Budapest Régiségei 41. (2007)
MEGEMLÉKEZÉSEK - MAGYAR Károly: Kubinyi András (1929-2007) emlékezete
KUBINYI ANDRÁS (1929-2007) EMLÉKEZETE 2007. november 9-én elhunyt Kubinyi András, akadémikus. 1954-1978 között a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa volt, 1969-től a múzeum Középkori Osztályát vezette. A kiváló történészprof eszszor szerteágazó, hatalmas munkásságából az alábbiakban éppen ezért ragadjuk ki a várostörténettel, mindenekelőtt a Budapest történetével kapcsolatban végzett tevékenységét. Kubinyi fiatal történészként - némi kényszerű vidéki kitérő után - érkezett a Budapesti Történeti Múzeumba. Középkoros hivataltörténeti irányultsága ellenére (szakdolgozata a királyi kincstartósággal foglalkozott) csak az Újkori Osztályon kapott helyet, ahol kutatási területének Újpest és Csepel történetét jelölték ki. Ezt azonban korántsem tekintette megalázónak, és a rá kirótt feladatot magas szakmai színvonalon oldotta meg, amit két, e városrészekről született korai dolgozata bizonyít. Fő feladata azonban a Gerevich László főigazgató kezdeményezésére ekkortájt induló, a főváros történetét feldolgozó modern összefoglalás, a Budapest Története című monográfia előkészítő munkálataiban való közreműködés lett. Ebben ő, titkári minőségben, ügyintézői, tudományszervezői szerepet kapott. Emellett segédkezett - előbb csak a háttérből, majd formálisan, segédtitkárként, segédszerkesztőként, később szerkesztőbizottsági tagként - a háború alatt megszakadt Tanulmányok Budapest Múltjából évkönyv újraindításában. Azon igyekezett, hogy az újjászülető sorozatot - saját szavaival élve - „a magyar várostörténet-írás központi orgánumává" tegye, s ugyanakkor bemutassa a legfrissebb európai várostörténeti eredményeket. (Jóval később is büszke volt arra az öt kötetre, amely 1956-63 között e szellemben jelenhetett meg.) A szerkesztői munka mellett azonban maga is számos cikket publikált e fórumon, akárcsak múzeumunk másik évkönyvében, a Budapest Régiségeiben. (Később ennek szerkesztési munkáiban is szerepet vállalt.) Időközben kutatásainak egyre szélesedő látóterébe fokozatosan a várostörténet is bekerült, jóllehet kezdetben tudatosan igyekezett távol tartani magát e szakterülettől, el akarván kerülni a szakmai rivalizálást kollégájával és barátjával, a várostörténész Szűcs Jenővel. A később közöttük kibontakozó, hosszantartó szakmai vita ellenére barátságuk mindvégig fennmaradt, jól jelezve a két kutató emberi nagyságát. A főváros középkori történetével foglalkozó munkáinak témaköre mindvégig igen széles skálát ölelt fel. Ezek között megtaláljuk a kereskedelem-, gazdaság-, személy-, család-, intézmény-, életmód- és társadalomtörténeti vonatkozásokat ugyanúgy, mint a városi pecséthasználat kérdését, a szűkebb és tágabb topográfiát, vagy a Buda esetében oly fontos királyi udvart, és annak a városra gyakorolt hatását. Tanulmányaira, mint például a Buda város pecséthasználatáról, a Buda külvárosáról, Felhévízről, vagy a budai és pesti polgárok Jagelló-kori családi összeköttetéseiről szólók, mindenkor jellemző volt a rendkívüli igényesség. Vizsgált témáit sohasem elszigetelten, szűken vett helytörténeti keretek között kezelte, hanem tágabb magyar és európai kitekintésben. így nem volt meglepő, hogy a Budapest Története monográfia szerkesztői rá bízták a mű 1440-1541 közötti időszakot tárgyaló részének megírását (ez képezte egyben az 1970-ben megvédett kandidátusi értekezése témáját), majd az 1301-1440 közötti időszakét is. Az összefoglalás végül 1973-ban jelent meg a
