Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - TERERI György - HORVÁTH Antónia: Az Árpád-kori Kána falu vasleletei II
Sarkantyú (17. kép 14) (Lsz.: 20051.3509.19.) Erősen töredékes. Mérhető szárhossz: 7,5 cm. Lelőhely: A déli, patakhoz közelebbi területen egy gazdag leletanyagú gödörből került elő. A nagymennyiségű csigavonal díszítésű fazék-, és egy mécses töredék mellett, sarló, szög, patkó és egyéb vastárgy töredékek is előkerültek. Sarkantyú (17. kép 15) (Lsz.: 2005.1.1384.75.) Erősen töredékes. Mérhető szárhossz: 3,5 cm. Lelőhely: A déli területen fekvő gödörből került elő, számos csigavonaldíszes, kihajló, tagolt peremű fazékkal, valamint sarló, szög, mécses még a leletanyag része. Sarkantyú (17. kép 16) (Lsz.: 2005.1.3324.1.) Függesztőfüle kerek, tüskéje letört. Szártávolság: 5 cm, szárhossz: 11 cm. Lelőhely: A déli, patakhoz közelebbi területen egy gazdag leletanyagú gödörből került elő. A nagymennyiségű csigavonal díszítésű fazék-, és egy mécses töredék mellett, sarló, szög, patkó és egyéb vastárgy töredékek is előkerültek. Sarkantyú (17. kép 17) (Lsz.: 2005.1.537.8.) Erősen töredékes. Mérhető szárhossz: 5,5 cm. Lelőhely: Kis ovális alakú, sekély egyenes aljú gödör a falu északi részén. Szürke anyagú részben csigavonaldíszes fazék-, valamint egy fenékbélyeges alj töredék is előkerült. Sarkantyú(17. kép 18) (Lsz.: 2005.1. 3323.99.) Erősen töredékes. Mérhető szárhossz: 6,2 cm. Lelőhely: A feltárási terület déli részén előkerült nagyméretű, méhkas alakú gödörből került elő számos csigavonaldíszes, kihajló peremű fazék, valamint sarló, szög, mécses társaságában. A feltárás során 18 sarkantyú került elő. Nagyrészük (15 db) a korábbra keltezhető tüskés típusú, három pedig a későbbi tarajos típusú. 100 A sarkantyúk faluban történő előfordulása nem ritka a Kárpát-medencében. 101 Ha a teljesség igénye nélkül nézzük végig az Árpád-kori településekről előkerült sarkantyúkat, talált Fodor István Szabolcs- Kisfaludon 102 mindkét típusból, a tüskés példányból két fajtát is. Wolf Mária hejőkeresztúri ásatásán 103 is a korszakra jellemző típus nagy darabszámban került elő. Határainkon kívül Györfi Zalán gyűjtötte össze az erdélyi 13-15. századi tarajos sarkantyúkat. 104 Gyűjtéséből kiderül, hogy a 66 sarkantyú nagy része bizonyíthatóan faluásatásból került elő, és a bizonytalan lelőhelyek alkalmával is több esetben feltételezni lehet ezt. Tehát elvethető az a toposz, hogy a sarkantyú egy olyan, a fegyverzethez tartozó tárgytípus, amely csak a várak leletanyagában kerül elő. A tüskés végződésű sarkantyúk datálása az elmúlt évtizedekben történt feldolgozások segítségével viszonylagosan pontosnak mondható. 105 Hilczerowna 1956-ban megjelent munkájában a legkorábbinak vélt egyenes szárú, gömbben végződő tüskés típust a 10. századtól keltezi. 106 A tarajos sarkantyúra váltást azonban már ő is a 13. század közepére teszi. A 10. századi keltezés magyar viszonylatban nagyon korainak tűnik, egyetlen, a típust tárgyaló munka sem keltezi ilyen korai időszakra. A legkorábbinak számító darabok, ahol a szárak síkjában található a tüske, nem fordult elő Kánán. Kovács László szerint a 11. század és a 12. század közepe között volt használatban ez a típus. 107 A fejlődésben ezt követhette a felfelé dűlő tüske, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és rövidesen lehajló tüskével kezdték a sarkantyúkat készíteni. 108 Az ásatáson feltárt sarkantyúk ez utóbbi csoportba sorolhatók. A 12. század közepére tehető a tüske alatt ellenzőlemezzel, illetve gömböcskével ellátott darab. Kánán a legtöbb esetben négyzetes átmetszetű volt a tüske, négy gömbös, két ellenzőlemezes megoldást találtunk. Az Alexander Ruttkay-féle, a 9. és a 14. századi sarkantyútipologizálásában a kánai példányok mind a B illetve C csoportba tartoznak. A legtöbb a B2-be sorolható, datálása szerint a 12. század kezdetétől találkozhatunk ezekkel a példányokkal. A tüske előtti ellenzőlemezzel ellátottakat fél évszázaddal későbbre helyezi (B3), és 100 Egy esetben a tárgy annyira töredékes, hogy csak valószínűsíteni lehet, hogy tarajos sarkantyú volt. -LO 1 A magyarországi kutatás során nagyon sok esetben kerültek elő várakból sarkantyúk. Ezeknek bevonása jelen munkánkban terjedelmi korlátok miatt nem lehetséges, ezért csak egy-egy esetben említés szintjén foglalkozunk az erődítésből előkerült példányokkal. 102 FODOR 1975.181. 103 WOLF 1997. 104 GYÖRFI 2006. 105 HILCZEROWNA 1956., KALMÁR 1971.359-361., RUTTKAY 1976. 344-352. 106 HILCZEROWNA 1956. 207. 107 108 KOVÁCS 2003. 369. KALMÁR 1971. 359.
