Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - TERERI György - HORVÁTH Antónia: Az Árpád-kori Kána falu vasleletei II
használatát 100 évre teszi. A félgömbből induló kúp végű sarkantyúkat tartja a legkésőbbieknek (B4), megjelenésüket a 13. század közepére helyezi, ebből Kánán is több került elő. A C típusba a tarajos sarkantyúkat sorolja, megjelenésüket a 13. század második felére tesz. 109 Véleményünk szerint ezt a keltezést nem lehet teljes mértékben megfeleltetni a kánai példányokkal, hiszen a leletanyag szerint mind a B4-es, mind a C csoport nálunk legkésőbb a 13. század első felében megjelenik. Sokkal inkább használhatjuk Kovács László korszakolását, aki a 12. század közepétől számol a gömbös és ellenzőlemezes példányok megjelenésével, és a 13. század elejére- közepére teszi a tarajos sarkantyúk első hazai darabjait. 110 A sarkantyú felfüggesztésre szolgáló végek a sérülésnek legjobban kitett részek, ezért gyakran ezt nem láthatjuk. így van ez a mi esetünkben is, hiszen csak néhány darabon maradt meg. A falu területéről előkerülő 18 sarkantyú azonban soknak számít a magyarországi Árpád-kori falvak leletanyagában, hiszen eddig csak Hejőkeresztúr-Vizekközén 111 került elő hasonló számban. A fegyverek, és fegyverzethez köthető tárgyak nagy száma Kánán több kérdést is felvet. Általános volt, hogy Árpád-kori falvainkban birtokoltak fegyvereket, csak az értéke miatt nem került elő földből? Vagy az a tényleges kép, hogy kevés fegyver vagy fegyverzetnek számító tárgy volt, és azokat a településeket kell részletesen megvizsgálni, ahol nagyszámban kerülnek elő. Lehet a fegyverek nagy számából a társadalmi összetételre következtetni? Köthetünk-e valamilyen külön funkciót magához a településhez? Mindenképpen kérdés az, hogy ezek a tárgyak mennyire lehetnek a gazdagság fokmérői. Kána esetében az egyéb leletek is éreztetnek egyfajta jólétet, a sarkantyúknak, esetleg a parasztkéseknek, kardoknak lehetett-e harcon kívüli funkciója. III. VISELETHEZ KÖTHETŐ TÁRGYAK: III/1. JÉGPATKÓ Jégpatkó (18. kép) (Lsz.: 2005.1.658.1.) Egyik fülének szíjfelfüggesztője kissé töredékes. Hossza: 9,5 cm, szélessége: 4,5 cm magassága: 1,8 cm, anyagvastagsága 0,3- 0,6 cm Lelőhely: A falu északi részén, a templomtól 57 méterre fekvő nagyméretű szabadon álló kemence munkagödréből került elő. Innen került elő egy fúró is. A falu területén előkerült vastárgyak közül különleges leletnek számít az a teljes épségében megmaradt jégsarkantyú (jégpatkó, hágóvas), melynek az Árpád-kori falusi leletanyagban nem találtuk párhuzamát. Elnevezés tekintetében a jégsarkantyú és a jégpatkó is használatos, a mind kinézetben, mind funkcióban teljesen megfelelő párját ma hágóvasként ismerhetjük. A néprajzi daraboknál egyéb elnevezések is olvashatók. Legutóbb Gere László írt erről a lelettípusról az Ozorán előkerülő jégsarkantyúk kapcsán, amelyek azonban a 17. század második felére keltezhetők. Régészeti párhuzamként a vattai Testhalomról származót hozta, amelynek a datálása azonban nem teljesen biztos. 112 Hasonló korú a Gyimrót-Sebes-Tagról előkerült két töredékes darab is. 113 Korábbi, 16. századi, Szabó Kálmán Lakitelken talált kerek jégsarkantyúja. A néprajzi anyagban azonban számuk ugrásszerűen megnő. Az elmúlt évszázadokban ismert, sőt használatos volt a téli időben a lábbelire felerősíthető vastárgy, melynek talprészéből éles hegyek álltak ki, melyek elősegítették a jégen és a csúszós talajon való járást. A néprajzi anyagban formája igencsak változatos. A tüskék száma és a talp formája hozhatja a különbségeket. A teljesség igénye nélkül csak Temesváry Ferenc gyűjtését érdemes megemlíteni, aki a 19. század végi és a 20. század eleji időszakból a szentesi Koszta József Múzeum anyagából 21 darabot talált. Formára ezek különbözőek lehetnek, de megtalálható a kánaihoz hasonlító háromszög alakú talpalójú is. 114 Felmerül a kérdés, hogy a viszonylag épnek mondható jégsarkantyú hogyan került egy ház padlójába ásott gödörbe. A gödör formája és mérete alapján nem mondható tároló gödörnek, inkább hasonlít egy gyorsan megásott mélyedésnek, melyben elrejtettek valamit. III/2. TŰK Tű(?) (19. kép í) (2005.1.4096.1.) Foka letört, hegye tompa. Hossza: 8,2 cm, átmérője 0,4 cm. 109 RUTTKAY 1976, 350-351. 110 KOVÁCS 2003. 369-370. 111 WOLF 1997. 112 GERE 2003. 120. 113 MÜLLER 1974. 67. 114 TEMESVÁRY 1999.191-202.
