Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - FÉNYES Gabriella: Középkori vízmű maradványai Budán, a Lánchíd utca 19-21-ben
alapozta, és nem közvetlenül a Duna vizére. A vízminőségen túl ennek valószínű oka, hogy a Duna vízszintje nagyon ingadozó. Az alacsony és magas vízállás között több méteres a szintkülönbség, így a vízmű vízellátása a középkori technikai feltételek mellett nem lett volna megoldható, hiszen a változó vízállás miatt, szélsőséges esetekben a vízmű víz alá kerülhetett volna, vagy a nagy szívómagasság miatt, a szivattyú működése vált volna lehetetlenné. Sőt, szélsőségesen alacsony vízállás esetén a víz el se jutott volna a szivattyúházba. 16 Deák Antal András az esztergomi vízemelő működését két fázisban rekonstruálja. Szerinte a Duna vizet először a Verpec (Veprech)- toronyban lévő ciszternába emelték, majd onnan szivattyúzták a várba. 17 Feuerné Tóth Rózsa a budai vízműről szintén úgy gondolta, hogy a Duna vizet vödörsoros vízemelővel emelték a szivattyúkhoz, majd a szivattyúk jutatták fel a vizet a várhegyre. 18 Elgondolása egyáltalán nem volt helytelen, ilyen vízmű ábrázolását látjuk Pisanello rajzai között. 19 A Lánchíd utcai ásatás során tapasztaltak azonban ennek ellent mondanak, hiszen az akna keleti oldalán lévő forrásfoglalatban a sziklából természetes módon folyik ki a víz, amely ma is bizonyos szintig megtölti az aknát. Amíg ez a vízforrás biztosította a vizet, nem volt szükség rá, hogy mesterségesen vízzel töltsék az aknát. 20 Az ásatás során az aknában három szerszámot (fakalapács, csákány és feszítővas) találtunk, valamint nagy mennyiségben került elő olyan faforgács, hulladék, amely fatörzs bárdolása során keletkezhet. Ezek alapján arra gondolok, hogy a vízmű működése egy javítási munka 16 Grácban 1550-ben építettek egy vízművet, amellyel a Mura vizét nyomták fel a Schlossbergre. A jég és a Mura vizének erős csökkenése azonban lehetetlenné tette a szivattyúk működését, 1561-ben végleg le is állították a vízművet: VARETZA 1980,13-14. 17 DEÁK 2007, 25-26. Hozzáférhető a Duna Múzeum honlapján: www.dunamuzeum.hu. 18 TÓTH 1975, 36-37. 19 A rajz közölve: TACCOLA 1982, Abb. 188. 20 A forrásfoglalatban a sziklarepedésből kifolyó víz lehet a várhegy lábánál feltörő forrásvíz, vagy a parti kavicsrétegen átjövő szűrt Duna víz. A forrásfoglalat alja Bf. 97,62m. A Duna aktuális vízállása Bf. 96,45 és Bf. 99,04 m között mozog ( http://www.vizugy.hu) . Abban az esetben, ha az aknába Duna víz érkezik, és a Duna vízállása túl alacsony volt, esetleg elképzelhető, hogy a szivattyú működőképessége érdekében mesterségesen jutattak vizet az aknába. idején szűnhetett meg, hiszen a hulladék faanyagot biztosan nem szórták volna egy olyan aknába, amelyből a továbbiakban is vizet akartak szivattyúzni a palotába. Lehetséges, hogy a javítási munka idején emelték ki a szivattyút is. Mindezek arra utalnak, hogy a javítás félbe maradt, és a vízmű a későbbiekben már nem üzemelt. A Lánchíd utcai aknában a vízemelés magassága, a vízemelés technikai feltételei és Scamozzi leírása alapján így valószínűleg dugattyús szivattyú működött. Ennek kivitelére vonatkozóan az ásatás során azonban egyetlen meghatározó elemet sem találtunk. A szivattyút készíthették fából, ólomból, vasból vagy bronzból. A szivattyúra ható terhelések és az élettartam növelése miatt elképzelhető, hogy azt Budán bronzból készítették, és hasonló lehetett, mint a madridi Régészeti Múzeumban őrzött példány. Előkerültek viszont a 2. fejezetben bemutatott nagy méretű fa maradványok, amelyekről első pillanatban megállapítható volt, hogy nem épületszerkezeti elemek, hanem inkább gépészeti maradványok. Jelenlegi elképzelésünk szerint az akna északi fala mentén in situ megtalált keretszerkezet a szivattyú alátámasztását szolgálta. Mivel a korabeli dugattyús szivattyúk szívóképessége a henger fala és az abban mozgó dugattyú közötti tömítés elégtelensége miatt kicsi volt, így a szivattyút a vízbe állítva, vagy a víztükör felett lehető legkisebb magasságban kellett elhelyezni. A feltárt aknában a vízköves felület alapján a vízszint magassága eredetileg 1,6 m körül lehetett. Ezért elképzelhető, hogy a feltárt keretszerkezet az akna padlójától mért 1,8 m magasságban lévő keresztgerendája a szivattyút tartó szintet támasztotta alá. Esetleg ennek részei lehettek a keretszerkezet előterében megtalált deszkadarabok, különös tekintettel a kettős lyukas pallóleletre (11. kép 1). Talán ebbe lehetett beleállítva a két szivattyúhenger. A tömítetlenségnél kispriccelő víz eredményezhette az akna falán itt megfigyelhető vízkő lerakódását. A keretszerkezettel szemben a déli falon, sajnos nem bukkantunk alátámasztó gerendaszerkezet maradványaira. A szivattyú meghajtására a középkorban emberi, állati vagy víz-, esetleg szélenergia jöhetett számításba. A népes udvartartás, a díszkút vízellátása, a kertek öntözése és a halastavak vízellátása olyan nagy vízigényt jelentett, hogy ennek a várhegyre való juttatásához az emberi energia nem lehetett elégséges, még más
