsíros elemek megítélésének kérdésében bizonytalanság érezhető. Azt biztosra vehetjük, hogy Kelet-Magyarország északi térségében a Kárpát-medencei halomsíros kultúra jellegzetes tárgytípusai terjedtek el, amely leletcsoportot egyeki kultúra néven ismer a szakirodalom. Az említett halomsíros kultúra lelőhelyei a Vág völgyében és ettől keletre csoportosulnak, s a Salka I és II típusú temetők az Ipoly völgyében jelzik az Alföldre való behatolásuk irányát.

55 Ma még nem látjuk világosan e kultúra kibontakozásának körülményeit, s az újabb szakirodalom megkérdőjelezi a feltételezést, amely szerint a nyugat-szlovákiai magyarádi telepeken és temetőkben már jelentkeznek a halomsíros kultúra elemei.

56 Azok a halomsíros típusok, amelyek az említett környezetben [Kisvárad (Nitriansky Hradok), Vígvár (Veséié) stb.] tűnnek fel nem a Kárpát-medencei, hanem a középső Duna vidéki halomsíros kultúrához köthetők, s ezeket az összefüggéseket az észak-ausztriai, burgenlandi leletegyüttesekben (Mistelbach-Rollerfund stb.) is megfigyelhetjük.

57 A középső Duna vidéki halomsíros kultúra gyökerei talán még tovább, Dél-Morvaországba nyúlnak vissza, s kialakulása a BB periódusra keltezhető.

58 Feltételezhető, hogy a Dunántúlt és a Dél-Alföldet elfoglaló halomsíros elemeket nem a Kárpát-medencei, hanem a középső Duna vidéki halomsíros kultúrával azonosíthatjuk, s egyben ezzel magyarázhatjuk a későbronzkorunk első szakaszának halomsíros leletcsoportjai között mutatkozó eltéréseket.

59 A koszideri korszakot követő halomsíros hullám egyik legfontosabb leletcsoportját képezik a Boiu-Keszthely típusú kardok, melyek Mozsolics A. szerint a korai halomsíros hódítók jellegzetes fegyverei.

60 Tipológiai eredetük és egyben származásuk is az Alpok keleti előteréből szétáramló Sauerbrunn típushoz kapcsolódik.

61 A nyilván kultikus okokból a folyókba került példányok világosan mutatják a halomsíros invázió irányát a kelet-alpi területtől Itália északkeleti peremvidékéig. Mozsolics szerint e kardok a BIVa kezdetére keltezhetők, de a forrói típusú kincsekkel képviselt java BIVa-ban már nem fordulnak elő. A java halomsíros korszak (BC1—BC2) jellemző fegyverei már a Sprockhoff I/a és I/b típusú nyélnyújtványos kardok.

62 A korai halomsíros korszak (BIVa, későbronzkor I eleje) lelőhelyeit elsősorban Bona I., Kovács T. és Mozsolics A. kutatásaiból ismerjük. A Dunántúlon ezek száma nem túl magas, s e korai leletek elterjedése nem fedi egyöntetűen az egész térséget. Bandi G. és Kovács T. korai halomsíros leletkatasztere olyan lelőhelyeket is idesorol, amelyek valójában már a kultúra fejlett szakaszát képviselik.

63 Ennek egyik oka kétségtelenül az, hogy a keszthelyi kardok korában még aligha találkozhatunk nagyobb sírszámú temetőkkel, de telepeket sem igen ismerünk. A korai halomsíros típusok, elsősorban a kerámia, igen nehezen választhatók el a fejlett szakasz anyagától. J. D. Cowen meggyőző képet rajzol az I/a és az I/b típusú nyélnyújtványos kardok technológiai fejlődéséről. Szerinte Sauerbrunn alaptípusból alakultak ki, s e fejlődés állomásait a Sombor (Zombor) és a Smolenice (Szomolány) típusú, ugyancsak nyélnyújtványos kardok jelentik. E két utóbbi kard a névadó lelőhelyen jellegzetes BC1 korú halomsíros síregyüttesből származik, amely keltezés megfelel Cowen periodizációjának is.

64 Bár nem zárhatjuk ki teljesen az égei kardok szerepét az I/a és az I/b kardok kialakulásában, Cowen hipotetikus fejlődési sora elfogadhatónak látszik, s a Kárpát-medence területén csak a keszthelyi kardok használatát követő, az I/a és az I/b típusok korában számolhatunk már egész területrészeket átfogó halomsíros megtelepedéssel. Valószínűleg erre az időre (BIVa, későbronzkor I második fele) kelteződik a kelet-magyarországi halomsíros vagy ilyen közreműködéssel létrejött kultúrák korábbi szakasza. Ekkor bontakozik ki a pilinyi kultúra gazdag fémművessége, amely KözépEurópa keleti halomsíros körének legfontosabb ipari bázisát jelentette.

65 A kelet-magyarországi bronziparhoz hasonló jellegű fémművességnek ettől nyugatabbra, a Dunántúl területén nyomát sem leijük. Kincsleletet nem ismerünk a térségből, csupán néhány gazdagabb, bronzmellékletes sír anyagából és szórványokból lehet elképzelésünk a nem túlságosan jelentős fémipar létezéséről. Ez utóbbi leletek mellett csupán egy-két telepmaradvány jelzi a korszakon belül meginduló halomsíros konszolidáció folyamatát. HALOMSÍROS LELETCSOPORTOK A koszideri típusú kincsek föld alá kerülésének időpontjára vonatkozólag leginkább az i.e. 14. sz. végét, az 1300 körüli keltezést fogadják el.

66 Ha figyelembe vesszük, hogy az urnamezős fejlődés már az i.e. 12. sz. folyamán, valószínűleg ennek még korai szakaszában megindult, a konszolidált halomsíros fejlődésre alig jut több idő, mint egy évszázad. A Kárpát-medence keleti felének lényegesen jobban kutatott későbronzkori fejlődéséből világosan kitűnik, hogy sem és/akon, sem délen nem tapasztaljuk annak jelét, hogy akár a Kárpát-medencei halomsíros kultúra keleti fáciese a/, egyeki kultúra, akár a középső Duna vidéki halomsíros kultúrához tartozó tápéi temető és köre megérte volna az UK fejlődés e korai szakaszát.

67 Egyedül a pilinyi kultúra képvisel bizonyos folyamatossá-