Budapest Régiségei 41. (2007)

MEGEMLÉKEZÉSEK - BENCZE Zoltán: Nagy Emese (1926-2008)

NAGY EMESE (1926-2008) Nagy Emese Debrecenben született 1926-ban. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészet szakát 1950-ben végezte el. Érdeklődése hamarosan az építészeti emlékek régészeti és történeti kutatása, valamint a középkori építészet és kőfaragás technikai és munkaszervezeti kérdései felé irányult. Első ízben 1949-1963 között dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban, előbb muzeológusként, majd tudományos titkárként. A budai középkori királyi palota feltárási munkálataiba 1949-ben kapcsolódott be. Nagy Emese a Savoyai szobortól északra, a délnyugati pinceszárnynál, a déli udvarban és a Rondella szintsüllyesztésénél vezette az ásatások egy részét, illetve ellenőrizte a földmunkákat. Palotai kutatásairól 1958-ban Zsigmond király budavári Friss palotája címmel jelentetett meg tanulmányt. A budai Várnegyed újjáépítésével kapcsolatban 1957-től részt vett a zömében középkori eredetű lakóházak műemléki helyreállítását megelőző építészettörténeti-régészeti kutatásokban. 1958 őszén feltárást végzett a budaszentlőrinci pálos kolostor területén, ahol precíz régészeti munkával egy kis területen legalább négy építési periódust sikerült meghatároznia. Kisebb feltárásokat vezetett Gercse és Nyék falu területén is. Régészeti kutatásai azonban nem szorítkoztak csak a főváros területére, hiszen 1957-ben az ozorai ferences kolostor, 1960ban a Zala megyei egervári vár, 1960-1966 között pedig a kaposszentjakabi bencés apátság területén végzett feltárásokat. Közben 1963-ban munkahelyet változtatott és 1978-ig a Magyar Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője lett. 1964-1969 között az esztergomi királyi vár feltárását irányította. Esztergomi kutatásait Az esztergomi királyi vár története (Régészeti kutatások 1934-1969) című kandidátusi értekezésében foglalta össze, melyet 1986-ban sikerrel védett meg. Nagy Emese 1978-tól 1987-ig a középkori osztály vezetőjeként ismét a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa lett, ahol olyan elődök nyomdokaiba lépett, mint Horváth Henrik, Gerevich László, Kumorovitz L. Bernát és Kubinyi András. O kezdte el a Középkori Osztály tudományos kollektívájának fiatalítását. Természetéből adódóan nyugodt, megfontolt vezető volt, munkatársai tisztelték és szerették. Nagy Emese hosszú, eredményes szakmai pályafutása méltó lezárásaként még egyik fő szervezője volt a nagy sikerű 1987-es Zsigmond kiállításnak. Ugyanebben az évben nyugdíjba vonult, a Budapesti Történeti Múzeummal azonban nem szakadt meg a kapcsolata. Mint a palotai kőanyag legjobb ismerője megírta A budavári középkori királyi palota épületeiről származó kőfaragványok lelőhelyek szerinti feldolgozása című összefoglalót. Később a budai középkori királyi palota építészeti töredékeinek formai-tipológiai, kronológiai beosztásáról és értékeléséről írt több kötetes tanulmánysorozatot. A Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztálya rövid időn belül már harmadik korszakos egyéniségét veszítette el. Kubinyi András, majd Bertalan Vilmosné után most Nagy Emesét szólította magához az Úr. Emese néni tudományos munkásságát folyóiratok, könyvek lapjai, emlékét a szívünkben mi őrizzük.* Bencze Zoltán * Nagy Emese műveinek bibliográfiáját lásd: BudRég 40. (2006), p. 9-11.