Budapest Régiségei 41. (2007)

MŰEMLÉKVÉDELEM, ADATTÁRAK - MATUZ Edit: Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Vera hagyatéka a Régészeti Adattárában

paleolit telep című munkájáért kapta meg. Ennek komplex, monografikus feldolgozása (La station du Paléolithique moyen d' Erd - Hongrie. Budapest, 1968) nemzetközileg ismert munkává vált. A Remete-Felső- barlang feltárása akadémiai doktori disszertációjához szolgáltatott témát. A tudományok doktora fokozatot 1987-ben nyerte el „Az őskőkori Jankovichien- kultúra Nyugat-Magyarországon" című munkájával, amelynek jelentős részét két tanulmányban előzetesen publikálta magyarul és franciául (BudRég 1984; ActaArchHung 1984). Teljes terjedelmében 1993-ban jelent meg francia nyelven a Liège-i Egyetem (Belgium) által kiadott sorozatban (E.R.A.U.L. 53). 1977-ben a Kadic Emlékérmet vehette át a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattól a barlangi lelőhelyek feltárásában és feldolgozásában végzett munkája elismeréseként, 1982-ben pedig a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta meg. 1996. szeptember 21-én, Budapesten halt meg. Szakterülete a paleolitikum kutatása volt, a tipológiai és kulturális fejlődés kérdései mellett a lösz-sztratigráfiai vizsgálatok és a kronosztratigráfiai kérdések is érdekelték. Még gyakornok korában elsajátította az üledékrétegtani kémiai-fizikai vizsgálatok mikéntjét, hogy azután saját maga végezhesse el a magyarországi lösztelepek rétegtani vizsgálatát az ELTE Ásványtani és Kőzettani Intézetében (Szádeczky-Kardoss Elemér vezetése alatt), valamint az Agrokémiai Intézet Talajtani laboratóriumában (Stefanovits Pál irányítása segítségével). Ezt követte a ságvári telep, az első paleolit házalap feltárása és kormeghatározása, a magyarországi C

14 dátumok kritikai elemzése, majd a Lascaux- Ságvár interstadiális kimutatása, amelyet a nemzetközi kutatás is elfogadott. 1964-ben az Érd-parkvárosi középső paleolit kori vadásztábor teljes feltárása után lehetősége nyílt a természeti, ökológiai környezet és az életmód rekonstruálására, a charentien kultúra hazai létezésének bizonyítására. Kretzoi Miklós paleontológussal együtt megalapozták a vadászati zoológia vizsgálati módszerét, amelynek alkalmazására és továbbfejlesztésére a Tübingen! Egyetemen „Lehrstuhl für Jägerische Archäologie" néven tanszéket hoztak létre. Később a paleolitikum ökológiájával és a „dunántúli szeletien" kérdéskörével foglalkozott, ezekből a témákból számos tanulmánya jelent meg. Munkatársként különböző kollégákkal többször végzett őskori és egyéb ásatásokat, leletmentéseket. Legtöbbet a férjével együtt dolgozott, előadott és publikált. Legfontosabb munkái a ságvári felső-paleolit telepen és a dömösi telepen a házalapok feltárása és rekonstruálása, a csillaghegyi felső paleolit telep, az érdi középső paleolit nagy vadásztelep, a Remete- első- barlang és a farkasréti kovabánya feltárásai voltak. Több alkalommal részt vett külföldi paleolit ásatásokon a Szovjetunióban, Romániában, Olaszországban, Svájcban, Németországban és Franciaországban. Négyszer volt több hónapos tanulmányúton a Szovjetunióban és Dél-Spanyolországtól Közép-Ázsián át Vietnámig több ásatást és múzeumi anyagot tanulmányozott. Előadással, hozzászólással vagy szekció vezetőként szerepelt az UISPP (Union International des Sciences Préhistorique et Protohistorique) kongresszusain, konferenciáin: Róma (1962), Prága (1966), Belgrád (1971), Nizza (1976), Krakkó-Nyitra (1980), Günzburg (1983), az INQUA (International Quaternary Assotiation) budapesti (1969), a szovjet INQUA Kaukázuson túli (1973) és tadzsikisztáni konferenciáján (1977); a Hugo Obermaier Gesellschaft Kiel-Weterland-i (1970) és Erlangen-Tübingen-i (1984), valamint a Martin-Luther Universität Halle-i (1976) konferenciáján. Ezeken kívül a Kárpát-medence és Kelet-Európa paleolit kutatásainak eredményeiről tartott előadást Jerevánban, Neuchátelben, Bécsben, Ferrarában, Firenzében, Trentoban, Genfben, Lausanne-ban, Bernben, Baselban, Tübingenben, Erlangenben, Eichstättben, Syltben, Santanderben, Párizsban és Vietnámban. 1970-ben Svájcban, a berni egyetemen több hónapon keresztül tartott kurzust KözépEurópa paleolitikumáról. A bíráló bizottság tagjaként vett részt a Nanterre-i Egyetemen (Université de Paris X.) Isabelle Margerand doktori védésén. Kapcsolatot tartott szakterülete valamennyi jelentősebb kutatójával és férjével együtt számos külföldi kutató magyarországi tanulmányútját szervezte meg. Közösen rendeztek a Budapesti Történeti Múzeum állandó kiállításán kívül egy kamarakiállítást Párizsban a Musée de 1' Homme-ban. A Société Préhistorique Française és a Hugo Obermaier Gesellschaft tagja, valamint éveken keresztül az INQUA Magyar Nemzeti Bizottsága Régészeti Szekciójának vezetője volt. Tudományos ismeretterjesztő művének „Az ősember Magyarországon" (Budapest, 1980) nagy sikere volt a nagyközönség körében is.