Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - FACSÁDY Annamária: A nők ábrázolásának ikonográfiája az aquincumi sírköveken

hölgy

40 parókaszerű frizurájában. A fiú sűrű, erősszálú haja miatt gondolhatunk azonban arra, hogy minden bizonnyal anyjának sem volt szüksége hajtömegének pótlására. Szorosan a fejre simuló, valódi „dinnyefrizurája" van egy medaillonban egyedül megörökített hölgynek,

41 és három, felirat nélküli töredéken szereplő nőnek is.

42 (10. kép) Lazább hullámokba fésülték a Március 15-i téren előkerült töredéken ránk maradt hölgy frizuráját,

43 további részletek azonban töredékes állapota miatt nem figyelhetők meg. A Plautilla által kezdeményezett frizurát - középen elválasztott, két oldalra fésült laza hullámok, a váll felett lágyan visszahajló, a tarkón kis kontyban megtűzött hajviseletet - egyéb vonatkozásban eltérő kőfaragó munkát mutató emlékeken figyelhetjük meg. A sírfülkében lévő mellkép

44 és a családi sírkő-medaillonban lévő nő

45 (11. kép) mellett ezt a lágyan visszahajló formájú hajviseletet mutatja Flavius Ursus

46 síremléke, valamint töredékes mivolta ellenére is jól felismerhetően Aurelius Aulupor

47 és egy felirat nélküli sztélé körvonalaiban fennmaradt nőábrázolása is. A szögletesebben faragott arcformák mellett elkülöníthető műhely munkáját tükrözi egy négy alakos sírkő

48 hosszúkás arccal kifaragott nőalakja, aki az eltérő arckarakter és kidolgozás ellenére az előbbiekkel megegyezően ábrázolt, a váll felett lágyan hátrahajló hajviseletet mutat. A hajforma Julia Paula és Julia Mamaea viseletéhez áll a legközelebb. A lágyabb hullámokba rendezett viselettől szembetűnően eltér a 3. század második felére végére, illetve a tetrarchia korára tehető reliefek csoportja 49 (12. kép) A ruházat redőzetének erőteljes, mély, merev vonalakkal történt ábrázolása mellett jellegzetesek az anatómiailag túl magasan elhelyezett, elálló fülek, a nagy, tágranyílt szemek. A hajviselet formájának érzékeltetésére is mélyen vésett, merev, egyenes vonalakat alkalmaztak. A frizura a homlokból hátrafésült, elválasztás nélküli, a fül mögött van. A tarkó vonalában visszahajtva, alja egyenes vonalú, a fejtetőn azonban a copf visszatüzése látszik. A tarkó alatt szélesen vissza41 ID Nr. 736. 42 ID Nr. 2742, 9841. 3053. 43 ID Nr. 5138. 44 ID Nr. 10599. 45 ID Nr. 2733. 46 ID Nr. 10559. 47 ID Nr. 2974. 48 ID Nr. 10754. 49 ID Nr. 3227, 4701,4557, hajló, a fejtetőn megtűzött frizura („Scheitelzopffrisur") Tranquillinától nyomon követhető, markánsan azonban Otacilia Severa és az őt követő császárnék hajviseletében van jelen, Ulpia Severina feltűzött hajfonata pedig már elölnézetből is látszott. A frizuraviselet 3. század második felét követő időszakra történő keltezését az egyik nőalak fülében látható ékszer is alátámasztja. Néhány sírkő nőalakjának frizurája nem határozható meg egyértelműen. Bár erősen sérült egy többalakos sztélé

50

, de az arcok hiánya ellenére jól felismerhetők a fejek körvonalai, a fülek és a frizura. Baloldalon férfialak, mellette két, szinte teljesen azonos nőalak áll, előttük gyermekek nyoma látszik. Mindhárom alak fejformája hoszszúkás, a füleket szokatlanul magasra helyezte a kőfaragó. A két nő frizurájából kevés maradt meg, fejük mellett kétoldalt három-négy gömb, illetve hengeres tag látszik. A gömböket akár nagyméretű fülbevalónak is gondolhatnánk, azonban egyértelműen a fül mögött vannak, s kő sérülése ellenére jól kivehető a két nő azonos, csigákban vállra omló hajviselete. A visszatűzött frizurák általános divatja idején sem volt ismeretlen ez a csigás viselet. Julia Paula Capitoliumi Múzeumban és a Ny Clasberg Glyptotekban őrzött szobrán éppen ilyen, csigákban válláig érő, s onnan hátratűzött frizurát visel. Ugyanez a hajviselet ismerhető fel egy épebben megmaradt családi sírkő nőalakján.

51 (13. kép) A középen elválasztott, kétoldalra fésült haj a fül mögött csigásán göndörödik az áll magasságáig. A csigásán fésült hajat ezen a kövön is gömbökkel érzékeltette a kőfaragó. Kevésbé egyértelműen látszanak a vékonyabb csigás loknik egy Eskü téri töredéken.

52 A római módra öltözött nők kevés ékszert viseltek. A csupán díszítésre szolgáló ékszerek viselete és azok ábrázolása keleti hatásra terjedt el, amit az ábrázolási technika egyéb jelzései is, pl. a pupilla és az írisz kidolgozása, egyértelművé tesznek. Az ékszerek elnagyolt vagy idealizált ábrázolásmódjában szerepet játszhatott az az egyértelműen felismerhető kőfaragói gyakorlat, amely csupán bizonyos ékszerfajtákat, esetleg azon belüli általánosan elterjedt típust kívánt megörökíteni, pl. a gyűrű elnagyolt, a nyaklánc egyenletes gömböcskékből áll. Ennek ellenére az ábrá50 NÉMETH 1999. 46. Nr. 115. ID. Nr. 2852. 51 SZIRMAI K.: A new tombstone from Aquincum. A new data to the late roman gravestones in Aquincum. BudRég 34. (2001), 241. ID.Nr. 5164. 52 ID Nr. 2758.