Kőszegi Frigyes: A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet Budapest, 1988)

V. fázis - Preszkíta kor

bár kifejezetten aranyműves műhelyeket sem Velemen, sem Sághegyen nem találtak, a két lelőhelyen lelt, ötvösségre utaló bronzszerszámok egy része alkalmas lehetett aranytárgyak megmunkálására is. Egyébként az eddig ismert aranyak technikai kiviteléből arra is következtethetünk, hogy ezen a téren közel sem rendelkeztek a kor ötvösei olyan gyártási tapasztalattal, mint amilyenről a bronztárgyak vallanak. V. FÁZIS - PRESZKÍTA KOR A Duna vonalától keletre, Kemenczei T. véleménye szerint közvetlenül a hajdúböszörményi jellegű kincsleletek elrejtését követően, gyökeres történeti változás következett be. A Kemenczei által a HB2 szakaszra keltezett preszkíta foglalás Kelet-Magyarországon az umamezős kultúra végét jelentette. Az új népesség elfoglalta a Gáva kultúra területének jelentős részét, de erőteljes hatást gyakorolt az Észak-Magyarországon elhelyezkedő Kyjatice kultúrára is, s ez alapvetően meghatározta a kultúra további életét. Füzesabony, Mezőcsát, Szeged-öthalom és a hasonlójellegű lelőhelyek leletanyagából világosan kiderül, hogy ezek többé már nem sorolhatók a későbronzkor keretei közé. Kemenczei szerint Kelet-Magyarországon ekkor kezdődik el az új történeti korszak, a korai vaskor, amely hosszú időre meghatározta a térség fejlődésének további irányát.

448 A preszkíta kérdés természetesen nem új a Kárpát-medence későbronz-kori vaskori kutatásában. Elsősorban Reinecke, Holste, Hancar és Potratz kutatásai tették lehetővé, hogy az igen gazdag dél-oroszországi anyagból kiindulva megfoghatóvá váljon a Közép-, Kelet- és Délkelet-Európára kiterjedő ún. trák-kimmér művelődési kör. A Kárpát-medence szempontjából külön jelentőséget kell tulajdonítanunk Gallus S. és Horváth T. anyaggyűjtésének, ill. kutatásának, amelynek során csakhamar kibontakozott a már említett dél-oroszországi anyaggal szorosan összefüggő leletcsoport történeti problematikája. A második világháború idején holtpontra jutó kutatásokat végül is Harmatta J. vezette ki a zsákutcából, s világosan felvázolta a preszkita-kimmér műveltség történeti képét, s ennek közép-európai jelentőségét. Nem sokkal később, a szovjet kutatás újabb eredményeinek megismerése ismét felszínre hozta a kérdést.

449 E korszak történeti összefüggéseit a Kárpát-medence keleti felében teljesen új leletek világítják meg. Az elmúlt néhány esztendőben feltárt lelőhelyek — elsősorban temetők — bizonyos csoportosításra is lehetőséget nyújtottak. Patek E. mezőcsáti temetője és köre, valamint a Gazdapusztai Gy. által Doboz-doroszlóinak nevezett csoport közös jellemvonása a környezetükben merőben új temetkezési rítus. Kétségtelen, hogy a csontvázas rítus idegen a Kárpátmedencében, s valószínűleg új etnikumra utal, melynek származását ha nem is Dél-Oroszországban, mindenesetre az Alföldtől keletre, délkeletre kell keresnünk.

450 Törést jeleznek Nyugat-Magyarország fiatalabb urnamezős fejlődésében is a fentebb már ismertetett fiatalabb urnamezős kincsleletek. Ezek döntő többsége a térség nyugati felében került napvilágra, ugyanakkor a váli kultúra és a dél-dunántúli csoport területéről eddig még nem ismerünk ilyen kincseket. A Dunántúl területén lényegesen kevesebb a jele a Kelet-Magyarországon megfigyelt történeti korszakváltásnak. A negyedik fázis lelőhelyeinek többsége töretlenül él tovább, s a fiatalabb umamezős korszak leletanyagában csupán a preszkíta jellegű leletek jeleznek bizonyos választóvonalat. Egyelőre alig látjuk jelét annak, hogy a preszkítának nevezett tárgyak jelentkezésével egyidőben döntő változás következett volna be a fiatalabb UK topográfiájában. Annyi bizonyos, hogy az ilyen leletek időszaka a Dunántúlon az umamezős kultúra, s egyben a későbronzkor végső etapját képviseü. Ez egyben azt jelenti, hogy a Dunántúlon a Sághegy-Velemszentvid, a dél-dunántúli csoport, valamint a váli kultúra népe élt tovább, anélkül, hogy konfliktusba keveredett volna új, keleti szomszédaival; tovább lakta településeit, továbbra is a megszokott temetőibe temette halottait, egyszóval a Dunántúlon még egy ideig a későbronzkor folytatódott tovább. A továbbiakban néhány olyan lelőhelyet sorolunk fel, amelyek leletanyaga elsősorban az ún. preszkíta korszakra, ill. az ötödik fázisra jellemző. Ezek között természetesen vannak olyanok is, melyeknek kezdete még a korábbiakra nyúlik vissza. A Wosinszky által említett földvár, Báta-Öreghegy kora ugyan bizonytalan, de a környékről származó kerámia anyag kétségtelenül a korszakba keltezhető temetőhöz tartozott.

451 Ugyancsak sírokból származnak a Birjánról közölt urnák, a cserkúti szórvány kerámia, valamint a Kétújfalu-Szentmihályfapusztáról egy kerámiaegyüttes.

452 E lelőhelyek kétségtelenül a dél-dunántúli umamezős leletcsoporthoz csatlakoznak. Ugyanez vonatkozik a Mozsgóról ismert edényekre a Pécs-makárhegyi erődített telephez tartozó temető mellékleteire, Pécs-Meszestelepek síranyagára, a szentlőrinci szórványkerámiára, s nem utolsósorban a Pécs-jakabhegyi földvár leletanyagára.

453 Természetesen ide kell sorolnunk a korábban már részletesen ismertetett Dálya-Kiskőszeg csoport eddig ismert lelőhelyeit - elsősorban temetőket - de ezek nem csupán az ún. preszkíta korszakot, hanem ennél későbbi korokat is megértek (Kiskőszeg: 56-57.t., 58.t. 1-2, 59-62

.t., Vörösmart: 58.t. 3 -4).

454 A Kölked-Feketekapu lelőhelyen feltárt temető, bár pontos időrendi helyzetéről csak anyagának közzététele után tudunk majd tájékozódni, feltehetően az UK végéig használatban volt.

455