Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Facsády Annamária: Aquincumi fülbevalók = Earrings from Aquincum 51

R. FACSÁDY ANNAMÁRIA változatok között. Az első változat akasztórészének felfelé ívelődő hurokmegoldása egyértelművé teszi, hogy a fülcimpán kifúrt lyukba könnyedén beakasztható volt. (1. ábra, 17/b. kép) Ebben az esetben azonban az ékszer felső része nem simulhatott a fülre, az akasztóhorog magasságától függött távolsága. A másik variációnál a hurok a csüngők irányába, azaz lefelé ívelődik, a fülbe beakasztani képtelenség volt. (2. ábra, 18/b. kép) Viselésekor a fülcimpát alulról ölelte körül az „S" alakú kampó, amit a szokásos beakasztós mód fordítottjaként forrasztottak az ékszer felső részének hátoldalához. A felerősítés kizárja, hogy az akasztó elmozdulhatott volna eredeti helyzetéből. A felső rész így szorosan rásimulhatott a fülcimpára, ahogy az, többek között, Primula képmásán

11 is látható. A meghajlított huzal kellően rugalmas volt ahhoz, hogy a fülcimpára rányomható legyen, ugyanakkor az ékszernek a viseléshez elegendő tartást biztosítson. E megoldás magyarázatot ad az aránytalanul megnyújtott kampók létjogosultságára is. Lehetséges, hogy a 3. századtól divatossá váló, nagy méretű, felső részén áttöréssel díszített ékszerek készültek csak ily módon,

12 a függőkkel eltakarva a szerkezetet. így viselhették a lyoni kincs

13 fülbevaló-párjait, de példákat a birodalom más részeiből és Pannoniából is találunk e technikai megoldásra.

14 A FÜLBEVALÓK TIPOLÓGIZÁSÁNAK SZEMPONTJAI Az ékszerek közül a fülbevaló - közvetlenül az arc mellett lévén - a legkarakterisztikusabb, ugyanakkor a legtöbb variációs lehetőséget magában rejtő ékszerfajta. Kormeghatározásában nehézséget jelent a típusba sorolás kérdése. Egységes szempontok szerinti besorolás hiányában az egyes kutatók tipológiai szemléletmódja között alapvető eltérések adódnak, így a rosszul megválasztott, esetleg igen távoli analógiák figyelembe vétele hamis korszakbehatárolásokat eredményezhet. Az aquincumi példányok tipologizálását alapvetően két szempont szerint végeztem. Egyik a szerkezetét, másik összképét érinti, melyet előbbi csak részben befolyásol. Szerkezetileg a legnagyobb különbség az akasztó technikai megoldásánál figyelhető meg; lehet zárt vagy nyitott. Összképe szerint egyszerű, egyrészes, vagy összetett, többrészes variációkat különböztethetünk meg. A nyitott, S formájú akasztó nagyobb változatosságot, többféle 11 METZGER 1999.133. 111. kép. 12 A publikációk a legtöbb esetben nem teszik lehetővé a hurok irányának megállapítását. 13 SEY-KÁROLYI-SZENTLÉLEKY 1999.123. és 124. 14 RUSEVA-SLOKOSKA 1991. Kat. 49, 51, 54; JEWELRY cat. 4, 6.; JÁRDÁNYI-PAULOVICS 1953.124. díszítési módot tett lehetővé az ékszerek készítésénél, melyek eltéréseik miatt új típusokat eredményeztek. Az egyes formai megoldások közül több párhuzamosan, hosszabb ideig divatos volt. Nagyon kevés azoknak a jellegzetes típusoknak a száma, mely rövidebb, behatárolható időszak, esetleg egy szűkebb terület viselete volt. A forma mellett az esetek többségében a keltezés pontosabbá tételét a felhasznált minta vagy technika teszi lehetővé, különösen az áttört motívumot alkalmazó daraboknál. Azonos formák a római birodalom különböző tartományaiban, eltérő keltezést lehetővé tevő régészeti konstellációban kerülnek elő, ami nem minden esetben magyarázható a többgenerációs használat feltételezésével. Az Aquincumban és környékén előkerült példányok tíz fő típusba sorolhatók: az I—III. típusúak zárt karikával, míg a IV-X. típusúak nyitott akasztómegoldással készültek. (3. ábra) AZ EGYES TÍPUSOK LEÍRÁSA ÉS KORMEGHATÁROZÁSA I. típus: egyrészes, zárt karika A legegyszerűbb, legelterjedtebb forma, de a felhasznált alapanyag vastagsága alapján némi variációs különbségek figyelhetők meg az egyes darabok között. Mivel a karika a II. és III. variáció alapját képezte, nehéz meghatározni, hogy valóban csak magában viselték-e már a kora császárkorban is.

15 Változatai a huzal mintázatában és a záródás kialakításában különböznek egymástól. l/a. Huzalból készült karika, végei spirálisan egymásra tekertek. Technikai kialakítása megegyezik a „rugós" karperecekkel

16 és gyűrűkkel.

17 Aranyból

18 igen gyakori, (6 pár került elő) de ezüstből és bronzból készült változata is ismert Aquincumból. (1. kép) l/b. Huzalból hajlított karika, egyik vége hurokformára alakítva, a másik kampós. Minden pár aranyból

19 készült. (2. kép) I/c. A karika sodrott huzalból készült, záródása egyszerű kampó-hurok. Egy példánya ismert bronzból.

20 A könnyen kialakítható forma a hellenisztikus korra nyúlik vissza. Britanniában feltűnik már a bronzkorban és példányai fellelhetők a római kor után is.

21 Párhuzamai a 2. századból ismertek 15 SIVIERO 1954. 298. Pompeii 16 R. FACSÁDY A: Bracelets d'Aquincum ANODOS. Studies os the Ancient World 3. (2003) 44. 17 HENKEL 73. Nr. 695-705. típusok 18 TOPÁL 1993. 20, TOPÁL 2003. 46. 19 SZIRMAI ArchÉrt 112 (1985) 222.; FACSÁDY 2002. 222 20 TOPÁL 1993.12. 21 ALLASON-JONES 1989. 6. (Type 3.) 52