Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Maráz Borbála: Budapest-Gellérthegy és környékének késő LaTene-kori településtörténete II. = Siedlungsgeschichte von Budapest - Gellértberg und Umgebung in der späten LaTene-Zeit II. 31

BUDAPEST RÉGISÉGEI XL. 2006. MARÁZ BORBÁLA BUDAPEST - GELLÉRTHEGY ÉS KÖRNYÉKÉNEK KÉSŐ LATÈNE-KORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE II. A gellérthegyi kelta oppidum és a romanizált őslakosság települései a Gellérthegy körüli síkságon Jelen tanulmány első, már megjelent részében ismertettük a kutatás által „Gellérthegy-Tabán" kettős névvel jelölt késő LaTène-kori települések közül a tabánit

1 Az azóta a Tabánban, a Rác fürdő körzetében 2005-2007. között végzett ásatások eredményei

2 is megerősítették a két lelőhely szétválasztásának indokait. Az alábbiakban a kettős nevű „lelőhely" Gellérthegyre vonatkozó adatait, topográfiai leírását és településtörténeti szempontú bemutatását szándékozunk összefoglalni. Ez nemcsak Budapest területének késő LaTène-kori története szempontjából lehet fontos, amelyre vonatkozóan számos részletes és alapos feldolgozást publikáltak már,

3 hanem a Gellérthegyen végzendő esetleges további terepmunkák és régészeti örökségvédelmi tevékenység számára is. A kelta oppidum teljes területéhez képest ugyanis csak mozaikszerűen elhelyezkedő, kisebb felületek régészeti feltárása történt meg (3. kép). Az oppidum egykori objektumainak helye a 19-20. században csaknem teljesen beépült, és a nagymértékű újkori bolygatottság és fedettség miatt régészeti kutatásra már csak viszonylag kis terület maradt. Ezért tartottuk fontosnak a gellérthegyi oppidum feltételezhető területén belül a mai terület-nyilvántartás alapján a helyrajzi számok lehetőség szerinti megjelölését, azonosítását is, reményeink szerint segítve ezzel a későbbi régészeti feladatok ellátását. A gellérthegyi oppidum és a körzetében előkerült eraviszkusz települések jelentőségét ugyanakkor Pannónia római foglalás utáni története vonatkozásában is fontos hangsúlyozni. Nagy Lajos volt az, aki a gellérthegyi törzsi központ jelentőségét a Pannónia- és Aquincum-kutatás szempontjából is felismerve foglalkozott intenzíven a gellérthegyi és a tabáni telepek feltárásával és - Alföldi Andrással közösen - az eredmények történeti szempontú in1 MARÁZ 2005a. 2 PAPP-MARÁZ 2006. 3 Mindenekelőtt: BÓNIS 1969; továbbá NOVÁKI-PETŐ 1988; PETŐ 1993; BÁRRAL 1998. terpretációjával.

4 Ezért is foglaljuk össze röviden a gellérthegyi oppidum ismertetése után a Gellérthegy közvetlen környékén ismertté vált többi késő LaTène-kori és a Kr. u. 1. század második felében tovább élő bennszülött települések és temetők, feliratos kőemlékek topográfiai vonatkozású adatait. A települési kép átrendeződése a Kr. u. 1. század közepe után mindenképpen megmutat valamennyit a kelta őslakosság helyzetének a római foglalás után bekövetkezett változásából. 1 GELLÉRTHEGY (L, XI. KER.) KÉSŐ LATÈNE-KORI OPPIDUM (KR. E. 1. SZÁZAD MÁSODIK FELE - KR. U. 1. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEI) A budai oldal egyik meghatározó látványa a Gellérthegy; tömbje átlag 120 méterre emelkedik a Dunapart fölé. Az északi és a keleti oldalán függőleges sziklafalakkal, ill. meredek lejtőkkel csatlakozik a Duna menti keskeny parti sávhoz, valamint a Tabánnak nevezett városrészhez (egykori patakvölgyhöz, az Ördögárok völgyéhez). Kelet - nyugat irányban elnyúló platóján és déli lejtőjén létesült a Kr. e. 1. században a kelta eraviszkusz törzs erődített települése, oppiduma (1. kép).

5 A hegytető kiváló stratégiai helyzetének köszönhetően jött létre itt a római hódítás (foglalás) előtti őslakosság központja. Észak felé egészen a későbbi Aquincumig belátható innét a Duna jobb parti sávja, dél felé pedig az akkoriban sok ágra szakadó Duna szigetei. A Gellérthegy ugyanakkor fontos átkelőhely közelében emelkedik: a Duna Budapest térségében itt a legkeskenyebb, és a pesti oldalra való átjutásra a legalkalmasabb. Több mint 100 évvel ezelőtt, 1904-ben fordult először figyelem a Gellérthegy régészeti emlékeire, amikor a gellérthegyi Vízművek építése történt. A 4 NAGY 1942; ALFÖLDI 1942. A későbbi, hasonló szempontú történeti összefoglalások: RADNÓTI 1955; PÓCZY 1959; MÓCSY 1959. 61-65.; MÓCSY 1962. 536., 679., 694. 5 A térképmellékletek szerkesztési és grafikai munkáit Csernus Erzsébet grafikus, a 4. kép geodéziai felméréseit Busi György és Kovács Tibor geodéták végezték. Munkájukat itt is köszönöm. 31