Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - SZIRMAI Krisztina: Silvanus, Priapus ábrázolások a BTM Aquincumi Múzeumában - ZSIDI Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában

A topográfiai helyzet ismeretében feltételezhető, hogy az aquincumi polgárváros és az Óbudai-sziget északi csúcsa között is átkelőhely volt, melynek hagyományos nyomvonala közelében épült ki az újpesti vasúti híd, újabban Aquincumi hídként említve. Az átkelőhelyet a későrómai korban őrtorony védte, azonban a korábbi előzmény régészeti bizonyítéka egyelőre nem került elő.

94 ÁRVÍZ- ÉS PARTVÉDELEM Aquincum fenyegetettsége a dunai árvizektől, ismeretes volt a korábbi kutatók számára is, akik akkori ismereteik alapján próbálták a római kori árvízvédelem kérdésére megtalálni a választ. Salamon Ferenc szerint feltöltéssel és rakpartépítéssel védték a várost,

95 Nagy Lajos szerint pedig a vízelvezetés, a patakok szabályozása tartotta szárazon a várost.

96 Számos újkori forrás, árvízi beszámoló szól az Óbudát sújtó árvizek pusztításáról.

97 Ha az újkori Óbuda településszerkezetét egybevetjük a római kori település kiterjedésével, akkor meg kell állapítanunk, hogy a polgárváros és környezetének területe a közép- és az újkorban szinte lakatlan volt. Sőt egyes múlt századi térképeken a mai Filatori gát vonaláig terjedő területet ártérként tartották számon, s csak kaszálóként használták.

98 Ez a terület csak az 1840-es, majd az 1870-es években létesített, addig hiányzó kőrakpart megépítése után vált - a római kort követően először - ismét lakott területté. A terület újkori, csak az árvízi szabályozás utáni beépítettsége is arra utal, hogy a római kori provincia székhelynek is jól kiépített, hatékony árvíz- és partvédelmi rendszer biztonságában kellett működnie évszázadokon keresztül. Hogy ez a védelmi rendszer valóban létezett a római korban, az csak az elmúlt évek kutatásai nyomán kezd körvonalazódni. Hogy a Duna valóban reális veszélyt jelentett a településre a római korban, arra az utóbbi évek ásatásain, több római kori településrészen megfigyelt áradásra utaló nyomok utalnak. Jelentősebb 94 Vö. ZSIDI 1999b. 257. 95 SALAMON 1878. 326-327. 9

^ NAGY L.: A dunai árvizek és árterületek Budapest környékén az őskortól a magyar honfoglalás idejéig. Kézirat BTM Régészeti Adattár 206-79. ltsz. 7.-8. 97 GÁL É.: Óbuda 1541-1848. In: Tanulmányok Óbuda történetéből. (Főszerk. Rádi K.) Budapest, 1990. 52; LÉTAY M.: Árvíz Óbudán. In: Tanulmányok Óbuda történetéből. (Főszerk. Rádi K.) Budapest, 1990. 95-101. 98 Vö. HOLLÓ 1994. 32. árvíz nyomát találjuk az aquincumi legiótáborban,

99 s ugyancsak árvíz, illetve a Duna folyamatosan magas vízállása jelentette az Óbudai szigeten fekvő aquincumi helytartói palota használatának végét is a 3. század utolsó harmadában.

100 Érdekes módon a római kori település kiszolgáltatottabb északi részén, a polgárvárosban egyelőre nem találtuk nyomát árvíznek.

101 Ez a tény önmagában is arra utal, hogy a veszélyeztetettebb területet jobban kellett védjék, s a régészeti adatok alapján a védelem sikeres volt. A polgárváros árvízvédelmével kapcsolatban már Nagy Lajos is utalt arra, hogy a Római fürdő forrásainak elvezetése a vízvezeték megépítésével és az Aranyhegyi-patak vízlevezető szerepe közrejátszott a polgárváros árvízvédelmében.

102 (15. kép) Ehhez azonban további két elem is hozzájárult. Az egyik maga a polgárváros északi városfala, melynek keleti, Dunára merőleges szakasza szokatlanul hosszú, s katonai védelmi funkcióval létesítése kevéssé magyarázható.

103 A másik védelmi elemnek, a polgárvárosi partszakaszon nemrég előkerült, eredetileg cölöpökön álló konstrukciót tarthatjuk, melynek maradványait a jelenlegi Dunapart vonalától mintegy 50-80 méterrel nyugatabbra találtuk.

104 (16. kép) A facölöpök és gerendák rendszeréből álló egykori építményből csak a római kori szint alatti, szerkezeti elemek foltszerűen jelentkező objektumainak maradványai kerültek elő, mintegy 80 méter hosszúságban. A mélyebb gödrök és sekélyebb gerendaárkok váltakozásából álló vonulatból egy többször megújított fa konstrukció, részben felszámolt és visszatöltött, részben pedig természetesen - feltehetőleg árvíz során - megsemmisült maradványai bontakoztak ki. Az ásatási YY KOCSIS L.: Zur Periodisierung des Hauses des tribunus laticlavius im Legionslager von Aquincum. In: Akten des 14. Internationalen Limeskongresses 1986 in Carnuntum. (Red. Kandler,M.-Vetters, H.) RLÖ 36, Wien 1990. 711. 100 KÉRDŐ K.: Die neuen Forschungen im Gebiet des Statthalterpalastes vonAquincum. In: Roman Frontier Studies (Ed. Gudea, N.) XVII/1997, Zalau, 1999. 652. Más Duna menti települések esetében is jelentős veszélyt jelentett az árvíz. Pl. Vindobona esetében a CIL III 14359/27 Neptunnak szentelt oltárkő talán egy áradás utáni helyreállításnak állít emléket. KENNER, H.: Zwei Weihungen an Neptun. In Römische Geschichte. Alterstumskunde und Epigraphiek. Wien, 1985. p. 315-325. 101 Vö. 92. lj. 102 Ibidem 9. 103 ZSIDI p.

: Aquincum polgárvárosának városfala és védművei az újabb kutatások tükrében. CommArchHung 1990. 104 ZSIDI 1999a.