Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Facsády Annamária: Ékszerlenyomatos római tégla Aquincumból = Brick with jewel impression from Aquincum 45

BUDAPEST RÉGISÉGEI XL. 2006. R. FACSÁDY ANNAMÁRIA ÉKSZERLENYOMATOS RÓMAI TÉGLA AQUINCUMBÓL Az Aquincumi Múzeum téglaraktárának rendezése, illetve adatbázisának készítése során egy nem szokványos lenyomatú töredéket emeltünk ki.

1 A tégla a Hajógyári-szigeten 1996-ban, H. Kérdő Katalin vezetésével végzett feltárásból

2 származik, s a helytartói rezidencia területéről ismert építési kerámia rendszerezése, valamint egyetemi szakdolgozat formájában történt részbeni feldolgozása

3 kapcsán terelődött rá a figyelem. A tégladarab

4 mérete 21,5 x 12 cm, vastagsága 2 cm. A törésfelületekből egyértelműen megállapítható, hogy tubus szélesebb oldallapjának töredéke, felületén bemélyített vonalakon kívül még a téglaporos mészhabarcs maradványait lehetett megfigyelni. A rajta lévő bélyeg szövege: CHO(rtis). A töredék jelentőségét, egyedi elbírálásának szükségességét azonban egy minden bizonnyal véletlenül rákerült lenyomatnak köszönheti. A csupán technikai okok miatt készített vonalak között megbúvó ábrázolás ugyanis egy vésett gemmával

5 díszített fejű gyűrűtől származik. (1. kép) A GYŰRŰ FELTÉTELEZETT TÍPUSA ÉS A GEMMA ÁBRÁZOLÁSA A gyűrűt viselő kéz legalább kétszer ért hozzá a még nyers téglához a tubus egyik hosszabbik oldalának szélénél. A lenyomat duplázódása - 4-5 mm-es eltéréssel - élesen kirajzolódik, (2. kép) a kettős lenyomat miatt viszont a gyűrű formája kevésbé karakterisztikus. Az első, eredetileg bizonyosan teljesebb formát mutató lenyomaton a gemmakép részlete, a gyűrű fejének alakja, a vállak indítása mutatkozik. A második, felsőbb lenyomat 1

A téglaraktár rendezését és a feldolgozást Havas Zoltán végzi. Ö hívta fel figyelmemet erre a darabra, amit ezúton is köszönök. 2 Az ásatás ismertetése: KÉRDŐ 1997. 27-39. 3 HAVAS 2005. 4 Téglakatalógus száma. 896, azonosítási száma: 3638. 5 A lenyomat alapján csak nagy valószínűséggel feltételezzük, hogy gyűrűkő befoglalásával készült a fej díszítménye. A gyűrű saját anyagából készített fejen bemélyített portré igen ritka, ld. GESZTELYI T: Pannóniai gyűrűk egy debreceni magángyűjteményben, DDMÉ (2000), p. 106. az előbbit részben eltakarja ugyan, de szerencsésen megmaradt a gyűrűfejet díszítő, valószínűsíthető gemma csaknem teljes terjedelmű ábrázolása. Az enyhén ovális gyűrűfej erőteljes, de minden bizonnyal díszítetlen vállban folytatódott. Mivel a gemma - nyomai alapján - nem simulhatott teljesen a gyűrűfejbe, a váll pedig határozott vonalvezetésű, a gyűrű eredetijét Henkel

6 25. Nr. 157, ül. 56. Nr. 411. Guiraud 2-es (c, d, f g),

7 Henig XII.,

8 illetve Aquincum I.

9 típusok között kell keresnünk. (3. ábra) Pontosabb típus-meghatározásra a gyűrűtest ismeretének hiányában nem vállalkozhatunk, de minden bizonnyal egy „typical Roman fingerring"

10 hagyott nyomot töredékünkön. Ennél a formánál a gyűrűtest, a vállak és a gyűrűfej külön díszítés nélkül, egyetlen lendületes ívet alkot. A fej egyáltalán nem, vagy alig emelkedik ki a váll vonalából, hangsúlyosságát az ékszer arányaihoz képest jelentős méretű díszítménye okozza. A vállak a fej felé egyenletesen vastagodok, dí szí tétlenek. Az 1. század végétől

11 ismert, gyakori gyűrűforma, amely a következő század folyamán fokozatosan, kisebbnagyobb mértékben módosult. A legszembetűnőbb változás, hogy a gyűrűk válla egyre szélesebb és vastagabb, esetenként szögletesebb lett,

12 a díszítés hangsúlya pedig egyre inkább a fej helyett, illetve mellett a gyűrűvállakra került át. Divatjának szűkebb időszakra történő keltezését bonyolítja, hogy a 3. század folyamán földbe került pannóniai kincsleletekben a főként 2. századra jellemző gyűrűforma a 3. század második feléig, végéig megőrződött.

13 6 HENKEL 1913. 25., 56. 7 GUIRAUD 1989.181. 8 HENIG 1978. 39. és fig. 1. 9 FACSÁDY 2003.13. 10 JOHNS 1996. 42. 11 Pl. AGUN 126. 12 AGUN 71, 72,118. FACSÁDY 2001a. 221. Nr.l. 13 Gesztelyi T: Pannonische Siegelringe: Kontinuität und Diskontinuität. In: Akten des 3. internationalen Kolloquiums über Probleme des provinzialrömischen Kunstschaffens. Bonn, 1996. 53.; FACSÁDY 2001. 67. 45