Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - FACSÁDY Annamária: A nők ábrázolásának ikonográfiája az aquincumi sírköveken

R. FACSÁDY ANNAMÁRIA A NŐK ÁBRÁZOLÁSÁNAK IKONOGRÁFIÁJA AZ AQUINCUMI SÍRKÖVEKEN Aquincum területéről és környékéről előkerült kőemlékek jelentős hányada az elhunyt emlékét őrizni hivatott síremlék és családi sírkő. A Kr. u. 1. század végétől a tetrarchia koráig készített domborműveken az elhunytakat és családjukat ünnepi öltözékükben, a korra jellemző hajviseletükkel örökítették meg. A kőfaragók mesterségbeli tudásuk szerint a viselet jellemző vonásai mellett az öltözék elengedhetetlen részét képező vagy jellemző díszítésként szolgáló ékszereket is kifaragták. Az aquincumi sírkövek alapanyaga édesvízi mészkő vagy trachitkő. A Buda környéki bányákból kikerült és a helyi műhelyekben faragott sérülékeny alapanyagot a kisebb-nagyobb mechanikus rongálódások mellett az időjárás koptató hatása is károsította, így az eredetileg minden bizonnyal festéssel is kiemelt finom részletek napjainkban már nehezen kivehetők. Másodlagos felhasználásuk, feldarabolásuk gyakran a dombormű magasabb, erősebben kiemelkedő részeinek megsemmisülését okozta. Az arc sokszor teljesen le van verve, a kompozíció megítélése szempontjából fontos részek elvesztek. A legkorábbi emlékek alakjainak kifaragása a technikai készség hiányáról tanúskodik ugyan, a cél azonban nyilvánvaló volt. A helyi mester római módra dolgozó műhely alapján készítette reliefjeit, jellemző részletek kiemelésével megmutatva az elhunytak viseletének lényeges vonásait, utánozva - nemegyszer félreértve - az eredeti ábrázolásmód egyes részleteit. A sírkőállítás szokásának elterjedése több műhely párhuzamos működését is lehetővé tette, a magasabb szintű technikai tudás részletesebb, kidolgozottabb ábrázolásmódot eredményezett. A síremlékek ábrázolása a római élet egyes aspektusaiba is bepillantást enged. Üzenetüket csak szimbólumrendszerük megismerésével fejthetjük meg. A kőfaragói munkát figyelmen kívül hagyó, az emlékek képi nyelvét elemző összehasonlítások segíthetik ezt a folyamatot. Az utóbbi években vált (többé-kevésbé) elfogadottá a „ gender archaeology", az egyes témakörökön belül, avagy új témákat felvetve, a nemekre is fókuszáló kutatómunka. A nők szerepére világíthat rá megjelenítésük módja is. A nőket általában párjuk oldalán vagy családjuk körében, gyermekeikkel jelenítették meg a sírköveken. A családban elfoglalt helyzetüket számos esetben a szerencsésen megmaradt felirat igazolja. Az 1-2. századra keltezhető sírsztéléken általában kevés személy - anya gyermekével, házaspár - képmását örökítették meg. A Severus kortól kezdődően új tendencia érvényesült: a reliefen ábrázolt személyek száma növekszik, nemritkán három-négy felnőtt és több gyermek is látható. Ritka az elhunyt nőt egyedül megjelenítő kőemlék ábrázolás, még a Nagy Tibor szerint Aquincumban tipikusnak

1 tekinthető sírdíszítmények, a mellképes medaillonok között is csupán egyszer fordul elő.

2 Egymagában látható egyszerű sírkövén Flavia Matróna, M. Petelus Clementinus decurio neje,

3 valamint egy felirat nélküli töredéken bennszülött ruhában ábrázolt nőalak.

4 Párja nélkül, bepólyált csecsemőjét karjában tartva örökítették meg azonban Flavia Aiulot

5 (1. kép) és Antistia Firmát.

6 Általánosan elterjedt a mellkép, fél- vagy háromnegyed alakos ábrázolás. Álló, teljes alakban megjelenő női portrét - egy, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött házaspár-ábrázoláson 1 NAGY T. 1971.119. 2 ID Nr. 736. 3 ID Nr. 3042. 4 ID Nr. 9842. 5 ID Nr. 2854 6 ID Nr. 3045.