Budapest Régiségei 40. (2007)
TANULMÁNYOK - Benda Judit: Fazekasműhely a 18. századi Vízivárosban = Eine Töpferwerkstatt in der Budaer Wasserstadt des 18. Jahrhunderts 295
FAZEKASMŰHELY A 18. SZÁZADI VÍZIVÁROSBAN között talált két ép tintatartót (21. kép) és egy grafittal kevert anyagú olvasztótégely töredékét. NÉPRAJZI PÁRHUZAMOK Az ismertetett anyagegyüttes a főzőfazekaktól a játékokig széles skálát ölel fel. Analógiák keresése szempontjából a festett tányérok vizsgálata a legcélravezetőbb, mert az egyszínmázas fazekak, fedők, kuglófsütők viszonylag egyformák a korszakban szinte egész Közép-Európában. A festett tányérok párhuzamait kutatva 29 a Sárköz vidéki, bajai, mórágyi, hartai, siklósi és szekszárdi 30 gyűjtések vizsgálata során bukkanhatunk a leghasonlóbb darabokra. Az adatok szerint azon a környéken többször is történt német betelepítés. Ok természetesen magukkal hozták a korabeli, „otthon" elsajátított szakmákat - köztük a fazekasság mesterségét is - bár elsősorban földművelésből és szőlőtermelésből éltek. Az erős puritánság, és hagyományokhoz való kötődés 31 miatt maradhatott fenn - mintegy száz évvel később is - ugyanaz a mintakincs, ami a környék fazekasközponttá válásának díszítésbeli sajátosságait adta. Mórágyon két német betelepítés 32 történt a 18. században, melynek során fazekasmesterséget is űző 33 családok költöztek a faluba. 1724-ben hesseni, 1784ben pedig pfalzi parasztok népesítették újra a falut. Háromféle, jól elkülöníthető stílusban díszítették a tálaikat: 34 festett-fésűs bekarcolt, sásleveles és virágmintás festést alkalmazva, a vízivárosi anyagban mindhárom minta megtalálható. Némelyik motívum és szín használata felveti a lehetőségét az óhazában már működő fajanszgyárak 35 által használt minták átvételének. Olyan, kifejezetten német ételkészítésitáplálkozási szokásokról hírt adó, Mórágyon megtalálható darabokat, 36 mint a túróérlelő fazék, kiöntőcsöves kanta nem találtunk, ez valószínűleg a városi környezet igényeihez való alkalmazkodást jelenti. Sajnos „téves nyomon" járt Mészáros Gyula, 37 aki részben az itáliai majolika, részben a török keramika átvételével magyarázta a szekszárdi leletanyag mintakincsét. A közölt szekszárdi leletek között lé29 KRESZ 1991. 30., 70. kép (fésűs díszítésű tál Szekszárdról), 72. kép (ecsettel festett sásleveles tál Sárközből). 30 KRESZ 1991. 545. 31 Solymár 2003. 71-130., 131-142. 32 MÉSZÁROS 1996. 219-225. 33 A betelepülők elsősorban földművelésből, szőlőtermesztésből, később marhatenyésztésből éltek; a mesterségek űzése csak másodlagos, téli foglalkozás volt számukra. NAGY 1995. 510. 34 A mórágyi anyagot először Beczkóiné Révész Ágnes közölte, de azóta foglalkozott vele Mészáros Gyula is, nemrégiben pedig Nagy Janka Teodóra dolgozta fel a témát. 35 NAGY 1995. 509. 36 NAGY 1997. 261-264. 37 MÉSZÁROS 1968. nyegében ugyanazok a díszítéstípusok és színhasználat jelenik meg, mint a mórágyi és a budai anyagban. Az edényeket Mészáros - kevés kivételtől eltekintve - a 18. századra datálta 38 és a két fent említett stílus - a népművészetben való - továbbélésének tartotta. Régészeti feltáráson, Székesfehérvárott is került elő egy 18-19. századi leletegyüttes, melyet a feltáró Siklósi Gyula egy korabeli fogadó szemétgödrének leletanyagaként azonosított. Az általa vizsgált 18. századi anyag összetétele lényegében megegyezik a miénkkel (galléros peremű fazekak, lábasok, éjjeliedények, csészék és tányérok), kár, hogy a publikáció nem részletezte a tányérok díszítő festését. A tányérokról és lábasokról közölt peremrajzok is pontosan megegyeznek az általunk ismertetettekkel. A három fő tányértípus: 39 a duzzadt peremű, az ívelt peremű és az egyenesen felhúzott, kívül tagolt peremű is megjelenik benne, a csészék 40 között pedig a plasztikus díszítésű füles és a kacskaringós hurkafüles is. Miskolcon és Mezőcsáton is találtak 41 hasonló darabokat, de azt a publikáló nem tudta egyértelműen beazonosítani, például a sásleveles díszítésű tálakat habán hatásnak tulajdonította. Valószínűleg a betelepülő kézművesek őshazája volt Hessen és Baden-Württenberg, ahol egyes falvakban 42 ugyanilyen jellegű és díszítésű edényeket készítettek. A heidelbergi 43 Kornmarkton folytatott ásatás során is találtak festett tányérokat, melyek meglepően hasonlítanak a magyar anyaghoz. A sávos és a figurális díszítésű tálak, tálkák, tányérok (Irdenware) „divatja" úgy tűnik, a korszakban elég általános volt. Folyatott, illetve csepegtetett mintájú tányért a korszakban Kervenheimben 44 is készítettek, valamint Amsterdamban 45 is találtak ilyen jellegű darabokat. A „Tupfenverzierung"-nak nevezett díszítés vagy a tányér egész öblét elfoglalja, vagy csak a középső részét, ez esetben a peremét és a falát egyenes vagy hullámvonallal díszítették. Barokk kályhacsempe negatívokat őriz a Niederrheinisches Freilichtmuseum is, 46 némelyik bemutatott darabon meglepően hasonló buja leveles díszítés van, mint amilyen a mi töredékünkön látható. 38 A festett, virágos díszítésűeket habán hatásúnak tartja a 17. századra keltezi, a folyatottmázas és a fésűs bekarcolt mintásakat pedig a török díszítésrninták tovább élő, 18. századi változatának. 39 SIKLÓSI 2002.111. 40 SIKLÓSI 2002.131-134. 41 VIDA 1999. 31-33., 29-30.kép 42 NAGY 1995. 509. Felsorolja a vidék fazekasközpontjait. 43 BENNER 1992. 68., 67.kép 44 FRANKEWITZ 1988.148-149. 45 BAART 1988.159-165. 46 MIELKE 1988. 207-213. 301
