Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból
keny, domború bordákkal ölelt csészéről tanúskodik, a bordák közti árkokban modellből származó fogazással. A vékony, kúpos előgyűrű fogaskerékkel övezett. A test- és részletformák, arányok, díszítésbeni egyezések és a nyers, de jól iszapolt anyag - töredékesség ellenére - e két utóbbi példány közeli kapcsolatát, azonos műhelyét sejtetik. Az előgyűrű jellege (B9, B122-B123, B185-B186) és a fűrészfogas mintasor (B102-B103, B185-B186) keltezésüket a kései török időkre tolja. A B16 ovaloid csészéjét bevagdalások gerezdelik, melyek felső végeinél körbe foglalt kereszt pecsétlő benyomatai. A vastag, erősen hajló tőke a csésze ekvatoriális vonaláig tarthat. A törött kémény gyűrűvel kezdődik, melyet finom fogaskerék-vonalak kísérnek. Ugyanilyen övezi a tőkét egyszerű mihrábsor társaságában. A tőkén középen napszerű rozetta benyomat, mely műhelyjegyként is értelmezhető. Két füstcsatorna-alakító szerszám nyoma látszik: egy szélesebb, kúposabbé, mely tűztér alá hatol, és egy keskenyebb, hengeresé, mely áttöri a csésze falát. A B17 8 szögletű nyaka, 10 szögletű kéménye, és kivált anyaga, jellegzetes felülete, színe egyértelműen mutatja, hogy a közpipákkal (B22B99) nemcsak formai közelséget tart, hanem azonos anyagból, technikával, tehát azoknak valamely műhelyében készült. Szabályos formáin túl egyediségét a csésze tengelypontból induló, erősen domborodó 5 gerezdje jelenti, melyek árkaiban egy-egy vékony léc fut. A B18 nyaki része szokatlan módon teljesen díszítetlen, s török kora elsimuló nyakgyűrűje, kis előgyűrűje miatt is kétséges. A gömbölyded csésze töredékén felül inkább tapintható, mintsem látható a lapos, legömbölyödő gerezdelés. Csonkjából sokszögletű (12 fölötti), hangsúlyozott élű hasábkéményre következtethetni, mely anyagával együtt török jelleget idéz (2. kép). Félgömb (félovaloid) alakú, gerezdéit csészéjű pipák A finoman iszapolt B19 félgömbös csészéjét 11 domború gerezd alkotja, ezek metszésvonala a vízszintes vállsíkkal adja annak karéjos peremét. Minden egyes karéjon egy, a nyak felé kialakított kis lépcsőn három kis, virágra emlékeztető motívum pecsétje, a gerezdek közti árkokban pedig finom fogú kerék vonala. A nyak alját félköríves mintasorok közt ugyanezen finom fogaskerékvonal díszíti, akár a hengeres kéményt indító gyűrűt. A törött kéményt egészen e gyűrűig lecsiszolták, pattintgatták, ami másodlagos (újra)felhasználására mutat. A (szándékosan?) homogenizálatlan, márványos hatást keltő vörös és sárga anyagú B20 csészéje 9 meg két fél (nyakba olvadó) domború gerezdből áll. Az árkokban és a bordákon fogaskerékvonal halad. A hengeres kémény itt is a csészéig letöredezett, ami utalhat másodszori használatára. A tompán nyolcszögletű rövid nyak alul kis, átszúrt fület visel, melynek cimpáját is megformázták. A tölcséres előgyűrűs erős, kerek nyakgyűrűt ferdén és tövét fogaskerék vonalak díszítik. Igen közeli analógiája, legömbölyített vállal, Palánkról ismert (GAÁL 2004, 283, 73. sz.). A zöldessárga, sötétbarna pettyes mázú B21 csészéje lapított félovaloid, ennek 9 kerekhátú bordája alul nem ér össze. A bordák közötti árokban vékony lécek. A rövid, kerek, galléros nyak kerek, hosszában bordázott nyakgyűrűt s tölcséres előgyűrűt visel. A kémény hiányzik. E típus a Hódoltság nyugati feléből ismert 17 (2. kép). Félgömb (félovaloid) alakú, sima csészéjű pipák A leggyakoribb formák, köszönhetően főként az idetartozó török tömegtípust (-típuscsoportot) jelentő pipáknak (B22-B99). Utóbbiak elterjedtsége 18 okolja közpipaként való említésük. A típuscsoport tagjainak kéménye és nyaka hengeres és szögletes egyaránt lehet, sőt, a fejlődés következtében egyes alakok gömbös csészét öltenek magukra. E formai változatosság ellenére egyértelműen összetartozó csoport egységét anyagbeli és felületi kidolgozás is megerősíti. A vörös és barna árnyalatait viselő, erős anyagú, gyakorta fehér mészszemcsékkel soványított példányok félfényes felületét részben polírozás, részben más eljárás (modell olajozása?) adja. A 78 példány közt a hétszögletű nyakak arányát kissé fölülmúlja a hengereseké, de a szögletes kémények sokkal ritkábbak hengeres társaiknál. (1. táblázat) Különlegesnek számít a 8 szögletű nyak (B 42). A hengeres és a szögletes alapformák közti átmenetet képviseli egy elől a tízszög öt lapjával, hátul hengeresen záródó kémény (B 41), s az egy Kanizsa: KOVÁCS 2004. 123, 13.; Palánk: GAÁL 2004. 63.; Pécs: FEHÉR 1959. 121, 7586.2, két utóbbi helyen ferdén vonalkázott nyakgyűrűvel. KONDOROSY 2008. 337, 20. lj. Az eddig egyetlen, történeti Magyarországon kívüli példány Várnában került elő, melyre a szófiai Nemzeti Történeti Múzeumban akadtam 2008 júliusában (ltsz. 28039/47). Ld. 6. lj.
