Budapest Régiségei 41. (2007)
TANULMÁNYOK - TERERI György - HORVÁTH Antónia: Az Árpád-kori Kána falu vasleletei II
ország területén előkerült Árpád-kori vaseszközöket összefoglalóan bemutató munka Müller Róbert mai napig egyedülálló feldolgozásán kívül nem született. Noha kezdeményezések történtek, de még ma is áll Müller Róbert azon véleménye, hogy a vaseszközök kutatása periférikus területe a középkor kutatásának, és a leletcsoport feldolgozottsága elmarad a kerámiától. 123 A későközépkor esetében már jobban állunk, hiszen a sarvalyi 124 vagy az ozorai 125 leletanyag feldolgozása megtörtént, jobban segítségül hívhatóak mind az írott, mind a képi források. Több, kisebb leletegyüttes is feldolgozásra került. 126 Munkánk során gyakran kellett ezekhez a későközépkori leletegyüttesekhez nyúlni. Másrészről ekkora vasanyag Árpád-kori falusi környezetből eddig még nem került publikálásra. A vaseszközök komoly értékkel bírtak a középkor folyamán. 127 Az elterjedt álláspont, hogy a törött darabokat újrahasznosították. 128 Ezért szokatlan, hogy gödrökben töredékes állapotban számtalan újra feldolgozható, átalakítható vastárgy került elő. Másrészt az is magyarázatra vár, hogy a tárgyak nagy része teljesen ép állapotban került elő, és ezek közül csak néhány esetben figyelhettük meg az elrejtést. Okként csak részben említhetjük a tatárjárást, mert noha az 1242-es eseményekkel magyarázzuk a falu elnéptelenedését, de erőszakos cselekményre utaló nyomot sehol nem találtunk. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a lakosok elmenekültek, erre utalnak az elrejtett vasleletek. Feltételezhetjük, hogy jómódú népességgel kell számolnunk a területen, melyre bizonyítékul szolgálhat a vasanyagon kívül a kövekkel bélelt sírok, míves kőfaragványok, a kváderkövekből épült templom, pénzek, üvegleletek nagy száma és a gazdag leletanyag. Több esetben a korszakra egyáltalán nem (pl.: jégsarkantyú), vagy csak kevéssé jellemző (pl.: tengelyes olló) tárgy került elő ebből a zárt Árpád- kori környezetből. Ezek alapján bizonyítást nyert, hogy ezeket a tárgytípusokat használták már ebben a korszakban, datálásuk nehéz, mert formájukat változtatás nélkül megőrizték az évszázadok során. 129 123 MÜLLER 1985.427. 124 HOLL-PARÁDI 1982. 125 GERE 2003. l 2 ^ A teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni a közelmúltban publikált decsetei depóleletet. (MIKLÓS 2005.) 127 SZABÓ 1954. 128 Másodlagos felhasználás kevés esetben figyelhető meg Kánán. Az eltörött rugós ollóból koporsókapcsot, szőlőmetszőkésből kampót készítettek. y Munkánkban nagyon sok segítséget kaprunk, és köszönettel tartozunk Wolf Máriának, Müller Róbertnek, Valter Ilonának, Miklós Zsuzsának, Simonyi Erikának, Barsi Csabának, Hatházi Gábornak, a rajzokért Németh Tibornak és Németh Katalinnak.
