Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - SZIRMAI Krisztina: Silvanus, Priapus ábrázolások a BTM Aquincumi Múzeumában - ZSIDI Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában

ZSIDI PAULA A DUNA SZEREPE AQUINCUM TOPOGRÁFIÁJÁBAN BEVEZETÉS A Kárpátmedencét keleti és nyugati részre osztó Duna a római kort megelőző időszakokban többnyire nem töltött be oly mértékű gazdasági, etnikai és kulturális megosztó szerepet, mint amilyet a római kor csaknem öt évszázada alatt. A Krisztus utáni 1. századtól a Római Birodalom közigazgatási határa a Duna vonala lett.

1 Az ettől nyugatra a fekvő terület az Európa nagy részét kitevő, a Földközi-tenger övezetét is magában foglaló birodalom részeként fejlődött tovább, meghonosítva egyebek között a hódítók írásbeliségét, a kőépítkezést, a városi infrastruktúra korábban nem ismert elemeit. A Dunától keletre fekvő területek népei - bár a birodalom közelsége vitatlanul hatott a határokon túl élőkre is - saját fejlődési útjukat járták. A Kárpátmedence nyugati felében meghonosodott római kultúra sok szempontból hatással volt a területek későbbi fejlődésére is. A Duna gazdasági, kulturális szerepe jól ismert Aquincumnak, Budapest római kori városelődjének, Pannónia inferior fővárosának, helytartói székhelyének történetében is.

2 Stratégiai szempontból a folyó szigetekkel tagolt partvonala jó védelmet, s egyben biztonságos átkelési lehetőséget is nyújtott. A folyó szerves alkotóeleme volt a római katonai határövezetnek, védelmi rendszernek is, melyet mindkét partján és szigetein létesített katonai objektumok láncolata igazol.

3 A folyó jelentette továbbá hosszú időn keresztül a birodalom közigazgatási határvonalát, Pannónia inferior helytartójának aquincumi rezidenciáját is a Duna által közrefogott területen, a mai Dunameder egy szigetén helyezkedett el. A Duna hatását az aquincumi topográfia kialakulására és változásaira többnyire csak érintette a kutatás, bár sosem hagyta egészen figyelmen kívül. A Pannónia történeti földrajzára vonatkozó, a topográfiai kutatások korai szakaszában keletkezett publikációk elsősorban a történeti forrásokra, és a felszínen látható maradványokra támaszkodva értékelték a Duna szerepét.

4 Nagy Lajos vetette össze elsőként - ismereteim szerint kiadatlan munkájában - a folyó áradásairól szóló jelenkori tapasztalatokat és az aquincumi topográfia egyre szaporodó adatait.

5 Kéziratában számos olyan, a római kori város árvízvédelmével kapcsolatos kérdést vetett fel, amelyre csak a későbbi kutatások eredményei adhattak választ (pl. a polgárváros árvízvédelme), ugyanakkor több olyan megállapítást is tett, melyeket a későbbi régészeti kutatások is megerősíteni látszanak (pl. az őrtornyok és erődök telepítése), vagy a helytartói palotát hordozó Óbudai ún. Kissziget keletkezésének kérdése. Összességében munkája már az ismert ásatási adatok birtokában világított rá arra, hogy Aquincum helyrajzát a folyó vízjárását is figyelembevéve alakították ki. Néhány évtizeddel később Nagy Tibor több művében is foglalkozott az egykori környezettel. A főváros őskortól a honfoglalásig A Kárpát-medence korábbi közigazgatási egységére és annak római korban továbbélő nyomára utal ALFÖLDI A.; Magyarország népei és a Római Birodalom, (az eredeti budapesti 1934-es kiadás nyomán szerkesztette: Patay-Horváth András és Forisek Péter. MáriabesnyőGödöllő, 2004. 21. Legutóbb összefoglalóan PÓCZY 2004.17-61. Az aquincumi limes-szakasz táborairól VISY 2000. 55-58; NÉMETH 2003a. 85-92; Idem: 96-99. Aquincum földrajzi fekvésének első részletes taglalása a felszínen látható maradványok számbavételével: SALAMON (1878) 293-305. Később az itinerariumok alapján: GRÁF A.: Pannónia ókori földrajza. (Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. DissPann 1/6. Budapest, 1936. 96-99. NAGY L.: A dunai árvizek és árterületek Budapest környékén az őskortól a magyar honfoglalás idejéig. Kézirat BTM Régészeti Adattár 206-79. ltsz.