Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - SZIRMAI Krisztina: Silvanus, Priapus ábrázolások a BTM Aquincumi Múzeumában - ZSIDI Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában

A későrómai időszak gyakran idézett térképe, a Tabula Peutingeriana, sokkal inkább képes itinerariumként, mint a földrajzi környezetet híven visszaadó térképként értékelhető.

29 A 4. századi útvonalakat és a mellettük sorakozó településeket feltüntető térképen a Dunát csakúgy mint a többi földrajzi elemet - sematikusan ábrázolták. így Aquincumot is csak a Duna melletti két szomszédos településtől (dél felől pl. Vetus Salina-tól) jegyzett távolsága helyezi el valós környezetében. A DUNA MEDRE A RÓMAI KORBAN AQUINCUM TÉRSÉGÉBEN Mind a geomorfológiai vizsgálatok, mind pedig a régészeti adatok egyértelműen utalnak arra, hogy a Duna vízjárása és a folyó által elfoglalt terület a római korban jelentősen eltért a maitól. Némi támpontot nyújtanak az egykori helyzet rekonstruálására a folyó 19. századi, szabályozás előtti állapotát mutató térképek valamint a Duna menti romokról szóló feljegyzések, melyek közelebb álltak a Duna egykori medréről, partvonaláról és szigeteiről alkotott elképzelésekhez mint a mai állapotok.

30 A római kori Dunamederről készült első, hidrológiai vizsgálatok nyomán megrajzolt, régészeti publikációkban is ismertté vált rekonstrukciós ábrázolások jól mutatják, hogy a meder a mainál szélesebb, partvonala tagoltabb, a meder szigetekkel tördeltebb volt.

31 (3, 4. kép) A folyó jobb partján fekvő dombvidékről, patakok vezettek a kiszélesedő folyóvölgybe. A budai hegyvidéken és a folyó mentén élénk forrásműködés volt, melyek vizét ugyancsak kis patakok szállították a folyóba. Ugyanakkor érzékelhető még a nagyobb mederágak nyoma is, melyek a jobb partot csak két-három nagyobb ággal, míg a bal partot sűrűbben tagolták. Már az Aquincum topográfiájáról készült egyik legkorábbi összeállítás is említi, tapasztalati adatokra hivatkozva, hogy a meder egykor sekélyebb volt, s míg a jobb partot pusztította, „foglalta", a bal partot építette.

32 ^ WEBER, E.: Tabula Peutingeriana. Faksimile Ausgabe mit Kommentar. Graz, 1976. 30 Számos 19. századi térkép publikációja megtalálható: HOLLÓ 1994; a Duna mederben lévő falak és a Dunaparton akkor még felszínen lévő romokról: SALAMON 1878. 297-299. 31 NAGY T. 1971. 68, Abb. 5; Ezt vette alapul a Nagy Tibor és Nagy Ernő összeállításában elkészített Budapest régészeti lelőhelyeinek térképe is: Idem 1973 - színes melléklet. 32 SALAMON 1878. 297. A rekonstrukciós rajzokon jól látható, hogy a ma ismert dunai szigetek több részből álltak, így a Margitsziget és az Óbudai (Hajógyári)-sziget, s mellettük még több kisebb zátonysziget is tagolta a medret.

33 Aquincum topográfiájának korai leírója, Salamon Ferenc említi a mederben alacsony vízállásnál látható falmaradványokat, - a Hajógyár-sziget mellett, valamint a Margitsziget és a Fürdősziget között -, miből arra következtet, hogy a Margitsziget és a tőle északra fekvő kis zátonysziget, a Fürdősziget és az Óbudai (Hajógyárisziget a jobb parti szárazfölddel egykor egy tagot alkotott.

34 Mai ismereteink alapján a helytartói palotát is hordozó, Óbudai (Hajógyári), ún. Kisszigetének esetében maradt fenn annak lehetősége, hogy az a római kor egy időszakában a jobb parti szárazföldhöz tartozott, de még a római korban természetes vagy mesterséges úton - levált attól.

35 A Duna 19. századi szabályozásához kapcsolódó többszöri kotrás és partépítés miatt a téma kutathatósága erősen kérdésessé vált. Az elmúlt időszakban, a Hajógyár-szigeti Kis-Dunaágban végzett rövid, vízalatti kutatás már csak az erősen kotort medervonalat figyelhette meg.

36 A zátonyszigetek közül a Fürdősziget érdemel figyelmet, több szempontból is. Egyrészt az aquincumi legiótábor és a Rákos-patak torkolatánál álló erőd (Transaquincum) összeköttetését biztosító híd pillérei kerültek itt elő (ld. még alább). Másrészt pedig hőforrások törtek fel, melyek az itt talált épületmaradványok alapján, feltehetőleg fürdőt is Az aquincumi Duna szakasz szigeteinek régészetéről összefoglalóan: NÉMETH 1998. SALAMON 1878. 297-298. Az Óbudai (Hajógyári) Kis-sziget nyugati partján említett falmaradványok ábrázolása: SZILÁGYI J.: Aquincum. RE Suppl. IX. Stuttgart 1968, Plan I; ábrázolásuk és topográfiai azonosításuk lehetőségeiről: NÉMETH 1998.174, Abb 1.6. Az Óbudai-sziget összetartozását a szárazfölddel biztosra veszi Nagy Lajos a már említett kéziratában: NAGY L.: A dunai árvizek és árterületek Budapest környékén az őskortól a magyar honfoglalás idejéig. Kézirat BTM Régészeti Adattár 206-79. ltsz. 6. A kérdést behatóan tárgyalja az új eredmények ismeretében: KÉRDŐ K.: A Hajógyári-sziget a római korban. In: Római kori települések vizsgálata környezetmorfológiai szempontból a Duna partján, a Római fürdő és a Zsigmond tér közötti szakaszon. (Szerkesztők: Kérdő Katalin és Schweitzer Ferenc) OTKA kutatás eredményének kézirata. Budapest, 2004, 45-46, 49. A merüléses vizsgálatot a Dunafer Búvárklub végezte 1990. augusztusában, Németh Margit és Kérdő Katalin szakmai közreműködésével. A merülésről készült jegyzőkönyv a BTM Adattárának Dokumentációs Gyűjteményében a 2199-205 ltsz.-on található.