Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

V. fázis - Preszkíta kor

lelőhelyről az ívelt nyakú, profilált vállú, csücsökkel díszített urnák is. Jól keltezi a leletegyüttest egy csücsökdíszes szájperemű tál.

483 Miután Dunántúlon igen kevés a hitelesen feltárt preszkíta lelőhelyek száma, a korszak sajátos fazekasságára is legfeljebb az alföldi párhuzamok alapján lehetnek elképzeléseink. FÉMMŰVESSÉG Tekintettel az ún. trák-kimmér bronzipar gazdag szakirodalmára nem térünk ki ennek részleteire, csupán néhány megjegyzést fűzünk e kérdéscsoporthoz. Az kétségtelen, hogy néhány, a korábbiaktól elütő, merőben új típus (különféle zabla oldaltagok, áttört lándzsahüvely, lószerszámzatok stb.) nem arra utal, hogy a Dunántúlra behatoló népesség egyszerűen átvette - a legtöbb kerámiatípushoz hasonlóan — az itt élők bronzművességének termékeit vagy éppen magát a bronzipart. Sokkal valószínűbb, hogy érkezése idején már saját, kiforrott bronzművessége, sőt vasmű vessége volt. Két számottevő kincslelet - Dinnyés és Dunakömlőd — e népesség huzamosabb itt tartózkodását bizonyítja, de tárgyaik segítségével kellő áttekintést nyerhetünk a korszak bronz tipológiájáról, valamint a korszakban már kiemelkedő szerepet játszó vasfegyverekről (lándzsákról) is.

484 E leletekhez csatlakozik a pusztahatvani és angyalföldi kincs, mindkettő aranytárgyakkal. A kevésbé ismert — nagyméretű aranygyöngyökből álló — pusztahatvani lelet Fejér megyében került elő, s minden valószínűség szerint a legfiatalabb preszkíta leletek közé tartozik.

485 A másik az angyalföldi aranykincs tulajdonképpen két leletből áll, s valószínűleg preszkíta korúnak határozható meg. A főként ivóedényeket tartalmazó, fejedelmi jellegű, kiváltságos személyhez tartozó depot tárgyai érdekes összefüggésekről vallanak. Bár az aranyedények formájukat tekintve kissé eltérnek az umamezős korszak ismert típusaitól, a rajtuk levő díszítés stíluselemei bronzkori előzményekről vallanak. Az egyik tál fülképzése, valamint a lelethez tartozó, madáralakú fültöredék pontosan meghatározzák a kincs körét és időrendi helyzetét. A lelőhelyen végzett hitelesítő ásatás során napvilágra bukkant profilált (váza) fejű bronztű megerősíti a lelet keltezését.

486 Két kisebb, talán depotnak minősíthető bronzlelet egészíti ki a korszak kincslelet horizontját. Kéthely-Baglyashegy en Kuzsinszky adatai alapján erődített település volt, s talán ehhez tartozott a meglehetősen késői jellegű felső szárnyállású és tokos baltából álló kis lelet.

487 A másik kincs Vállus-Büdöskútpusztáról ismert, nagyméretű, lausitzi típusú tokos és felső szárnyállású baltával, valamint néhány karikával és öntőröggel. Időrendi helyzete hasonló az előbbi leletéhez, bár azt nem állíthatjuk pontosan, hogy e kincsek a szorosan vett preszkíta tárgyak köréhez tartoznak.

488 Valószínűleg kelet-magyarországi, esetleg még ennél is keletebbről származó bronz- és aranyművességgel állunk szemben a Dunántúlon ebben a korszakban idegen preszkíta népesség anyagi kultúrájának vizsgálatánál, s ez a fémművesség erőteljes hatást gyakorolt más dunántúli területi csoportok iparára is. így pl. a dél-dunántúli umamezős környezetben egyre erőteljesebb Dálya-Kiskőszeg csoport fémanyagában ettől a korszaktól szinte meghatározó jellegűek a preszkíta típusok. Úgy tűnik hasonló volt a fejlődés a Dunántúl más vidékein is — amint ezt másutt, pl. az ausztriai Stillfried körben világosan megfigyelhetjük —, ennek azonban véget vetett az időközben a térségbe behatoló korai vaskori halomsíros kultúra.

489 A preszkíta fémipar önállóságát már az Alföldre való behatolásuk idejében dokumentálják a Kárpát-medencében teljesen új vastermékek, melyek a bronzipar mellett rohamosan kibontakozó vaskohászat első bizonyítékai a térségben. Jelentős szakirodalom foglalkozik ma már a vas feldolgozásának első megnyilvánulásaival a Balkán északi térségében, az Alduna vidékén, Erdélyben stb. Sikerült bizonyítani, hogy Erdélyben és Moldvában már az urnamezős korszak fiatalabb szakaszában, a HB periódusban használtak vaseszközöket és vasfegyvereket.

490 Éppen ezért nem kelthetnek meglepetést a preszkíta leletek sorában egyre gyakoribbá váló vasak, melyeknek származása aligha vezet távolabbra, mint a preszkíta etnikum kirajzásának területe. A preszkíta befolyás kora s egyben a dunántúli umamezős korszak ötödik fázisa elég jól keltezhető. Kezdetét egyértelműen a kelet-magyarországi hajdúböszörményi típusú kincsek földbe kerülésének idejével párhuzamosíthatjuk, amely a HB periódus második felét, azaz az i. e. 9. századot jelenti. A Dunántúlon, főleg ennek nyugati térségében fellelhető korabeli kincsleletek inkább a romándi kör típusaihoz kapcsolódnak. Ennek bronztárgyai feltehetően még a preszkíta fémművesség kibontakozását megelőzően keletkeztek, s földbe kerülésük kiváltó okai bizonytalanok. Azonban tudnunk kell, hogy néhány lelet nem indokolhatja a preszkíta foglalásnak a HB végére, esetleg a HC elejére való helyezését. Tekintettel arra, hogy Észak-Itáliában, Dél-Morvaországban és Észak-Ausztriában a hasonló jellegű bronzok Müller-Karpe terminusát használva a HB3-at jelentik, a Kárpát-medencében ezeket feltétlenül valamivel korábbra kell helyeznünk. Ugyanis a jellegzetes tárgyakat elterjesztő preszkíta törzsek már a 9. sz.-ban megjelentek ebben a térségben. Ezzel szemben Este II., Podoli, Stillfried a 8. századot képviselik saját területükön, s ez a több évtizedes időeltolódás a preszkíta terjeszkedés fokozatosságával magyarázható. A Dunántúlon a 8. század egyben az elég rövid preszkíta befolyás végét is jelenti. Valószínűleg ugyanebben az időszakban bomlik fel végérvényesen a dunántúli umamezős kultúra, s a Dél-Dunántúltól eltekintve a Nyugat-Magyarországon új fejlődés vette kezdetét. Az Alföld után, mintegy évszázados késéssel itt is kibontakozott az új korszak, a korai vaskor.

491