Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Gabler Dénes: Terra sigillaták az albertfalvi vicus nyugati részén = Terra sigillata im Westteil des vicus von Albertfalva 71

TERRA SIGILLATÁK AZ ALBERTFALVI VICUS NYUGATI RÉSZÉN a szériának gyártása tehát biztosan 180 utánra tehető; forgalmi ideje azonban a III.sz első negyedében, esetleg az után is követhető.

64 A Comitialis VI áru gyakori a dunai tartományokban. Poetovioból 17 példányát ismerjük 65 Vindobonában 8,

06 Brigetioban 4,

67 Carnuntumban 3,

m Aquincumban, Gorsiumban

69 és Balácán egy-egy darab került elő.

70 Ugyanígy gyakran tűnik fel a noricumi leletanyagokban is: Lauriacumban 25,

71 Ovilavában 16,

72 Havia Solvában 9 példány került elő ebből a szériából.

73 A másik, egyértelműen Rheinzabern későbbi időszakában gyártott darab a 31. sz., amely Julius I-Julianus I köréhez köthető. Ez az áru is több, jól keltezhető leletegyüttesben található meg, így -előbbihez hasonlóan- a londoni rakpart 4-5. fázisának 224 utánra tehető anyagában, a Kr. u. 222 után betöltött langenheimi 1. pincében, a 185 után épített Niederbieberben , Heddernheim 180 utánra tehető III. fázisának leletei közt ill. a jagsthauseni 2 c gödör Kr.u 218-ban vert éremmel keltezett betöltésében valamint a ladenburgi, 244 utáni pinceleletben.

74 Ha a biztosan keltezhető leletegyüttesekből indulunk ki, akkor megállapíthatjuk, hogy ez az áru először a III. században jelenik meg,

75 forgalma azonban valószínűleg a 240-es évekig követhető. Ez a széria elsősorban a Wetterauban és Germania inferiorban gyakori, de a Dunavidéken is fellelhető, így Lauriacumban

76 (30 db), Ovilavában (10 db)

77 valamint Mauternben.

78 Számos példány található Pannoniában is: Carnuntumban 18 db,

79 Vindo64 MEES 2002. 336. 65 MIKL-CURK 1969. 24-26. 66 WEBER-HIDEN 1996. Taf. 106 1-8. 67 KUZMOVÁ, K.: Katalog III. Rímské zbierky. Podunajské múzeum, Komarno. = Terra sigillata a múzeum gyűjteményében. Komarno, 1992. 61. 68 ZÖCHMANN-KANDLER, Ch.: Terra sigillata der „SteilhangGrabung" 1971-1972 in Petronell. Carnuntum Jb 2001. 79. 69 GABLER 1987. 80. 70 GABLER, D.: Die Sigillaten von Baláca 4. In: Balácai közlemények 7. (2002), 77. 71 KARNITSCH 1955. Taf. 35,5-9, Taf. 36,1-7, Taf. 37,1-7, Taf. 38,1-6. 72 KARNITSCH 1959. Taf. 136,6, Taf. 137,1-5, Taf. 138,1-7, Taf. 139,1-3. 73

GROH, St.: Die Insula XLI von Flavia Solva. Ergebnisse der Grabungen 1959 und 1989 bis 1992. ÖAI. Sonderschriften 28. Wien, 1996. 213. 74 KORTÜM, K.-MEES, A.: Die Datierung der Rheinzaberner Relief sigillata. In: Form and Fabric. Rome's material past in honour of B. R. Hartley. Oxbow Monograph 80. Oxford, 1998.158. 75 MEES 2002. 352. 76 KARNITSCH 1955. Taf. 68,1-9, Taf. 69,1-8, Taf. 70,1-8, Taf. 7% 1-5. 77 KARNITSCH 1959. Taf. 177,1-8, Taf. 178,1-2. 78 KALTENBERGER, A.: Terra sigillata In: SAUER, R.-STIGLITZ, H.ZABEHLICHKY, H.: Das Kastell Mautern-Favianis. RLÖ 39. Wien, 2000.137,149. 79 ZÖCHMANN-KANDLER 2001. 80; ZÖCHMANN-KANDLER, Ch: Terra sigillata der Grabungskampagne 1993. In: Das Auxiliarkastell Carnuntum 2. Forschungen seit 1989. ÖAI Sonderschrift 30. Wien, 1997.106. bonában 11 db,

80 Poetovioban 4, Burgenlandban 2 és Aquincumban egy db

81 került elő. A négy késő rheinzaberni példány (26-27-28, 31) egytől egyig a D felület nyesése, dózerolása során került elő, tehát a felső rétegekben, míg a földbemélyedő objektumokban korábbi, a markomann háborúk előtti időszakra keltezhető leletanyag volt. E néhány késő-Antoninus-Severus kori töredék ugyan a sigillataanyagnak alig 6%-át teszi ki (a teljesedéiig 408 db-ból álló albertfalvi sigillata anyagnak pedig alig 1%-a), mégis azt bizonyítja, hogy a vicus területén, legalábbis annak nyugati részén a 3. század elején vagy első felében is lehetett gyér megtelepedés. A díszítetlen rheinzaberni sigillaták száma kevés; többségük a Drag. 31 formájú tányér valamelyik változatát képviseli (12 db), közelebbi meghatározásukat azonban töredékességük nem teszi lehetővé. Egyiküknél (108. sz.) az eltört tányértöredékeket ólomkapoccsal illesztették össze, ennek nemcsak helye, hanem az összeerősítésre szolgáló ólom is megmaradt. A rajnai anyagban összesen 5 db Drag. 33 formájú pohár töredéke található, ezeknek közelebbi tipológiai besorolása sem lehetséges. Újkori feltöltéssel kevert anyagban, nyesés során került elő egy Drag. 54 formájú, gömbhasú palack (olla) töredéke. A forma eddig Albertfalván ismeretlen volt. Párhuzamai a Kr. u. 170-es évek második felére keltezhető cambodunumi edénydepotban találhatók.

82 Ugyanez a forma fellelhető Niederbieberben,

83 Sorviodunumban,

84 valamint az aquincumi canabaeban.

85 Keltezésénél a késő Antoninus Severus kor vehető számításba. A reliefdíszű sigillaták közt nincs westerndorfipfaffenhofeni áru; a díszítetlen edények közt pedig a kései Drag. 32 forma csak egyetlen példánnyal van képviselve (121. sz.). A 3. század közepének jellegzetes spektruma tehát hiányzik a telepen, ami azt jelenti, hogy gyér betelepüléssel inkább csak a 3. század első negyedében számolhatunk. A terra sigillata anyag alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: a) a vicus nyugati részén a betelepülés valamivel később kezdődhetett, mint a korábban kutatott területeken; itt Trajanus uralkodásának végén vagy Hadrianus korában kezdődik az importált kerámia forgalom. 80 WEBER-HIDEN 1996. Taf.133,1-11. 81 GABLER 1987. 87. 82 CZYSZ, W.: Der Sigillata Geschirr depot von CambodunumKempten. Ein Beitrag zur Technologie und Handelskunde mittelkaiserzeitlicher Keramik. BRGK 63. (1982), 288. 83 OSWALD-PRYCE pl. 87. 84 WALKE 1965. Taf. 35,13. 85 GABLER 1976. Abb. 20,15. 83