Budapest Régiségei 40. (2007)
TANULMÁNYOK - Gabler Dénes: Terra sigillaták az albertfalvi vicus nyugati részén = Terra sigillata im Westteil des vicus von Albertfalva 71
GABLER DÉNES és Balácán. 49 Reginus I áruja legnagyobb számban Carnuntumban lelhető fel (33 db), ezt Vindobona követi. Aránylag sok került elő Acs-Vaspusztán, a tábor principiájában, néhány darabot közölhettünk Aquincumból, Brigetioból, Gorsiumból és Balácáról. 50 Anyagunkban megtalálható a Cerialis V típus is (22. sz.), amely a Bernhard-féle osztályozás szerint az I b csoportba sorolható. Th. Fischer szerint ennek a csoportnak működése a markomann háborúk utáni időszakra keltezhető, mivel árujuk nem található meg a Kr. u 175 táján elpusztult Regensburgkumpfmühli táborban. 51 Ezzel szemben a Cerialis csoport több olyan pannóniai tábor és város leletanyagában megtalálható, amelynek pusztulása a Kr. u. 170/178 évi markomann háborúk eseményeivel hozható kapcsolatba, így Aquincumban, Sallán, Gerulatán, Quadratán, Celamantiában és Intercisában. 52 Ennek megfelelően a Cerialis csoport még a Marcus háborúk előtti időszakra keltezhető. E széria után húzatjuk meg azt a határt, amely a későbbi kronológiai csoportot a korai és középsőAntoninus koritól elválasztja. Némileg eltérően keltezte fenti műhelyeket A. Mees, aki a Bernhardféle osztályozást teljes egészében elvetette, 53 és az egyes típusokat a jól keltezhető leletegyüttesekben előforduló gyakoriságuk alapján próbálta meg időrendileg csoportosítani. Ez a matrix az egyes típusok forgalmi idejének meghatározásához nyújthat segítséget. Módszere alapján a gyakrabban előforduló kerámia keltezésére természetesen jóval több esély nyílik, mint a ritkán fellelhető árufajtákéra. A. Mees a Cerialis csoportot Kr. u. 160/170 és 220/230 közti időszakra keltezte, 54 jelezve azt, hogy a műhely működésének záródátuma nehezen határozható meg. A dunai tartományokban a Cerialis csoport árujának Kr. u. 180 utáni forgalma nem igazolható, ezzel szemben a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegekben ez a kerámia gyakran lelhető fel, ezért ezt a szériát Antoninus korinak tarthatjuk. Ezt a keltezést elfogadta A. Mees is, 55 noha a Kr.u. 160-180 közti időrendet támogató leletegyüttesek időrendjét bizonytalannak tartja. A 49 GABLER, D.: Die Sigillaten von Baláca 4. In: Balácai közlemények 7. (2002), 76. 50 IBIDEM 76. 51 FISCHER 1990. 48. 52 GABLER 1994. 59; LŐRINCZ, B. - VISY, ZS.: Die Baugeschichte des AuxUiarkastells von Intercisa. In: Roman Frontier Studies 1979. Papers presented to the 12 th Int. Congres of Roman Frontier Studies BAR IS 71. Oxford, 1980. 683, 693. 53 MEES, A.: Zur Gruppenbildung Rheinzaberner Modelhersteller und Ausformer. Jahrbuch aus Äugst, Kaiseraugst 14. (1993), 229. 54 MEES-KORTÜM 1998.161. 55 MEES 2002. 332. csoport áruja a 180 utáni síregyüttesekben is megtalálható, így a regensburgi temetőben. 56 A 24. sz. darab töredékessége miatt nehezen határozható meg. A levélfríz ugyan több, a korai csoportba sorolható mesternél is megtalálható, de Mammilianus motívumkincsében is feltűnik. Ez utóbbi A. Mees szerint a Jaccard szerinti osztályozás 5. csoportjába sorolható. Működési idejének meghatározásában csak kevés jól keltezhető leletegyüttes nyújt támpotot, ezek alapján tevékenysége a Kr. u. 170200 közötti évtizedekre tehető. Viszonylag korai kezdetre enged következtetni egy Lucanus perembélyeg is, amely ennek az officinának edényén jelenik meg. Nincs kizárva, hogy olyan korai rheinzaberni műhelyek mint Janu I, Reginus I vagy Cobnertus II táljain fellelhető Mammilianus perembélyeg ennek az officinának fazekasára vonatkozik, 57 ami azt jelenti, hogy működésének korai fázisában kiformázó fazekas lehetett a manufaktúra alapító generáció mestereinél, majd később lett önálló, reliefkészítő. Egyes gyártmányai, mint azt a Kr. u. 242 utánra keltezhető großprüfeningi leletegyüttes bizonyítja, még a 3. század közepén is forgalomban lehettek. 58 Ennél a példánynál tehát számításba vehető a Severus kori keltezés is. Míg fenti példányok esetében csak felvetődött az a lehetőség, hogy rheinzaberni áru a markomann háborúk után is kerülhetett Albertfalvára, az alábbiakban két olyan edénytöredéket mutatunk be, amelyeknél a Severus kori keltezés biztosra vehető. Ezeknek egyike a legépebben maradt, teljes profilt és talpgyűrűt mutató 26. sz. példány, amely Comitialis VI műhelyében készülhetett. Ez a széria aránylag gyakran fordul elő jól keltezhető leletegyüttesekben, így a Kr. u. 183 utánra tehető Newsteadben, 59 a 185-ben épült Niederbieberben, 60 Heddernheim 180 utánra tehető III. fázisának anyagában, 61 a 180 után nyitott regensburgi temetőben, a londoni rakpart Kr.u. 224 utánra tehető 4-5 fázisának leletanyagában 62 , a Kr.u. 222 utáni kerámiát tartalmazó langenheimi 1. pince betöltésében. 63 Ennek 56 SCHNURBEIN, S. von: Das römische Gräberfeld von Regensburg. ArchForsch in Regina Castra- Reganesburg I. Materialhefte zur Bay. Vorgesch. Reihe A 31. Kallmünz/Opf, 1977. 29. 57 MEES 2002. 338-339. 58 FISCHER 1990. 35, Anmerkung 133. 59 HARTLEY 1972. Appendix VII. 60 OELMANN 1914. Taf. 8. 61 FISCHER 1973. 208. 62 BIRD, J.: Samian ware. In: MILLER, A. -SCHOEHELD, J. -RHODES, M. (eds): The Roman Quay at St.Magnus House, London. In: London and Middlesex Arch. Society, Special Paper. London, 1986.139. 63 SIMON, H.-G. - KÖHLER, J.: Ein Geschirrdepot des 3. Jahrhunderts. Grabungen im Lagerdorf des Kastells Langenhain. In: Materialien zur röm-germanischen eramik 11. Bonn, 1992. 82
