Budapest Régiségei 40. (2007)

MŰEMLÉKVÉDELEM - Istvánfi Gyula: Elméleti-, Épített-, Virtuális Rekonstrukció - a Kronoszkóp ürügyén = Rekonstruktion Theoretische-, Erbaute-, Virtuelle- - A'propos Kronoskop 315

ISTVÁNFI GYULA előtt álló romokra „emeli" a rekonstruált épületek képét, s a forgatható műszerrel közel 180 fokos körbetekintést tesz lehetővé. Mivel az egykori város szövetéhez képest egy esetleges mai felszínről tekintünk le a romokra, az eredetinél magasabb horizont mellett, az előtérben álló épületek felmenő falait nem rekonstruáltuk, sőt a bemutatandó épület előterét is elhagytuk, mert csak így kaphatunk belső, részletezhető képeket. Az l-es műszerállásból láthatóak dél felé fordulva az E jelű utcán álló lakóházak északi homlokzatai. Nyugatra tekintve, a középtérben látható a Macellum, mintegy felében elvágott állapotban, hogy a perisztilium, egyes üzletportálok és a köralaprajzú épület látható legyen. Jobbra fordulva látjuk a Fortuna Augusta szentély kertjét, majd a Nagy Közfürdő tömegét. Az E utcán álló lakóházakat Hajnóczi igen egyszerű, töredékes tömegvázlatban adta meg, holott az egyik házat szokás volt átriumos házként emlegetni. Ilyesminek az ő rajzain nincs nyoma, a miénken a szerkezeti rekonstrukciónak megfelelő ház külső képe szerepel. A Macellum rekonstrukciója egyszerű feladat, a hetvenes években készített restaurálás alkalmával - részvételemmel - részleges, szerény anastylosist készítettünk, ennek perspektívája szerepel Hajnóczi rajzán. Ami ehhez képest módosult, az az üzletek mezzanin szintes felépítménye, ami a lefedés - lásd később - lejtésviszonyainak szerkezeti képéből adódik. Ilyen üzlet-egységeket egyébként Hajnóczi is ábrázolt a C jelű, észak-déli főutcát kísérő taberna soron. A Nagy Közfürdő Hajnóczi minden rajzán négy nagy, párhuzamos, egymás melletti nyeregtetős tömegként szerepel. Ezek közül három (frigidarium, tepidarium, caldarium) dongaboltozatos. A csapadékvíz elvezetése így három 13 m hosszú, majdnem vízszintes csatornával lett volna lehetséges. Ilyen egymáshoz csatlakozó kővályú több is maradt a romok közt. Az ilyen szerkezet azonban sok hiba forrását rejti, ezen kívül az egymásnak támaszkodó dongák a szélső helyzetben állékonysági veszélyt rejtenek, továbbá az ilyen terek megvilágítását is csak kis felületek biztosítják. Ezért, meg a keresztboltozat római építőgyakorlatban való rendszeres alkalmazása miatt, rekonstrukciónk három, középső szakaszán keresztboltozatos teret mutat, miáltal az említett szerkezeti problémák megszűnnek. A negyedik helyiség, amit szokás apodyteriumnak nevezni, vélen%?nyem szerint fedetlen volt, mert síkmennyezetes lefedése értelmetlen és körülményes, és a frigidarium mellett egyébként is indokolt a fedetlen kert. A megfelelő méretű apodyterium a frigidarium keleti oldalán létezik. Ennek az állapotnak a részletesebb képe a 3-as műszerállásból lesz látható, a program folytatása esetén. A 2-es műszerállás szinte teljes egészében a nagy lakóházat mutatja a perisztiliummal a középtérben, s kissé jobbra a kétpilléres terem emeletes képe látható. Ez lényegében Hajnóczi-féle rekonstrukció, kisebb igazításokkal. Nem szerepelt viszont az ő rajzain az az épületrész (lupanarium?), amit újonnan rekonstruáltunk. Végül essék néhány szó a munkamenetről, ami körülbelül a következő. A többé-kevésbé pontos felméréseket egyeztetni kell a helyszínnel. Néhány szögeltérés, rossz helyre rajzolt fal mindig előfordul. Gond lehet a periódusok szétválasztása, az együvé tartozó falak felderítése. Gyakorlatunkban jól alkalmazható módszer, amit Hajnóczi Gyula munkatársaként is alkalmaztam több mint harminc éve. A méreteket áttettem római lábra, s ezzel szerkesztettem meg az alaprajzot, mintegy a régi építész bőrébe bújva. Ezzel az eljárással emelhetők a falak a mennyezetig, ha boltozat létezését tudjuk megállapítani, akkor a boltvállakig. Meg kell jegyezni, hogy Aquincum nagyobb szabású épületei megfeleltek a birodalomszerte érvényes és igen fejlett építési technikának, építészeti elveknek. A régészeti leletek is tanúskodnak erről. Például boltozott épületrészek meghatározott hierarchia alapján készültek. A nagy ív alá be kell férjen a kisebb ív, a boltvállak alá be kell férjen a toldalék épületrész teteje, mert a bevilágítás és a csapadékvíz elvezetés csak így lehetséges. A belsőkben a boltvállak alá kell elférjenek a különböző méretű ajtók. Kis helyiségben szinte biztos a két méter magas, egyszárnyas ajtó, nagyobb térben nagyobb, kétszárnyas ajtókat készítettek. A nagyobb helyiségek légtér méreteinek megközelítésére segíthet valamely szokott arányosság alkalmazása. Ajtók, ablakok szerkezeteire elég jó aquincumi leletek állnak rendelkezésre. A tetőidom megszerkesztése lehet akár az első lépés is, mert nagy, összefüggő épületek tömegrendszerét csak így lehet meghatározni. A tetők, héjazatok meghatározásánál két megbízható adatot tudni kell. Az egyik, hogy a tető szelemengerendássűrű szarufás tetőszerkezet. És a tegula-imbrex rendszerű héjazat meglehetősen nehéz fedés volt. Minden tegula kétoldalt szarufákra támaszkodott. A tető lejtése 22-24 fok körül volt, mert az alacsonyabb hajlásnál beázott, a meredekebb felületről a nehéz héjazat lecsúszott volna. Ez a tetőfajta Itáliában sok helyen ma is létezik, de megmaradtak az ókorból is, vagyis nem hipotézis. Nagyobb méretű boltozatok, keresztboltozatok nem kaptak faszerkezetű alátétet a cserepek (tegulák) alá, hanem 318