Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

Időrendi és történeti áttekintés (The history of Transdanubia during the late bronze age.) Bilingual-bilingvis.

A nemzetségi társadalom fokozatos átalakulása, ha nem is ilyen látványos módon, a fiatalabb urnamezős korszakban is tovább folytatódott. A váli kultúra temetőinek legkorábbi sírjaiban, de a sághegyi temetkezésekben is, gyakori még a bronzmelléklet; a későbbiek során viszont majdnem teljesen eltűnik. Vál II sírjaiban — egy-két kivételtől eltekintve — már alig találunk különbséget a különböző sírok mellékletei között. Egyedül a Vöröshadsereg úti temetőben tártak fel olyan sírokat, melyek mellékletei az ezekben eltemetett halottaknak a közösségen belül korábban elfoglalt különleges helyzetére utalnak. Különösen az asztrális szimbolika körébe tartozó agyagtárgyakat, az ún. varázseszközöket, a láb alakú edényeket, a bronzbetétes urnákat is tartalmazó sírok érdemelnek figyelmet. Mindezek a leletek a korabeli kultuszvilágban betöltött szerepük miatt különleges helyet biztosítanak ennek a temetőnek a váli kultúra körében.

531 A fiatalabb UK dunántúli temetőinek sírjaiban kevés a bronzmelléklet, és ez a középső Duna vidéki umamezős kultúra egészét tekintve meglehetősen feltűnő. Alsó-Ausztria, Dél-Morvaország, Szlovénia hasonló korú temetői (Wien-Leopoldsberg, Klentnice, Oblekovice, Brno-Obrany, Ruse stb.) a dunántúliaknál lényegesen gazdagabbak bronzmellékletekben s ez a jelenség talán arra utalhat, hogy a középső Duna vidéki umamezős kultúra gazdasági bázisai s ezzel együtt talán hatalmi központjai is már nem a Dunántúlon lelhetők fel. Ez utóbbiak olyan helyeken keresendők, mint Stillfried vagy Brno-Obrany. Egyelőre nem tudjuk, hogy Velemszentvid és Sághegy esetében a gazdasági hatalom egyúttal politikai hatalommal párosul-e vagy sem. A Dunántúl belsejében egy-egy erődített település tartotta ellenőrzése alatt a hozzá tartozó körzetet. Bár e települések leletanyaga még a fiatalabb umamezős kultúrán belül is lokális sajátosságokat árul el (Lengyeltóti, Bakonyszentkirály stb.), a középső Duna vidéki umamezős körhöz való tartozásuk nem vonható kétségbe. Valószínűleg már a régibb UK idején kialakult, majd a váli kultúra közreműködésével nyerte el végleges arculatát a Dél-Dunántúl sajátos umamezős kultúrája. Lelőhelyei a Mecsek vidékén sűrűsödnek, s a két legfontosabb központja Pécs-Jakabhegy és a Makárhegy. Valószínűleg erre a vidékre települt át kevésbé védhető telepéről a Pécsvárad-aranyhegyi népesség a kurdi tip. kincsek elrejtése után. A kultúra kerámiaművességének legjellemzőbb sajátja a két ívelt füllel ellátott „kantharos" tip. edény, amelynek ugyan vannak balkáni összefüggései, előzményei, mégis a Kárpát-medence déli területein keresendők s gyökerei a középső bronzkorba nyúlnak vissza. A dél-dunántúli umamezős kultúra területi fáciese a valamivel később, már a kultúra fiatalabb szakaszában kibontakozó Dálya-Kiskőszeg csoport, s rokon véle Szlovénia Dobova-Ruse jellegű temetőinek köre.

532 Ezek kialakulásában nyilvánvalóan jelentős szerepet játszottak a helyi későhalomsíros-korai UK előzmények. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Dráva és a Száva közén, valamint a csatlakozó Szerémségben igen erőteljes, a kurdival szoros rokonságban álló bronzművesség létezett. További fejlődésüket azonban jelentős mértékben befolyásolták a Duna és a mellékfolyók mentén előrehatoló váli jellegű elemek. A váli expanzió tényét ma már nehéz lenne tagadni, tekintettel az észak-jugoszláviai későbronzkori telepeken jelentkező, a helyi lakosságra rátelepedő, váli színezetű csoportok leletanyagára.

533 A Dunántúl különböző fiatalabb umamezős csoportjai települési rendszereik alapján is elhatárolódnak egymástól. Északnyugat-Dunántúl lakói a védett hegyvidéken folytatták a bronzművesség különböző ágazatait felölelő mesterségüket; ezzel szemben a folyómenti síkságokhoz ragaszkodó váli kultúra népének alapvető megélhetési forrása a földmüvelés és az ezt kiegészítő állattenyésztés volt. A Balatontól északra levő dombvidéken, a nagyobb települési központokban élő népcsoportok továbbra is elsősorban pásztorkodtak. A gazdasági rendszer eme sokrétűsége az egymással szoros szimbiózisban élő népcsoportok számára megfelelő gazdasági egyensúlyt teremtett, amelynek folyamatos fenntartása elképzelhetetlen lett volna megfelelő központi hatalom létezése nélkül. E gazdasági sokrétűséget nem mindenütt kíséri az anyagi kultúrák egymástól lényegesen különböző jellegzetessége. A legfeljebb lokális eltérést mutató kerámiával szemben a bronzipar a korszakban közép-európai viszonylatban már meglehetősen uniformizált bronztárgyakat termelt, s ezekből regionális eltérés alig olvasható ki. A stílusbeli sajátságok nehezen árulják el, hogy melyik műhely termékével állunk szemben. Eddigi ismereteink alapján valószínűnek látszik, hogy a bronz nyersanyaggal dolgozó ipar már eljutott csúcsára, kialakította az anyag adta legcélszerűbb formákat, az egyes munkafolyamatok végzésére legalkalmasabb eszköztípusokat és technológiát, valamint a maga korában legkorszerűbb hadviselés különböző támadó és védő fegyvereit. Ügy tűnik, hogy a viseletet a célszerű puritán egyszerűség jellemzi, a korábban használt számtalan ékszerféleségből alig néhány maradt meg. A korábbi típusokat kiszorító, egyszerű szemüveg fibula, néhány tű (tojás és váza fejű), kerek övkapcsok, huzalkarikák, lapított rúdból készült, fenyőág mintával díszített karperecek említhetők elsősorban a viselethez tartozó bronztárgyak sorában. Bizonyos, hogy a karikák, karperecek többsége is inkább a kereskedelmi ügyletek bonyolítását megkönnyítő csereeszköz — pénz — funkcióját látták el. Az anyagi kultúrának megfelelően közel azonos vagy hasonló jellegzetességek kísérik a korszak temetkezési, művészeti, s nem utolsósorban vallási megnyilvánulásait. A hitvilág emlékei rendkívül bonyolult, összetett szellemi tartalomról tanúskodnak. Az urnamezős kultúra emberének kultuszvilágát a termékenységgel szorosan összefüggő asztrális és madárszimbolika határozza meg, ugyanakkor az emberi, főleg arcábrázolásoktól való tartózkodás szinte azonos jelenség a kultúrán belül Bmotól Donja Dolináig, Münchentől Estéig. A vallási ideológia bonyolult, összetett voltát a kultúrát kialakító heterogén népelemek indokolják. A madárkultusz talán a pásztorkodó törzsek totemisztikus képzeteinek hagyománya, míg az asztrális szimbolika termékenységi varázslásra utaló emlékei a földművelő