Budapest Régiségei 40. (2007)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon III. (14-17. század) = Ausländische Keramikfunde in Ungarn III. (14-17. Jh.) 253

HoLL IMRE valamivel későbbi példány töredéke a polgárváros egyik lakójának (főúr, főpap?) tulajdonában lehetett, ez egy nagyméretű, öblös csészéhez tartozhatott, mert belseje is festett.

64 Két további példány darabja lelőhelye alapján még a 15. századba sorolható (Nagyudvar 6. réteg, érmek 14. század második fele - 1469; Kápolna mellett 5. r., érmek 1390-1494/1545, gazdag 15. századi leletanyaggal). Egy nagyobb csésze és egy lapos tál töredéke, kék festéssel.

65 Kínai kék-fehér csoportok, 16-17. század A porcelánok leggazdagabban képviselt csoportja, de zömmel nagyon töredékes állapotban, ami pontosabb besorolásukat is nehezíti. Úgy becsültük, mennyiségük a palotában mintegy háromszoros lehet a perzsa fajanszokhoz viszonyítva és néhány másalakú darabon kívül valamennyi a kisméretű kávés-teás csészék használatának divatját bizonyítja. (Csak kivételesen találunk néhány kisméretű tányért, nagyobb csészét.) Ez ugyanakkor avval is járt, hogy a finomabb készítésű példányok mellett zömmel már másod-, harmadrangú, nyilván olcsóbbak kerültek ide. (Ugyanakkor országos viszonylatban egészen más lehetett arányuk.) A palota leletanyagának nagyobb részénél a pontosabb meghatározást, korszakokhoz kötést a 16-17. századon belül nehezíti töredékessége (nem ismerjük a csészék teljes díszítését, csak kis részleteket), régészeti oldalról pedig a többnyire kevert rétegek (15-17. század együtt) széles időhatára. Másrészt nehézséget jelent a kínai porcelánok díszítésénél a hagyományőrző szemlélet - évszázadokon keresztül azonos témák, dekorációs sémák ismétlődése. Európai látásmód számára nehezen érthető, hogy nincsenek egymástól élesen elváló nagyobb stílus-korszakok, mert a régi minta követése, sokszor másolása akár kétszáz évig természetes volt.

66 Ez nem csak az egyszerűbb növényi díszekre áll, de a természeti képekre is (madarak, négylábúak, rovarok természetes környezetben), már a 14. századi porcelánokon gyakoriak, de folytatódott a 15-16. században is, a régi festészeti példákat követve. Csak 1600 körül kezd változni ennek stílusa: gazdagabb, natúrálisabb (bár sokszor még a régebbit másolják). 64 HOLL 2005. 87. kép. 65 HOLL 2005. 89. kép. 66 A külföldi kutatás számos példával bizonyította a több császári korszakon keresztül ívelő másolást (néha még az írásos jegy megtévesztő alkalmazásával). L. pl. GARNER 1952. Pl. 42, A-BC-D. képek táljait, négy egymást követő korszakon át 1426-1521 között. Más szerzők e miatt kérdőjelezik meg régebbi közlések kormeghatározását; a megkülönböztetést csak némely technológiai jellemző, vagy kisebb eltérés a dekoráció követésénél árulja el. Néhány esetben sikerül a leletösszefüggések alapján megközelítő időhatárt adni; más esetben egyes feltűnőbb dekorációs minta divatossá válásának idejéhez kapcsolni a jobb példányokat. (A sokszínű festésű porcelánok, melyeknél a jellemző színárnyalatok és minták a rövidebb korszakokhoz is jól köthetőek, anyagukban hiányoznak.

67 - Talán avval magyarázhatjuk, hogy a kék-fehér áru képezte az export túlnyomó részét ez időben az Oszmán birodalom irányába; a színes kerámiát az izniki műhelyek termelése biztosította még a hódoltság-kori tartományokba is.) A csészék zöme a provinciális műhelyek igénytelenebb készítménye, egyszerűsített mintákkal. Az egyik ritkább, finom kidolgozású (vékony falú) és szép, árnyalt festésű csoportba tartoznak azok a csészék, melyek belsejét alul egy sziklán ülő madár díszíti. (Jellemzőnek tarthatjuk, hogy az egyébként a mintát azonos módon másoló tucatáruval szemben itt minden darabon más alakú madarakat találunk, például kölönböző varjú-félék, kék kövirigó, „remeterigó", stb. (19. kép 2) Az egyik példányt lelőhelye miatt (nyugati udvar pincéje, 11,7-12 m ugyanitt izniki fajanszok, érmek 1589-ig) sorolhatjuk a 16. század második felébe. De a továbbiak között is van olyan töredék, ami már a 17. század első felében szemétre került (XIX. gödörből). Sajnos nem ismerjük még, hogy az ilyen csészék külső oldalát milyen mustra díszítette, az első példány aljának külső festéséből talán a kedvelt természeti kép (talaj növényzettel, rovarokkal stb.) ábrázolására gondolhatunk. Ez a stílus a 16. század utolsó harmadától kedvelt és a kutatás kiemeli az ekkor készült áruk egy részének finomságát, szépen árnyalt festését.

68 Ismét csak lelőhelye alapján (nyugati udvar, pince, 10-11 m; érmek e mélységben már 1632-től is) nem tarthatjuk későinek azt a tányért, aminek közepén a „futókutya" lendületes rajza finoman árnyalva látható. Ugyané helyről és mélységből származik egy típusában az átlagos darabjainktól eltérő kis tányér töredéke, külsején alja felé függőleges bordázattal. (22. kép 5) 67 HOLL 2005. 101 képen az egyetlen korai. Egy 17. sz. végi csésze már hanyag kivitelő rajzával különbözik; mangánlila csak a kis virágon van. 68 GARNER 1952.35-37. Ugyanekkor talákozunk a tájkép ábrázolás finom megoldásával is; i. m. Pl. C. De természeti elemeket tovább használtak még az átmeneti korszakban is (1620-1332); GARNER 1952. PL 65A. Ezért a korábbi keltezésemet is ki kell bővíteni. A madaras csészék pontos analógiáit nem ismerem, de nagyméretű csészék alján szerepel a „The Wanli Shipwreck" néven ismert malajziai portugál hajóroncs porcelánjai között. (Elnevezésével utaltak arra, hogy e periódus: 1573-1620 közötti árukészletét szállította később exportként. Lásd Internet beszámolóját www.mingwrecks.com alatt. A rakományt 2004-ben hozták felszínre.) 264