Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - IRÁSNÉ MELIS Katalin: Régészeti kutatások az MO autópálya ÉK-i szakaszán elhelyezkedő 11-13. századi falu területén (Budapest XV. Rákospalota - Újmajor, I. Lelőhelyl995.)

fazék széles, kihajló, mindkét oldalán profilállt peremmel. Oldalán bekarcolt csigavonal. Különböző méretű darabok. Ltsz.: 2008.9.1 (65. kép 5). A 9/1-2. kemence. A 7. és a 8. kemence között húzódó, 27. árok betöltésében kisebb-nagyobb paticsdarabok kerültek elő, az árok Ny-i falában pedig, megmaradtak az elvágott kemencefenék részletei (14-15. kép). A kemencefoltok É-i oldalán haladt a 43. árok, és ugyanezen a helyen keresztezte a K-Ny-i irányban haladó 27. árok. A kemence a 8. kemencéhez képest 20 cm-rel magasabb szinten helyezkedett el, és a két kemence közötti távolság 130 cm volt. Alaprajzát nem ismerjük, mert a 8. kemence előterének és a 43. ároknak a kiásása után a 9/2. kemencefenék DK-i sarkából csak egy körszelet maradt meg. Alatta, egy 3-5 cm vastag földréteggel elválasztva, egy korábbi, a 9/1. kemencefenék sárga agyagtapasztásának a darabjait tártuk fel. Ebből az látszik, hogy feltehetően nem a sárga agyagalapozású kemencét újították fel, hanem egy újat építettek. Előtér. A 8. kemence előterének a déli végén két félkör alakú, kevert barna földdel betöltött folt látszott. Ennyi maradt meg a 9/1-2. kemencék előtti, 175 cm széles előtérből. A kemencék szája közelében, a 43. árok betöltése alatt egy 40 cm átmérőjű, hamus folt jelent meg, amely a cc. 45. cm mély parázstartó gödör alja lehetett.

11 Leletek és időrend. A kemencék és az előterek maradványaiból, valamit az egymást keresztező árkok betöltéséből teljesen egyforma, a 11. század vége és a 12. század vége közötti időszakra jellemző edénytöredékek kerültek elő. A kemencék építési sorrendjével kapcsolatban feltételezzük, hogy a magasabban fekvő 7. 9. kemencéket használták korábban, a 8. kemence volt az utolsó, amelynek az előterét beleásták a 9/1-2. kemencék előterébe. A3. ÉS A 43. ÁROK KÖZÖTTI TERÜLET A 7-8-9. kemencéket körülvevő, nagy fekete folt nyesése közben először a ÉK-Ny-i irányban haladó 27. árok szélei jelentek meg. Az újabb mélyítés után világosan kirajzolódott, hogy a 7. és a 9. kemencék közötti 100-120 cm széles folt a 27. árokra merőleges irányban haladó, 43. árok maradványa, amely elkeskenyedve a & és a 9. A pesti határban a szabadon álló kemencék, vagy a tüzelőgödrök közelében gyakran találtunk 30-35 cm átmérőjű, 30-40 cm mély tapasztott falú gödröket, amelyeknek az alján ottmaradt a faszén, vagy a hamu. IRÁSNÉ MELIS 1991. 178.; IRÁSNÉ MELIS 1992, 86-87. kemence között, elvágva azokat, ÉNy felé halad (17. kép). Ezen a szinten már jól kirajzolódtak a kereszteződés szélei, de nem lehetett megállapítani, egyrészt azt, hogy a kereszteződés két oldalán ugyanazok az árkok folytatódnak-e, másrészt nem látszott az árkok kiásásának a sorrendje. Miközben kutatóárkokkal kereszteztük az árkokat, újabb területekről lenyesték a mezőgazdasági műveléssel bolygatott humuszt, és kiderült, hogy a 43. árok a 71. házat körülfogó udvarhálózat részlete, a házat körbefogó belső udvar É-i határárka. A teljes árok lenyesése után meglátszott, hogy az árok többszöri átalakítás után nyerte el a végső formáját. Változott az árok szélessége, a kisebb szakaszok iránya, és betöltés összetétele. Az árok a település DNy-i részének az egyik korai és hoszszabb ideig fenntartott határvonala volt. Az árok meghosszabbításai és az újabb kiásások megmutatták, hogy milyen mértékben tolódott a Mogyoródi-patak felé a felosztott terület határa. A 43/1. ÁROK Az I. kutatási területre a 43/1. ároknak csak az utolsó 300 cm hosszú szakasza esett, és a 7. kemence előtt egyenes vonalban véget ért. Alaprajz, forma, méretek. Az ásatási szelvény K-i oldalát alkotó tanúfalban, az 1995-ös járószinthez képest, 60-70 cm mélyen, a bolygatatlan, sárga, agyagos homokban négy, „U" alakú árok-alja látszott, amelyek egymásba ásott árkokból maradtak meg. Az 1995-ös járószinttől 80 cm mélyen megfigyelhető volt a vízszintes padka részlete, amelyből lemélyedt egy 30 cm mély, 40 cm széles, kisebb árok. Az árok foltjának a lenyesése után az egész 300 cm hosszú szakaszon látszott az árokrészlet szürkés, sárga agyagos betöltése. A kemencék előterén áthaladó, másik három árok sötétebb, barnás fekete földdel volt betöltve. A 43/2. ÁROK Az árok nyomvonala a korábbihoz képest, csekély mértékben változott. Alaprajz, forma, méretek. A kutatási terület DK-i oldalát alkotó tanúfaltól mérve, 20,5 m hosszú volt. A szelvény falból kilépő kettős árok, a középkori szántóföld alatt 120 cm széles volt. A K-i oldalán negyed kör alakú, 40 cm széles, 30 cm mély, kisebb árok szegélyezte. A nagyobb, „U" alakú árok alja a nyesett felszínen 60 cm széles és 45 cm mély, az 1995-ös járószinthez képest, cc. 140-160 cm mély volt. Ez az árokprofil 750 cm hosszan követhető volt. Elhaladt a 7. kemence mellet. A 8. és a 9. kemencék között nem látszott, mert összeolvadt a kemencék