Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - TERERI György - HORVÁTH Antónia: Az Árpád-kori Kána falu vasleletei II

peremű fazék töredékeivel együtt. Buzogány (13. kép 5} (Lsz.: 2005.1.592.150.) Leírás: Ép, nyéllyuka henger alakú, szélei vékonyabbak. Hossza: 3,8 cm, átmérője: 2,5- 3,4 cm, anyagvastagsága 0,5- 1 cm. Lelőhely: A falu északkeleti részén az 592. sz. nagyméretű tárolóhelyiségből származik. Szablya (13. kép 5) (Lsz.: 2005.1.3184.3.) Jó megtartású, pengéje töredékes, belerozsdásodott a keresztvasba. Penge hossza: 5,3 cm, szélessége: 2,3 cm, anyagvastagsága: 0,8 cm, gomb átmérője: 1 cm, keresztvas hossza: 16,6 cm, anyagvastagsága 0,3 cm, markolat hossza: 11 cm. Lelőhely: A déli területen fekvő földbe mélyített ház egyik gödrében találtuk meg. Az objektumban egy csigavonaldíszes, kihajló, tagolt peremű fazék oldal és peremtöredéke, valamint egy patkó volt még. A feltárás során nagy számban kerültek elő fegyverek; három darab nyílhegy, buzogány, lándzsa töredékei, szablyamarkolat. A fegyverek falusi jelenléte nem mondható egyedülállónak.

52 Ennek ellenére ebben a környezetben a fegyverleletek nem mondhatók túl gyakorinak. Nem mindig dönthető el, hogy a falu lakosai birtokolták, vagy más úton került oda. Holl Imre vetette fel, hogy az ilyen típusú leletek előfordulása vadászatra is utalhat, bár ismerünk ezt tiltó intézkedéseket is.

53 Vizsgált korszakunkban ritkaság számba megy a szablya. A honfoglalás korában használt típus teljesen eltűnik, helyette a 11. századtól hosszabb, szélesebb és erősebben görbülő penge jelenik meg.

54 A kánai szablyának csak a markolata maradt meg, így nem lehet teljes mértékben összehasonlítani a többi lelettel. Azonban az egyik legkritikusabb pont a markolatvas és a markolat, valamint a penge indítása alapján zárhatjuk ki, hogy kard lenne. Ez a fegyvertípus keleti hatásra jelent meg, a besenyők és a kunok közvetítésével került Magyarországra. A mi esetünkben a gödörből és a környezetből előkerült leletanyag alapján ^

2 A teljesség igénye nélkül Hejőkeresztúr-Vizekközén (WOLF 1997.), és Hajdúböszörményén (SZABÓ 2002-2003.) került elő falusi környezetből több fegyver is. 53 HOLL-PARÁDI 1982. 78-79. 54 KOVÁCS 2003. 384. 55 Nem lehet kizárni a szablya kun eredetét, de valószínűbbnek tűnik, hogy egy a 11-12. században készült, és hosszabb ideig használt fegyvert találtunk meg, miután már sérülés miatt csak korlátozottan tudták használni. valószínűsíthetően a 13. század második fele elé kell helyeznünk, tehát inkább a besenyő kapcsolatot kell vizsgálni.

55 Hazánkban 11-13. századi szablyát találtak Sárbogárd-Tinódon

56 Demecser-Borzsova-pusztán,

57 valamint két ismeretlen lelőhelyen, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek.

58 Ezek a besenyőkhöz köthetők. Legutóbb Hatházi Gábor tisztázta a szablyák közti keveredést, valamint gyűjtötte össze az orosz szakirodalmat.

59 Ezen kívül, a kánaihoz már kicsit talán későinek számító kun szablyák: az erdőtelki

60 és felsőszentkirályi.

61 Az Árpád-kori fegyverleletek egyik kevésbé gyakorinak mondható tagja a buzogány. Pontos datálása és párhuzamok keresése nehézkes, legnagyobb részük szórványleletként került be a múzeumokba, másrészük besenyő szállásterületről származik.

62 Annak ellenére, hogy viszonylag kevés darab ismert ebből a korból, formailag változatosak. A kánai példány a Kovács László által felsoroltak közül az 5. fajta, a gömb vagy hordó alakú csoportba tehető. Ez a típus a környező országokban is ismert, általában azonban felszínük a kánaival ellentétben nem sima, hanem bordákkal, domborulatokkal tagolt.

63 Párhuzamként említhető a Muhin megtalált példány, bár annak átmérője 2 cm-rel nagyobb,

64 valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában az endrődi határból előkerült darab. Ez utóbbi ugyancsak pár cm-rel nagyobb, felületét kiemelkedő dudorok borítják. Ezenkívül a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárában még több darab is található.

65 A kormeghatározás szempontjából a 12-13. századra tehető ez a típus. A buzogány, hasonlóan a szablyához a népcsoporthoz kötés kérdéskörét veti fel. Magyarországon mindenképpen keleti közvetítéssel terjedt el, így nagy valószínűséggel a korai buzogányok tulajdonosait a besenyők között kereshetjük. Felvetődik a kérdés, 56 HATHÁZI 1996. 228-229. 57 KOVÁCS 2003. 384. 58 HATHÁZI 1996. 229. 59 HATHÁZI 1996. 228-229. 60 FODOR 1976. 259-260. 61 PÁLÓCZI - HORVÁTH 1972.184. 62 KOVÁCS 2003. 386. 63 KOVÁCS 1971.178. 64 ÉRI-BÁLINT 1959. XXI t. 2. ^5 Kovács S. Tibor szíves szóbeli közlése. Segítségét ezúton köszönjük.