Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - IRÁSNÉ MELIS Katalin: Régészeti kutatások az MO autópálya ÉK-i szakaszán elhelyezkedő 11-13. századi falu területén (Budapest XV. Rákospalota - Újmajor, I. Lelőhelyl995.)

A köveket úgy válogatták össze, hogy lehetőleg pontosan illeszkedjenek, a szűk réseket kitöltötte a köveket összetartó, barna, agyagos föld. Ezután a kőalapra felépítették a kemencét. A kemence kör-nyékén égett padlófoltok voltak, amelyek a bejárat felé haladva fokozatosan elvékonyodtak. A kemence körül nem találtunk cölöplyukakat, de az agyagkemencét egészen biztos, hogy nem hagyták szabadon. A ház és a kemence feltöltésében feltűnően sok kő volt bedobálva, néhány, nagyobb, 60x50x50 cm­es, megmunkálatlan kőtömb is akadt közöttük. Az 5. HÁZ Az 5. ház a 3. és a 29. árok között helyezkedett el (1. kép). A K-i sarok és a 3. árok között 120 cm, a Ny-i sarok és a 29. árok között 250 cm volt a távolság. A gépi földmunka során a fekete humusz (szántóföld) réteg alsó részében nagyobb paticsdarabok és alaktalan kövek kerültek elő. A kézi nyesés során a házfolt D-i sarkában megje­lentek a kemence maradványai. A Ny-i sarok kivételével, ahol a 27. árok befutott a ház foltjába, kirajzolódtak az egyenes házfalak belső szélei. Miután a ház környezetét is felnyestük, látszott, hogy a korábbi, 27. árok befutott a ház Ny-i felébe, de a ház ÉK-i oldalán már nem folytató­dott (20. kép 2-4). Tájolás: ÉK-DNy. Alaprajz: lekerekített sarkú négyzet, mérete: 340 cmx360 cm, (12,25 m 2 ), a közepes méretű, félig földbe mélyített házak típusába tartozik. D-i sarkában állt a kemence, az átlósan szemben lévő, É-i saroknál volt a lefelé keskenyedő bejárat 50 cm széles, 60 cm hosszú alja. A tetőszerkezet szele­mengerendáját tartó ágasfák a ház belsejében helyezkedtek el. Az 1. cölöplyuk a keleti házfal közepénél (átmérő: 38 cm, mélység: 18 cm), a 2. cölöplyuk a ház közepén (átmérő: 36 cm, mélység: 15 cm) került elő. A nyugati fal közepén egy nagy, mezei rágcsálófészek volt, ebben már nem látszott a cölöplyuk. A ház padlója a nyesett felszíntől számítva 20 cm mélyen volt, a ház mélysége az 1995-ös járószinthez képest cc. 70-80 cm lehetett, mint az 1. 71.109. 112. házak, félig földbemélyített ház volt (22-23. kép). A nagymértékű gépi föld­munka során a ház körül megsemmisültek azok a kisebb cölöp, vagy karólyukak, amelyek a ház tetejét tartották. A padlón keményre járt, homokos földréteg volt, alatta a bolygatatlan sárga homokot döngölték és vékonyan lesározták. A ház K-i negyedében, a sarok közelében helyezkedett el a munkagödör (átmérő: 90 cm, mélység: 28 cm). A későbbi bolygatások miatt a széle több helyen szétnyomódott. Az egész belseje és a pereme sötét sárga kályhásagyaggal volt betapasztva. A kemence. A ház D-i sarkában állt, két oldala a ház sarokfalaihoz volt hozzáépítve, másik két oldala szabadon állt a ház belsejében. A feneke a ház közepe felé 10 cm-t lejtett. Alaprajz: téglalap alakú. A 150 cm hosszú déli oldal hozzásimult a ház falához, a 126 cm hosszú keleti oldal félkörös lezáródása 32 cm szélesen kikanyarodott a keleti házfalból. Epítésmód. A kemencét a lejtős padlóra építették. Először a tüzelőtér helyét (120x90 cm) 2-3 cm vastag, sárga agyaggal letapasztották. Szürkés-zöldes sárga agyagkeverékkel köré építették a kemence oldalát. A feltárás idejére a ház maradványaival együtt a kemence falait is lenyesték, csupán a kemencefalak 20-30 cm széles alja maradt meg. A kemenceépítés következő fázisában, a kemence belsejében, vörösre égő agyagból letapasztották a kemence fenekét. A vörös, kormos, töredezett paticsréteg alatt, a sárga agyag teteje 0,6-0,8 cm vékony rétegben égett át. Végül, az egész kemence külső oldalát olyan, 2-2,5 cm vastag agyagréteggel betapasztották, amely a kemence szilárdító kiégetése alatt vörösre égett. 12 A külső tapasztás agyagából készítették a kemence szája előtti, 32-35 cm széles élőkét. A kemencepadlón talált kövek egy része feltehetően a kemence szájából származott. A tüzelőtér egy része a kemence szájával együtt elpusztult, az alaprajzot a tüzelőtérben és az előtér felületén látható lenyomatok alapján rekonstruáltuk. A kemence fenekét egyszer megújították, a 2. égett, kormos paticsréteg 2-2,5 cm vastag volt. Kevésbé volt átégve, és a lerombolás után nagyrészt egy­ben maradt, csak kissé megrepedezett a kövek bedobálása közben. A leletek és az időrend. A 4. szabadon álló kemence, az 5. ház, és a ház alá befutó 27. árok betöltéséből egyforma, a 11-12. század fordulója és a 12. század vége közötti időszakból származó jellegtelen régészeti leletek kerültek elő. Az 5. ház alatti árok betöltésben előkerült cserepek: 1. Kívül barnás-, belül világos szürke, nagy méretű fazék kihajló, belső oldalán profilállt pereme. A rövid nyak alatt, a vállon köröm behúzással kialakított, lapos hullámvonalak futottak körbe. Méret: Húr: 13,5 cm, m.: 5 cm. Ltsz.: 2008.5.1 (68. kép 3). - 2. A dél-pesti határ falusi kemencéméi ugyanilyen, építési periódusokat figyeltünk meg. Különböző színűre égett agyagokat használtak, amelyek rétegesen szétváltak. IRÁSNÉ MELIS 2005. 529.

Next

/
Oldalképek
Tartalom