Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - BENDA Judit: A budai Fő utca 14-18. telken álló középkori épület hányatott sorsa

tatás sem vett tudomást a vastag középkori falazat-ról. Az építészeti megoldás - hevederívvel másodlagosan áttört homlokzat - szó szerint „legközelebbi" analógiáját

13 a Fő utca 20-ban találjuk. Itt azonban a széles áttörést kettős ívvel és egy nagyméretű pillérrel oldották meg. A ház északkeleti sarkában láthatóan húzódott még egy falelválási vonal. Lehetséges, hogy a mellette talált visszabontott sarok mellé, annak külső oldalához illesztve építették a házat, így ezeket a nyomokat tapasztaltuk a felületen. A pince belsejében a téglaboltozat indítási szintje nem volt egyforma. A déli oldalon jól látszott a visszabontott koronája, amire ráültették a dongaboltozatot. Az északi oldalon egyáltalán nem látszott, csak a téglaív töréséből lehet következtetni, hogy mögötte húzódik. A boltozat alját, talán statikai okokból nem a falra, hanem mintegy köpenyezést adva neki, az elé rakták. A pince belsejében, a mintegy egy méteres újkori feltöltés alatt, nem került elő eredeti középkori szint. A 18. század óta bizonyíthatóan borospinceként használt helyiség járószintjeiben hordótartó ászokfa maradványokat és több fából faragott hordódugót találtunk. A középkori járófelületet az újkorban kissé lejjebb süllyesztették, így annak nyoma sem maradt. Ellenben találtunk az agyagos altalajba ásva egy Y alakú keskeny csatornát, melynek falait kőlapokkal erősítették meg a talaj bedőlése ellen. A pince északnyugati és délnyugati sarkaiból induló csatornák középtájt találkoztak és közös sávban folytatták útjukat kelet felé. Építési korát - leletanyag híján - nem sikerült egyértelműen megállapítani,

14 funkciója a félig földbe mélyülő pincébe befolyó talajvíz elvezetése volt. Közvetlenül a pince bejáratánál egy ovális alakú gödör húzódott. Betöltése rengeteg faszenet, 15. század végi leletanyagot és néhány ép fadarabot tartalmazott. A fatöredékek a magas talajvízszint konzerváló hatása miatt maradtak meg. Egy tűz pusztító hatása után elásott törmelékként kerülhetett a gödörbe. Lehetséges, hogy a pince síkfödémjének kicserélése téglaboltozatra, ez után a tűzeset után következett be. HORLER 1955. 642-644. Ugyanilyen jellegű kőlapos csatornát találtunk a Jégverem utca 5. telek feltárásán 2007-ben. A15. században épült pince járószintjét a 16. század elején megemelték és nagyméretű hasított márga kőlapokkal borították. Ez alatt tártuk fel az utca felé irányított lejtésű csatornát. BENDA 2008. Az épület emeleti falain több újkori átépítési nyom is látható. A keleti homlokzaton az ajtó és ablaknyílás, valamint a befalazott lépcsőfeljáró ajtókerete ezt a periódust képviseli. Nem ismerjük a korát a déli fal belső oldalán található vakablaknak. Az ablak érdekessége, hogy a déli oldalon a falszövet egységes, nyílásnak nyoma sem volt. A keleti falban lévő pince szellőzőnyílása biztosan újkori, de az északiban lévő, mára sajnos elfalazott szellőző, melynek faragott kő nyíláskerete volt, középkori eredetű. Az északkeleti sarkon látható homokkőből készített ajtókeret szintén az újkorban került a helyére. Érdekes, hogy az így kialakított pincelejáróhoz kapcsolva ívesre, homorúra alakították a középkori kőív útba eső darabjait. Összefoglalva tehát a kutatás eredményeit elmondható, hogy a 14. században épült, négyzetes alaprajzú épület pincéjét - talán egy tűzvész után - a 15. század végén átépítették. Keleti falát áttörték, és kő hevederívvel erősítették meg, az ívtől keletre így lehetőség nyílt a pince kibővítésére. Ekkor történt a korábbi kőkonzolok által tartott síkmennyezet kicserélése a ma is ismert téglaboltozatra. A pinceszinttel és két emelettel rendelkező középkori ház - néhány belső átépítéssel - szinte épen, megérte a 20. század második felét, mígnem a korabeli városrendezés áldozatává vált. A „megmentett" pinceszintet végül beépítették az irodaház udvarába. A 2003-ban lebontott régi irodaházban külső térben kapott helyet a rom, ami miatt csupaszra vetkőztetett falszerkezete az időjárás viszontagságainak is ki volt téve. A 2004-ben felépített új irodaházban a rom belső térbe került

15 és új funkciót kapott. A pincetérben és az újonnan létrehozott első szinten kávézót rendeztek be [7.kép, 8.kép, 9.kép). Remélhetőleg a rendezettebb viszonyok és a körültekintő, igényes használat hosszú időre megőrzi számunkra ezt a sokat próbált középkori házrészletet. A műemléki helyreállítást először Csomay Zsófia, később Brieska Gábor tervezte, majd az utóbbi építész terveit valósították meg. Kár, hogy csak erőszakos technikai megoldásokkal sikerült egyes részleteket megoldani (boltozat áttörése 4 helyen a kávézó podesztjének tartószerkezetéhez; a hátsó, Ny-i fal áttörése egy sosemvolt - és ma is használatlan - ajtónyílás kialakításához; cementes fugázások; az eredetihez képest 1 méterrel megemelt, lebetonozott járószint amely jócskán beszűkíti a teret).