Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Benda Judit: Fazekasműhely a 18. századi Vízivárosban = Eine Töpferwerkstatt in der Budaer Wasserstadt des 18. Jahrhunderts 295

FAZEKASMŰHELY A 18. SZÁZADI VÍZIVÁROSBAN galléros kiképzésű, széles füllel rendelkezik (23. kép B). Ezeknek a daraboknak belső felületét sárga vagy barna mázzal borították. Lábasok A lábasok anyaga homokkal soványított volt, sárgás színűre égetettek (14. kép). Négyféle peremváltozatot tudtunk megkülönböztetni (23. kép C): a ferdén felhúzott, enyhén lekerekítettet, a vízszintesen kihúzott, enyhén lekerekítettet, a vízszintesen kihúzott, maga alá hajlítottat és a kissé felhajló típusút. Egyes darabok oldalfala teljes felületében rovátkolt, más daraboknak sima és egy-két-három barázdával díszített. ívesen hajló lábuknak az edényfalhoz való illesztése többféle módon történt (13. kép): a kissé szétlapított lábat kétoldalról visszahajtották és két ujjbenyomással fixálták (a nagyobb darabokon), vagy a hengeresre formázott lábat egy ujjbenyomással erősítették meg (a kisebb darabokon). A játéklábasokon nem volt szükség erre, mert az edény kis súlyát elviselték a lábak deformálódás nélkül. A serpenyőrész fogóit nehéz típusokba sorolni, mivel mindegyik különböző formájúra sikerült (12. kép). Tányérok A leglátványosabb edénytípusok a leletanyagban a tányérok. Alakjuk alapján két (lapos és mély sinces), nagyságuk alapján is két (tálak, tányérok), peremük alapján négy csoportra oszthatók (23. kép A): duzzadt-lapított, duzzadt-háromszögletű, duzzadt és felhúzott-bordázott. A töredékek között találunk edényfalon hátul fülezett (akasztólyukas) és az edény peremén négyszögletű hurkafüles darabokat (15. kép, fent). Sajnos csak egy apró töredéket találtunk a műhely legszebb festett virágos (5. képjobb alsó sarokban) tányér típusából. Az ilyen tányérok alkották a korabeli sváb műhelyek legkarakteresebb darabjait, korukban is dísztányérnak

25 tartották őket és ünnepi alkalmakkor vagy lakodalomkor vették le a falról, a tálaspolcról. A vajszín alapra festett, feketével kontúrozott, zöld levelű, piros és sárga szirmú margarétacsokrokat a tányér peremén gyakran gótbetűs felirat keretezte. Szintén nagyon kedveltek voltak a korszakban a sásleveles díszítésű tányérok (5. kép). Ezek vajszín vagy fekete alapra festett piros-fehér-zöld (nemzeti színű?) csíkos festéssel készültek, majd az első égetés után átlátszó mázzal fedték és újraégették. A fazekasmester virtuozitását mutatta, hogyha festés közben a tányért ügyesen megforgatta, öblében a 25 NAGY 1995. 488., 501. festékcsíkok spirállá folytak össze. A tányér peremét barokkosán ívelt levélminta, szélét csíkozás borította. A Víziváros legelterjedtebb és talán legkedveltebb fajtája a csíkosra festett, fésűs bekarcolású (8. kép) tányérok csoportja. Ezeknél a tányéroknál a ráfolyatott, még folyékony engobot egy fésűszerű szerszámmal visszakarcolták és ezt a száradás és első kiégetés után sárga vagy zöld mázzal fedték. A korszakban gyakori, de a területen ritka a „mohás"

26 (6. kép, alsó két darab) díszítésű edény. A fehér engobbal fedett tányérokat spongyába vagy rongyba mártott festékkel tunkolták meg, így kapta a sajátos „modern" díszítését. Ezt az első égetés után átlátszó mázzal fedték, majd újraégették. A folyatottmázas (7. kép) díszű tányérok is igen népszerűek voltak. Az írókával sűrűn a peremre folyatott fehér vagy zöld zsinórminta az első égetés után átlátszó vagy zöld mázat kapott. Ezt a tányértípust a - leletek tanúsága szerint

27 - 19. század végéig készítették Budán. A legegyszerűbb díszítési módot az anyagban az egyszínmázas (6. kép, felső négy darab) tányérok képviselik. Itt az engobos fedéssel kiégetett darabok belső felületét egyszínű (zöld, sárga vagy barna) mázzal vonták be. Éjjeli edények Az éjjeli edények halványvörös színűre égetettek, peremük ívesen kihajló, tagolatlan, belsejüket engobe és sárga vagy halványzöld máz fedi (23. kép D, első darab). Melencék A melencék (15. kép lent), vagy másképpen vájlingok, mosogatótálak, esetleg húsmosó tálként is ismertek. Általában két füllel készültek, nagyöblúek, peremük profilált, engobbal és mázzal bevontak. A máz lehet világoszöld, sötétzöld, vagy sárgásbarna (23. kép D, hátsó 5 darab). Fedők A fedők (10. kép) mind az ún. kúpos fedők típusába tartoznak. Az egyetlen kivétel egy kisméretű fedő, aminek az alját úgy alakították ki, hogy egy hozzá illő tégelyt le tudjon fedni. Vannak mázas és mázatlan példányok, a mázasak általában sötétbarnák, de akad köztük olyan, amelyik egy-egy tányér díszítésmódját követi (folyatott mázas, fésűs bekarcolású). Volt köztük közepes és kisméretű fedő, valamint kerek- és gombfogójú. A kicsi, barnamázas 26 IGAZ-KRESZ 1965.128. 27 BTM, Kisleletraktár, tabáni és Csalogány utcai anyag. 299