Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)
A kutatás jelenlegi állása
viszont Chotin már a HA2—HB1 korszakot képviseli (a legkorábbi sírokban Hetényben négynél több koronggal rendelkező fibulák vannak). A Von Brunn által felvetett második kincslelet horizont a Kisapáti—Lengyeltóti típusú kincseket tartalmazza. Ezek bronzai a HA1 periódust, míg a harmadik horizontbeli Jászkarajenő-Uzsavölgy típusú depótok néhány fiatalabb jellegű bronztárgya már a HA2 szakaszt képviselik. Ezzel szemben vonásaikat tekintve már a HB l-re keltezhetők. Von Brunn megállapításai a kincsek és a jól keltezhető síregyüttesek bronzainak összefüggéséről a Dunántúlra is vonatkoztathatók (Mosonszolnok, Hövej). Bár nagy mennyiségű dunántúli bronzanyagot ír le munkájában, ez csak kisebb részét jelenti a rendelkezésünkre álló, e területről származó UK korabeli kincseknek. Figyelmet érdemelnek azok a közép-németországi depótok (Braunsbedra, Elsterwerda, Riese, Weissig), melyek a hazai anyag értékeléséhez nyújtanak hasznos adatokat és viszont. 19 Jelentős helyet foglal el a későbronzkori szakirodalomban a Közép-Európa urnamezős kultúrái és a Mediterrán civilizációk közvetett és közvetlen kapcsolatának kérdése. G. Merhart alapvető tanulmányának megjelenése óta, amely az Égeikumban idegen tárgyak eredetét a Duna vidékén kereste, V. Milijcï'c több hullámos, a Mediterráneum felé irányuló vándorlás teóriája mellett elsősorban W. Kimmig koncepciója érdemel figyelmet. Kimmig MilojclC három hullámát kettőre csökkentve a tengeri népek mozgalmában „Urnenfelder" elemeket tételez fel, s szemlélete más kutatók e kérdéssel foglalkozó tanulmányaiban is tükröződik. 20 Időtálló eredmények fűződnek Közép-Európa későbronzkori tematikájában az angolszász kutatás néhány képviselőjének munkásságához. V. G. Childe Kisázsia—Dunavölgy—Görögország—Balkán, L. F. C. Hawkes az Égeikum— Itália, valamint az Alpoktól északra eső területek útvonalán közelítette meg a mérsékelt égövi és a mediterrán régiók egymás közötti kapcsolatának kérdését. Mindketten hangsúlyozták azt a termékeny hatást, amelyet az Égeikum gyakorolt a Duna vidék késő bronzkorának fejlődésére. 21 A főként kronológiai kérdésekben keletkezett, s a Merhart iskolával folytatott vitájuk során lényegesen előrelendült a korszak kutatása. Ennek ellenére, amint ezt N. K. Sandars is hangoztatta, sok kérdés még ma is megválaszolatlan. 22 A mükénéi civilizáció pusztulásának okai régóta foglalkoztatják a közép-európai kutatást is. Az ezzel összefüggő, a Duna vidékéről künduló hatások elméletének új lendületet adott V. R. Desborough könyve, amely a görög szárazföld i. e. második évezred végi történetének legjobb interpretációja. Desborough bebizonyította, hogy a támadás fő iránya nem a tenger felől, hanem északról érte a görög földet. Persze abban kevesen hisznek fenntartás nélkül, hogy a Balkán hegyvidékénél távolabbról érkeztek volna a sokat emlegetett barbár törzsek. 23 A^. K. Sandars sem fogadja el a Duna vidéki invázió gondolatát, bár nem tartja kizártnak, hogy a Őaka-Oclcov körből érkező zsoldosok kirabolták a görög fejedelemségeket, s zsákmányukkal visszatérve alakították ki a Duna vidék páratlanul gazdag bronzmüvességét. Azonban legfeljebb egyszeri rablást, s nem huzamosabb ideig tartó inváziót, megszállást tételez fel. 24 Különösen figyelemre méltó Sandars elmúlt években megjelent könyve, amelyben a szerzőnő összefüggéseket keresve a tengeri népek hadjárata és a nagy urnamezős mozgalmak között jelentős teret szentel a délkelet-európai későbronzkor mediterrán kapcsolatainak. Bár az általa idézett leletek nem tükrözik az érintett területek régészeti anyagának beható ismeretét, következtetései megszívlelendőek. 24 / a A kérdés természetesen ma még messze van megnyugtató módon való lezárásától, s továbbra is erőteljesek azok az elméletek, amelyek a környezetükben idegen tárgyak, tárgycsoportok eredetét mindkét területen, a Földközi tenger keleti medencéjében és Közép-Európában egyaránt a békés kereskedelmi kapcsolatok, kultúrhatások útján magyarázzák. 25 A fent ismertetett elméletek, kérdések többnyire közvetve érintik a dunántúli umamezős kultúra történetét, annak ellenére, hogy a magyar és külföldi kutatás részéről több alkalommal is történtek utalások a magyar területről kiinduló kulturális, etnikai hatások jelentőségére (/. Bouzek, Petres É., Z. Marie, Kőszegi F.). 26 Ez utóbbi nézetek bizonyítékai még nem léphették túl a formai és ornamentális konvergenciák lehetőségeit, s nehéz olyan összefüggéseket találnunk, melyek lényegesen több, településtörténeti, temetkezési rítusbeli, vallástörténeti stb. tényezőn keresztül is bizonyítanák a feltételezett kapcsolatokat. A közép-európai, s egyben a dunántúli urnamezős kor kibontakozásának kérdésében nyilván igaza van Sandarsnak, aki a Reinecke szerinti BD periódus változásait a LH III B végén, a Mediterráneumban bekövetkezett katasztrófával hozza összefüggésbe. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez utóbbi események megelőzték az urnamezős kultúra kialakulását, s fontos kronológiai konzekvenciája, hogy a BD semmi esetre sem lehet korábbi az i. e. 12. sz. kezdeténél. 27 Hasonló álláspontot foglal e\ Mozsolics A., aki több alkalommal is nyilatkozott a magyarországi későbronzkor abszolút időrendjét illetően. A Peschiera bronzok hazai előfordulásait részletezve ezeket az i. e. 12. sz.-ra keltezi, s ugyanezt az időrendi keretet adja meg az itáliai Scoglio del Tonno és Berkesz-Demecser számára. Mozsolics nagy fontosságot tulajdonít az itáliai kapcsolatok kérdésének, s a kurdi horizont késő Peschiera bronzait, valamint néhány, már a Protovillanova kezdetére jellemző típust e kapcsolatok eredményéből származtat. A szerinte rövid ideig tartó horizont már az i. e. 11. sz. dereka körüli időt képviseli, s e kincsleletek tárgyainak többségét az Európa széles területeit átható kereskedelem bizonyítékának véli. Határozottan ellenzi a kurdi bronzipar provinciális jellegének feltételezését, s a Kárpát-medence határain túlnyúló, egységes bronzmüvességét tételez fel az általa felvett BV/b periódus idején. Mozsolics leletközlései és tanulmányai a későbronzkori kardokról a tipológiai és kronológiai vonatkozások mellett
