Budapest Régiségei 41. (2007)
MŰEMLÉKVÉDELEM, ADATTÁRAK - VÉGH András: A budavári Nagyboldogasszony-templom középkori kőfaragványainak sorsa közgyűjteményeinkben
volításával, amely mellett a tagozott és dekoratív részek újabb faragványokkal történő kiváltása, pótlása a le nem bontott épületrészeken is a legtöbb helyütt megtörtént. Mindezen munkálatok idején a kibontott eredeti faragványok nem kerültek közgyűjteményekbe, hanem a megőrzésre szánt darabokat a helyszínen tárolták, a többit pedig feltehetően elszállították a bontott törmelékkel együtt. Pontos adatokkal nem rendelkezünk a félretett kövek számáról és jellegéről. Az bizonyos, hogy a kibontott eredeti kőfaragványoknak csak csekély töredékét tették félre. A válogatás maga tehát reprezentatívnak tekinthető, de a válogatás szempontjai bizonyos faragványtípusokra koncetráltak. A fejezetek közül például a kőfaragványok és gipszminták széles körben őrizték meg az eredeti mintakincset. A kibontott szobrászati alkotások nagy részét szintén elraktározták. A tagozott épületelemekkel azonban más a helyzet. Egyes típusok, mint például az ablakmérművek, ablakkeretek, vagy a párkányok szinte teljesen hiányoznak. Mai ismereteink által nem tudjuk megállapítani, hogy az építkezés idején félretett kőfaragványok mind bekerültek-e később a köz és magángyűjteményekbe. Feltehetően nem, ezért a gyűjteményekben megőrzött faragványok alapján nehéz visszakövetkeztetni Schulek Frigyes gyűjtési szempontjaira. Az építkezés befejezését (1894) követően vált problémává a helyreállítás szempontjából most már nem hasznosítható faragványgyűjtemény tárolása. Ezután jutottak ezek a tárgyak a főváros múzeumába, illetve különféle magángyűjteményekbe (Bárczy, Kisbaáry Kiss stb.) A Székesfővárosi Múzeum 1901-ben vette leltárba a templomból származó kőgyűjteményének első csoportját. A leltári bejegyzés szerint ezeket a köveket 1895-ben, tehát a templom átépítésének befejezése után, Porzsolt Kálmánnak, mint a Dunántúli Közművelődési Egylet titkárának közbenjárására az Aquincumi Múzeum területére szállították ki. Ezidőtájt itt volt a Székesfővárosi Múzeum egyetlen saját épülettel rendelkező részlege, amelyet Kuzsinszky Bálint vezetett. 1899-ben a múzeum megkapta a Városligetben az 1885-ös Országos kiállítás csarnokát, Kuzsinszky pedig a megbízást a közgyűjtemény vezetésére és az állandó kiállítás megszervezésére. Ezekután leltározták be 1901-ben a Városligetbe átvitt köveket, összesen 38 darab kőfaragványt. 16 BTM Kiscelli Múzeum Várostörténeti Osztály, Fővárosi Múzeum, Leltárkönyv I. 50r oldal. (ld. a függeléket) A leltárkönyvi bejegyzés elég szűkszavú, 17 darab építészeti részletet, 6 darab figurális faragványt (közte a már említett vörösmárvány Madonnát) és 18 darab sírkövet (közte nyilván másodlagos beépítésből származó 6 darab zsidó sírkövet és 2 darab török sírkövet) említ. Az 1907-ben megnyitott állandó kiállításon szép számmal állítottak ki az átvett faragványok közül, hogy melyeket, arról a kiállítás katalógusa és néhány korabeli fényképfelvétel tájékoztat. Ezek segítségével pontosabb képet nyerhetünk arról, mely köveket szállítottak 1895-ben a Székesfővárosi Múzeumba. A katalógusban csupán három középkori és egy 18. századi faragvány szerepelt: a vörösmárvány, reneszánsz Madonna (BTM-KO 299), egy ekkor fehér márványnak mondott Szűz Mária szobor, valójában márgából faragott és ugyancsak reneszánsz dombormű töredék (BTM-KO 313), egy 13. századi angyalfigura töredéke (BTM-KO 13) és egy kezében halálfejet tartó puttó barokk szobra (BTM-KO 650). 17 (ld. a függeléket) A fényképeken az említett tárgyakon kívül további hét darab kőemlék azonosítható: a déli torony délnyugati lépcsőtornyának két darab összetartozó vakmérműves töredéke (BTM -KO 230), az északi toronyalj szabadonálló pillérének szőlőleveles fejezet részlete (BTM-KO 188), az északkeleti kapu timpanonja (BTM-KO 3), főszentély sokszögzáródásának északi szélén lévő ('F') pillér fejezete (BTM-KO 186), a főszentély ötödik boltszakaszának záróköve (BTM-KO 5) és egy ismeretlen helyről származó mellvéd, vagy oltár előlap (BTM-KO 234). 18 Nem minden faragvány lett azonban kiállítva, a maradék a városligeti épület pincéjében maradt raktáron a nagyközönség elől elzárva. 1915-ben felmerült ugyan az az elképzelés, hogy ezeket a köveket a Múzeum épületének homlokzata előtt, a parkban állítsák ki, de tudomásom szerint az elgondolás végül nem valósult meg. 19 A dekorativ kőemlékek egy része tehát kiállításra került a Székesfővárosi Múzeumban, a BTM Kiscelli Múzeum Várostörténeti Osztály Fővárosi Múzeum, Leltárkönyv I. 50r oldal. A Budapesti Székesfővárosi Múzeum katalógusa. Bp. 1907. 261-264. szám. BTM Kiscelli Múzeum Fotótára 13795-3,14513-5,14513-7. Kuzsinszky Bálint levele a Székesfőváros Tanácsához. 1915. X. 21. (BTM Adattár, Kiscelli Múzeum iratanyaga 240/1915.)
