Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból
Típusok / csoportok A típuskör (B 22-B 76): Klasszikus alapformák gyűjtőcsoportja. Bár ez a nyak/fej hengeres/szögletes formája alapján tovább tagolható, de szemmel láthatóan más kritériumok ennél szervesebb alcsoportokat hozhatnak a leletszámok bővülésével, melyben a minden valószínűség szerint egyidejűleg létező hengeres és szögletes alapformák genetikai egységeket is alkothatnak. Nyakuk ívelten táguló, keresztmetszete sokszor változó (indulásnál lapult), a nyakvég gyakran bunkós. Már kerekded, kissé szabálytalan nyakgyűrűt visel a B48. A csésze félgömb alakú. A tőke végszakaszát szinte mindig, s nem csak a szögletes nyakúknál, lenyesik, ami szem vagy lángalakú síkot ad, hirtelen elkeskenyedő, a csészeperem előtt véget érő, hegyes zárásként. Kívül barna, barnásvörös, fényezett felszínű (sokszor jól láthatóan polírozással, máskor azonban ennek nyoma nélkül), belül vörös, gyakorta fehér mészszemcsével soványított anyaguk hasonló egységet teremt közöttük, mint formáik. (E kis töredékeken is felismerhető küllemi jelleg alól a többi típusnál BD több-kevesebb kivétel mutatkozik.) A B76 némileg elüt a többitől korongszerű nyakvégével, finomabb anyagával, kezeletlen felületével. B típus (B 77-B 81): Nagyon kicsi méretűek. Nyakvégük vízszintesen lapult, többnyire kiszélesedő gumó. Csészéjük gömb vagy ovaloid. Csészeperemig érő tőkéjük domború, kiemelkedő. Nyílásszögük 48-66°. Kicsinységüket nem korai voltukkal magyarázzuk, hanem a dohányzás szokásának specializálódásával, rövid füstre alkalmas voltukkal. Alakilag a D típushoz közeliek. Egy példány tartozhat ide Palánkról. 22 C típus (B 82-B 88): Nyaka egyenes, vastag, szabályos kör metszetű és egyenletesen táguló, végén külön megvastagodás nincs. A szárnyílás körüli körmező is szabályos formájú: vagy kissé kónikus vagy kerekített. A félgömbös, általában lapult, hosszirányban ovális csésze világos peremvonalú, a váll ferde. A tőke szélességet még tartva, domború háttal eléri a csészeperemet. Lágy, lekerekítő formák jellemzik. A kémény hengeres. Nyílásszög 60-67° (72°). 22 GAÁL 2004. 269, 29 sz. Félfényes felszín, a nyakon hosszirányú polírozási sávok. 4 példányán (B 82-B 85) kívül feltételesen ide sorolható további 3: a B86 (tőkevégződés széles lekerekítéssel), a B 87 (hegyes tőkevég, lépcsős tőkehatár) és a B88 (csak nyak). Szegeden a leggyakoribb típus, Palánkon 1 példánya ismert 23 . Az Esztergomból előkerült, e típus holdudvarába sorolható, műhelybélyegzős példány a 17. sz. végére - 18. sz. elejére keltezhető. 24 D típus (B 89-B 99): Hengeres nyak és kémény. A tőke szélességet még tartva, kidomborodva fut a csésze pereméig. Az általa markánsan két félre vágott ovaloid csésze erősen kidomborodó. (A B 92-t táskásodó csészéje, repedezett felszíne távolítja el némileg a többitől.) A csészefél oldalnézetben - a jellemzően kicsi nyílásszög miatt (49-62°) - a nyak felé hegyes, cseppalakú. A nyakvég gumósán kiszélesedő. Egy nyakgyűrűs példány szívalakú keretbe foglalt arab betűs mesterjegy hordoz a tőke indulásán (B 95). E pecsét megegyezik egy ilyen típusú, ám nyakgyűrű nélküli budai példányéval. 25 Ez budai műhelyüket sejteti, tekintve a török kori műhelybélyegek ritkaságát, Buda kulturális vezető szerepét, s az azonos, mélyvörös anyagú, fényes, helyben előkerült két darab tömegtermék (távoli kereskedelemre érdemtelen) voltát. A B 95 nyakgyűrűje, műhelybélyegzője s a típus típuscsoporton belüli legkisebb nyílásszöge azt sugallja, hogy kései típusról van szó. E típus hatása alatt keletkezhetett még 2 darab: a B 98 (a tőke csapott, nem fut a csésze elülső oldalára) és a B 99 (nagyobb nyílásszög, tágabb csésze). A forma 4 példánya Palánkon, 1 Szegeden került elő, s létezik Egerben is 26 . Hogy a példányok színe több esetben (e típusok közt leginkább) fakó vagy rózsaszínes, felülete sokszor nyers, fényezetlen (B 89, B 91, Szeged: Sz 33, Palánk: 30. sz.), az a változó anyag ill. kidolgozás tényén keresztül ugyancsak hagyománytól való távolodást sejtet. Bütyök sosem fordul elő (pálca csak egyszer, Palánkon: 28. sz.), felvethető tehát, hogy ez(ek) az elem(ek) (már?) visszahúzódóban vol(tak) (nem voltak általánosak) a kései török időkben. (2. táblázat) 15 Szeged: KONDOROSY 2008. 336-337, Szl5-Sz29, Palánk: GAÁL 2004. 262, 268, 23. sz. 24 KONDOROSY 2007. 312, E29. 25 ltsz. 51.18, KOVÁCS 1963. 240. 26 Palánk: GAÁL 2004. 263, 269-270, 28., 30.-32. sz., Szeged: KONDOROSY 2008. 336, Sz33, KOVÁCS 1963. 244. II. cs. 5.
