Budapest Régiségei 41. (2007)

MEGEMLÉKEZÉSEK - BENCZE Zoltán: Bertalan Vilmosné (1923-2008)

BERTALAN VILMOSNÉ (1923-2008) A Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztálya legrégebbi munkatársát veszítette el. Bertalan Vilmosné (az idősebbeknek Herta, a fiatalabbaknak Herta néni) közvetlenül középiskoláinak elvégzése után, 1942-ben került intézményünkhöz, Gerevich László munkatársaként. Múzeumi munkájával párhuzamosan kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán művészettörténet- középkori régészet-középkori történelem szakon. 1947-ben, az egyetem elvégzésével párhuzamosan védte meg bölcsészdoktori disszertációját, amely a budai vár 17-18. századi építészetével foglalkozott. Szinte teljes régészeti és tudományos tevékenysége - eltekintve egy rövidebb esztergomi ásatástól - a Budapesti Történeti Múzeumhoz kötődik. A Várnegyed újjáépítésével kapcsolatban 1957-től a Vármúzeum jelentős feladatokat kapott. Megbízták a zömében középkori eredetű lakóházak műemléki helyreállítását megelőző építészettörténeti-régészeti kutatások elvégzésével. Ezekben a munkákban Bertalan Vilmosné is jelentős részt vállalt. Dolgozott az Úri utcában, a Szentháromság utcában és az Országház utcában is. A Tóth Árpád sétányon H. Gyürky Katalinnal együtt tárták fel az Árpád-kori városfal egyes szakaszait. Budán egyik legfontosabb munkája a magyarok középkori plébániatemplomának, a Mária Magdolna templomnak feltárása volt 1958-1967 között. Szinte egész munkásságát végigkísérte Óbuda kutatása. Talán nincs is olyan pontja ennek a városrésznek, ahol ne ásott volna. Ő tárta fel az óbudai prépostsági templomot, a klarissza apácák templomát és kolostorát. Nevéhez fűződik a középkori piactér megtalálása is. 1973-1981 között az óbudai lakótelep építése kapcsán létrehozott múzeumi munkaközösség középkori részének vezetője volt. Gyakran lehetetlen körülmények között, lakóházak pincéjében és udvarain, közműárkokban folytatott megfigyelései, leletmentései alapján apró mozaikokból rakta össze a középkori város topográfiáját. Termetével ellentétben szinte óriássá nőtt, ha a beruházókkal szemben a régészet érdekeit kellett megvédenie. Ő alakította ki a Középkori Osztály kőtárát, melyet hosszabb ideig irányított is. 1983-ban nyugdíjba vonult, de a BTM-mel nem szakadt meg a kapcsolata. Rendszeresen bejárt, feltárt régészeti leletanyagát rendezte. Folyamatosan publikálta évkönyvünkben ásatási eredményeit, sőt közel 80. évesen még előadást tartott múzeumunkban, 2002-ben egy nemzetközi konferencián, ahol az óbudai klarissza kolostor történetét, régészeti eredményeit mutatta be. A néhány hónapja megjelent Budapest Régiségei 40. kötetét nagyon várta, Corrardus mesterről készült dolgozatát még kézbe vehette. Herta néni tudományos munkája megjelent tanulmányaiban, emléke a szívünkben él tovább. Bencze Zoltán