Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - KONDOROSSY Szabolcs: Cseréppipák a budai Felső Vízivárosból
KoNDOROSY SZABOLCS CSERÉPPIPÁK A BUDAI FELSŐ VÍZIVÁROSBÓL A koraújkor és újkor magyar földön is mind hangsúlyosabb, s így valós jelentőségük elnyerése felé tartó leletei a cseréppipák. E folyamatot az utóbbi években mennyiségileg megugrott és mélységében kiterjedt közreadásuk mutatja, elsősorban egyes váraink ásatási anyagának ismertetése révén. Ennek során részben körvonalazódik, mely típusok számíthatnak országos vagy regionális elterjedésük révén „vezérleleti" posztokra, s ezzel fontosabbá és sürgetőbbé is válik ezek pontosabb keltezése. A cseréppipák azonban nem pusztán a történelmi idő megdermedt mutatói, hanem élvezeti cikk-, ipar- és kultúrtörténeti, valamint kereskedelmi vonatkozásokban is komoly beszédre bírható tárgyak. Különösen érdekesek a kulturális és kereskedelmi hatások abban a korszakban, amikor hazánk nagy hányada az oszmán török birodalom részeként egész távoli területekkel került hosszas kulturális közösségbe. S bár látszólag ez a megállapítás az összes török kerámiát érinti, a pipák mégis kiemelkednek a többi közül: a hétköznapi edényfélék, kályhaszemek stb. konzervatív világából színes, változékony, új hatásokra oly fogékony forma- és díszítésvilágukkal, a távoli porcelánok, fajanszok kész-, tehát befolyásolhatatlan küllemű árui közül pedig helybeni készítésükkel, melyben a befogadó érzékenysége, sajátossága megnyilvánulhatott. Talán pont ez a tarka, sokszor individuális, mégis untalanul összekapcsolódó formai gazdagság tette, hogy a 20. században egyetlen hazai tanulmány született tipológiai igénnyel, 1 amely nagy anyagra támaszkodása lévén mutathatott túl a kis leletegyüttesek puszta anyagközlésre predesztinált voltán. A LELETANYAG Az elmúlt háromnegyed században az ország számos pontjáról tettek közzé - változó mélységKOVÁCS 1963. gel - kisebb-nagyobb leletegyütteseket, így Budáról is. A Tabánból Garády Sándor már 1944-ben közölt - elsőként a világon - pipákat 2 , majd félszázad múltán további darabokat ismertettek Óbudáról 3 , s végre Budáról is, a Szent György térről 4 . Ez az összesen 20 példány azonban a budai anyag jelentőségét és gazdagságát, különösen Buda kiemelkedő kulturális-társadalmi súlyát tekintve, gyéren tükrözi. A Vízivárosban az utóbbi másfél évtized ásatásai során igen nagyszámú cseréppipa került a felszínre. E leletek súlypontja a Felső Vízivárosra esik (Ganz u. 8., Ganz u. 12-14., Medve u. 9-13., Medve u. 25-29., Kapás u. 6-12., Kapás u. 21-25. (valóságosan 19-27.), Fazekas u. 22., Gyorskocsi u. 26.), így az itteni korábbi feltárások anyagával együtt (Medve u. 3., Gyorskocsi u. 22., Csalogány u. 7. és Csalogány u. 26.) e terület kínálkozott a budai anyag közzétételének folytatásához. A 217 példány egyenetlenül oszlik meg a 12 ásatási helyszín között, aminek a területek nagysága, régészeti vonásai s az anyaggyűjtés jellege az okai. A pipák szempontjából teljeskörű, alapos és külön gyűjtés és nagy leletszám jellemezte a Medve u. 25-29. és a Ganz u. 8. alatti ásatásokat, így az anyagon belüli arányszámoknál ezekre súllyal támaszkodhattunk, bár a felső, újkori rétegek részbeni gépi eltávolítása (területenként változó vastagságban) legalábbis az újkori példányok előkerülését, a többi telekhez hasonlóan, ezeknél is jelentősen szűkítette. így a stratigráfiai-kronológiai adatok is sok esetben elvesztek (50 db szórvány). Az általánosabb kormegállapításnál (török- ill. újkor) pontosabb keltezésre 2 GARÁDY 1944. 399-400, CXLII. t. 6-9. 3 BERTALAN 1997. 345, V. 1.13, BERTALAN 2004. 58,12., 15. kép, 64, 45. kép/4. 4 Szemelvényes közlés: TOMKA 2000b. 128-129, 5g/l-ll
