Budapest Régiségei 41. (2007)

TANULMÁNYOK - IRÁSNÉ MELIS Katalin: Régészeti kutatások az MO autópálya ÉK-i szakaszán elhelyezkedő 11-13. századi falu területén (Budapest XV. Rákospalota - Újmajor, I. Lelőhelyl995.)

bolygatatlan homokba. Az egyes tűzhelyek az erre a falura jellemző, két, részben egymásba ásott téglalap alaprajzú gödrökből álltak. Ezen a helyen a nagyobb gödrök közepén voltak a feltehetően ovális, vagy kör alaprajzú, paticslapok. A kisebb és mélyebb hamus gödör egyik, rövidebb oldalát beleásták a nagyobb tüzelőgödör egyik, rövidebb oldalába. Annak ellenére, hogy az 1995-ös gépi nyesés teljesen összetörte a 109. objektum maradványait, három tüzelőtérből megmaradtak a paticslapok körívben elhelyezkedő, 3-4 cm vastag széldarabjai. Az északi és a déli oldalon hamus gödrök voltak (58. kép). Az É-i gödör alaprajza tisztán kirajzolódott: téglalap alakú, mérete: 65x80 cm, mélység: a nyesett felszíntől 30 cm. Tető-, vagy tartószerkezet. A DNy-i sarok közelében, a tűzhely külső oldalától 20 cm-re, előkerült egy cölöplyuk (átmérő: 20 cm, mélység cc. 16 cm). A 109. ház kemencéinek egymásra épített falába volt beleásva, a kemence falakon áthaladva a bolygatatlan homokba mélyedt. A leletek és az időrend. A tűzhelyek maradványai közül előkerülő leletek a 11-12. század fordulója és a 12. század vége közötti időszakból származnak. A 109. ház kemencéibe ásott hamus gödör feltöltéséből jellegzetes, 12. századi edénytöredékek is előkerültek. - 1. Kívül barnás szürke, belül vörös, vastag falú fazék, tároló edény alsó része. Méret: F. húr: 10,8 cm, m.: 11,4 cm, v.: 1 cm. Ltsz.: 2008.14.1. - 2-5. Kívül szürke, belül vörös, világos szürke, barnás fekete, fekete fazekak benyomott vonalakkal és vonalkötegekkel díszített oldaltöredékei. Különböző méretű darabok. Ltsz.: 2008.14.2/1-4. - 6. Patics töredék, kemence, vagy tűzhely aljának a széldarabja. Húr: 5,5 cm, v: 1,5 cm. 2008.14.3. - 7-8. Fűtő kavicsok töredékei. Nagy méretű, folyami kavicsok égett darabjai. Ltsz.: 2008.14.4/1-2. A 114. SZABADTÉRI TŰZHELY A III/a szelvényben áthaladó 113. árok keleti oldalán, a gépi földmunka után csak egy földbemélyített tűzhely maradványai kerültek elő (1. kép). A nagy határárok észak felé kanyarodó ágától 13 m-re helyezkedett el. Az 1995-os járószintről a földgép 60 cm vastag földréteget hordott el, és a 114. tűzhelynek már csak az alja maradt meg. Alaprajz és méret. A lelőhely jellegzetes, két téglalap alakú gödörből álló, 200 cm (K-Ny) szabadtéri tűzhelye. A tűzhely a nagyobb, téglalap alakú (90x110 cm), a nyesett felülettől számítva 20 cm mély gödör alján helyezkedett el. A kör alakú patics felület átmérője 80 cm, vastagsága a szélén 1,5 cm a közepén 2,5 cm volt. A bolygatatlan sárga homokra tapasztották, ezért a homok felülete is átégett. A paticslap körül 8 cm, a paticslap felett 6 cm vastag, faszenes koromréteg volt. A tüzelőgödör DK-i sarkához kapcsolódott, a kisebb (85x90 cm) gödör, amelynek az alja a paticslap tetejét beborító, faszenes koromréteg tetejével volt egy szinten. A kisebb gödör azzal a 10 cm vastag réteget alkotó, barna, hamus földdel volt betöltve, amely a nyesett felszínen a két gödör egybemosódó foltját is megmutatta. Lehetséges, hogy csak egyszer használták ezt a tűzhelyet, és ezért hagyták benne a vastag kormos faszénréteget. A TELEPÜLÉSRÉSZLET JELLEGZETES ÉPÍTMÉNYEI ÉS AZ IDŐRENDI KÉRDÉSEK A régészeti kutatás során egy tatárjárás (1241) előtti, 11-12. századi falu külső kertjeinek az ÉNy-i sarkát ismertük meg. A feltárt objektumokból a 11. század vége és a 12. század vége közötti időszakból származó régészeti leletek kerültek elő, amelyeknek egy része kemencék aljába tapasztva, és a szabadtéri tűzhelyek patics, vagy hamu rétegei között helyezkedtek el, a többi a házak, árkok, gödrök, kemencék feltöltés rétegeiből származik. A két leletcsoport teljesen egyforma. A nagy mennyiségű, túlnyomórészt, jellegtelen cserépdarabok között egyaránt előfordultak a 11., vagy a 12. századra inkább jellemző edénytöredékek, mutatják, hogy a feltárt objektumok és a kirajzolódó településrészlet legkésőbb a 13. század elején megszűnt. A területet felszántották, és a külső kertek helye az egész középkorban beépítetlen maradt. A feltárások során mindvégig Györffy István kutatásaira támaszkodtunk, a régészeti jelenségekben az Alföld ősi településmódjának, az ólas-kertes településeknek, a részleteit ismertük fel. „Az alföldi magyarnak két beltelke van. Egyik, a falu vagy város belső részén levő szűk lakótelek, melyen csak a háza van, másik a falu vagy város külső részén lévő ólas, aklos szállás, vagy szérűskert. Ez utóbbin van az óla, itt telel az egész jószágállománya. Itt van minden rakománya, a takarmány, tüzelőanyag, itt lakik a cselédsége. Ez a külső telek, mely többnyire jelentékeny távolságra van a lakótelektől, nem egyéb, mint gazdasági udvar."

19 A 11-13. századi falvak árkokkal felosztott, külső kerti övezetének a részleteit Budapest területén több lelőhelyen feltártuk. A Rákospalota 19 GYÖRFFY 1.1943. 81.